horoszkóp

Kész katasztrófa MOL Bubival közlekedni

2014.09.17. 09:16 Módosítva: 2014.09.17. 16:44

Most hogy ellepték a várost a MOL Bubi bringák, egészen nyilvánvaló lett, hogy ezeket a bringákat nem járókeretes nagymamák tekerik, és azért halad velük mindenki baromi lassan, hanem egész egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy akár a biciklis közlekedés tempóját felvegyék, nemhogy az autókét.

Baromi népszerű a bérbringa rendszer, az indulás utáni két napban már közel 6000 kölcsönzés történt, és tényleg van egy pár olyan szinten nyugat-európai dolog a szolgáltatásban, hogy az ember el sem hiszi, hogy ez Magyarország, csak azok a fránya biciklik ne lennének, amik a szolgáltatás gerincét adják. Miután reggel kis híján átgázoltam egy MOL Bubi biciklivel közlekedőn sima biciklivel pusztán a kettőnk között lévő sebességkülönbség miatt (igen, az én hibám, elmértem azt, hogy mennyivel közelítek hozzá, valószínűleg nem akartam elhinni, hogy valami ennyire lassú lehet, végül egy erős fékezés a részemről elhárította a közvetlen balesetveszélyt), úgy döntöttem, hogy amennyire lehet, tudományos alapossággal tesztelem, hogy mennyire alkalmas egy MOL Bubi kerékpár a városi közlekedésre.

A mennyország

Kezdjük a pozitívumokkal. A rendszerbe bekerülni annyira kényelmes és egyszerű, hogy ha minden így működne Magyarországon, akkor hozzánk járnának a németek praktikumot tanulni. Az ember regisztrál a MOL Bubi oldalán, megad egy rakás adatot, aztán vesz egy bérletet még mindig online, majd befárad egy BKK ügyfélközpontba átvenni a kártyáját. Ehhez online lehet időpontot foglalni. Az egészet le lehet zavarni körülbelül egy óra alatt, amiben benne van az is, hogy a város tetszőleges pontjáról eljutunk egy BKK ügyfélközpontba. 

A rendszer használata is tökéletes. Ha a teszt után valaha MOL Bubira ülnék, az csak azért lenne, hogy kiélvezzem kicsit, hogy mennyire flottul működik az egész. Az ember a kártyáját odanyomja a biciklihez, az pittyen egyet, elviszi a bringát, használja, lerakja egy megfelelő tárolóba, megint pittyenés, és mehet is tovább. Elhozni és lerakni egy MOL Bubi bringát körülbelül 5-10 másodperc. A saját biciklimről lassabban szedem le a lakatot. Tényleg tiszta nyugat.

A pokol

Egy baja van az egész rendszernek: a biciklik. Ezek a biciklik nem úgy rosszak, hogy jaj, nem tetszik a színük, vagy kicsit nehezebbek egy átlagos biciklinél. Hanem úgy rosszak, hogy például a súlyuk közelebb áll egy mosógépéhez, mint egy bicikliéhez. És körülbelül annyira agilisak is, mint egy mosógép. Ha próbált már mosógépen ülve közlekedni a városban, akkor kipróbálás nélkül is lehet fogalma arról, hogy milyen érzés MOL Bubi kerékpárral közlekedni.

Ráadásul túl azon, hogy körülbelül ötezer kilós egy ilyen bicikli, rettenetes a kerékpár kialakítása is. A kormány a városi közlekedéshez túl széles, ráadásul annyira könnyedén jár, hogy az ember nehezen tudja belőni, hogy adott mozdulatra mekkorát mozdul majd. Ez gyakorlott biciklistáknak nyilván pár méter után nem okoz gondot, de ha egy rutintalanabb biciklist lát bubival kacsázni az úton, ne feltétlenül a kerékpárost okolja a bénázás miatt. És nem árulunk el nagy titkot, hogy a bubit nem azok fogják főleg használni, akik a saját biciklijükkel járnak mindenhova, hanem az alkalmi bringások.

Aztán ott van még a váltó. Oké, hogy a helyzet a tényleg kisbolygónyi súly miatt eleve egészen reménytelen, de az a világ katasztrófája, hogy a három sebességes agyváltós biciklin csak úgy lehetett kiosztani a fokozatokat, hogy csak egyesben annyira könnyű tekerni a biciklit, mint egy átlagos biciklit, ekkor viszont tulajdonképpen nem halad. Kettesben olyan, mint amikor az ember jobban meghajtja a konditeremben egy szobabiciklis interval edzésen a bringát: fárasztó. Ráadásul edzés közben a meghajtás általában nem több egy percnél, itt viszont addig tart, amíg le nem tesszük a biciklit. A hármas fokozat olyan, mintha behúztuk volna a kéziféket egy autón, és megpróbálnánk emelkedőnek felfele tolni pusztán izomerővel, ezt a sebességfokozatot átlagos izomzattal teljesen felesleges kipróbálni.

A teszt

A reggeli incidens után úgy döntöttem, hogy kipróbálom, mennyire alkalmasak ezek a biciklik a valós városi közlekedésre, tehát nem arra, hogy városnézés közben a Kossuth tér egyik végéből elmenjünk velük a tér másik végébe.

Az útvonal
Az útvonal
Fotó: Velvet

Olyan útvonalat állítottam össze, amivel viszonylag jól lehet demonstrálni a városi közlekedés legtöbb helyzetét, viszont nem túl nagy kunszt teljesíteni. A teszt a Rumbach Sebestyén utcai BKK székháztól indult, aztán Madách tér, Kiskörút, Bajcsy-Zsilinszky út, Alkotmány utca, Bihari János utca, Stollár Béla utca, Szemere utca, Nagykörút, Margit híd, Margit híd budai hídfő utvonal volt. Ez így kb. 3,3 km és az egyirányúzástól kezdve a hidazáson át a körutazásig van benne minden, ami előfordulhat a budapesti biciklis közlekedésben, és még csak váltogatni sem fontos ezen a szakaszon.

A szabályok között volt még az is, hogy nem hajtom meg nagyon a biciklit, tényleg egy teljesen átlagos, reggeli munkába tekerést szimulálok, valamint fontos szempont volt az is, hogy minden közlekedési szabályt maradéktalanul betartsak út közben.

Miután kiköptem a belem

A lebonyolítást úgy terveztem, hogy először elmegyek a saját biciklimmel a BKK központtól a budai hídfőig, ezt mérem egy erre alkalmas telefonos applikációval. Aztán visszagurulok a BKK-hoz, felkapok egy bubit, azzal is lemérem az utat, majd megint vissza, és ismét bubira ülök, és megint megteszem az utat, hogy kizárjam az esetleges különleges forgalmi helyzetekből, vagy mondjuk a bérbringa állapotából fakadó nehezítő körülményeket.

Első kör: saját bicikli

Idő 10 p 50 mp
Átlagsebesség 18,4 km/h
Max sebesség 42 km/h

A saját biciklim egy teljesen klasszikus, bő 30 éves országúti kerékpár, nem fixi, nem single speed, vannak rajta sebességek, nincs rajta semmi különleges cucc, csak lámpák, sárhányók, váltó ennyi. Tipikus városi gép.

Ezzel laza tekeréssel valamivel 11 percen belül tettem meg a távot. Az átlagsebességem úgy volt 18,4 km/h, hogy a hídon nagy volt a biciklis forgalom, és beszorultam egy biciklis mögé, aki lassabban haladt, mint amennyivel magamtól mentem volna. A 42 km/h-s legnagyobb sebességet a híd végén mérte a GPS, amikor legurultam a hídfőnél.

wp ss 20140916 0003.png
Fotó: Velvet

Nagy meglepetést nem hozott az út, ahogy máskor is, úgy most is elértem a lámpákat, amiket el szoktam. Ha az ember 20 km/h körüli átlaggal biciklizik, akkor általában el tudja kapni az autós zöld hullámokat, így kevés piros akasztja meg menet közben. Most is ez történt, csak a szokásos, Szemere utca – Nagykörút lámpa fogott meg, de az szinte egyébként is mindig. 

Második kör: MOL Bubi bicikli

Idő 16 p 18 mp
Átlagsebesség 12,4 km/h
Max sebesség 21,4 km/h

Fent talán már említettem, de ezek a biciklik meglehetősen nehezek, ráadásul ez már a személyes nyomorom, de a kb. 185 centis magasságomhoz nem tudtam már elég magasra kihúzni az ülést, az igazán kényelmesnél pár centivel alacsonyabban ültem.

Az utat kicsit több mint 16 perc alatt tettem meg, vagyis körülbelül másfélszer annyi idő alatt, mint egy sima biciklivel. Az átlagsebességem 12,4 km/h volt, a legnagyobb sebességem pedig 21,4 km/h a hídról legurulva.

wp ss 20140916 0004.png
Fotó: Velvet

Ezek az adatok már önmagukban is elég beszédesek, de hozzátartozik még egy pár dolog az eredményekhez. Például az, hogy ezt egyáltalán nem laza tekeréssel értem el végül. Gyakorlatilag teljesen leizzadtam ezen az alig 3 kilométeren, ahhoz, hogy minimálisan tudjam tartani a biztonságos városi közlekedéshez szükséges tempót, aminek az alsó határa valahol 15 km/h-nál van, ahhoz elég keményen meg kellett dolgoznom, és még így sem sikerült az átlagot hozni. 

Lekéstem a lámpákat is, amíg a saját biciklimmel a Bajcsyn végigmentem a zöld hullámmal, addig a bubival kétszer is megfogott a piros. Szerencsére itt elég rövidek a pirosak, így nem akasztott meg sok időre egyik sem.

A hídon a pulzusom olyan 150 körül lehetett, ez volt számomra a legmegdöbbentőbb. Kemény edzésmunkát végezve szokott ennyire felmenni a pulzusom, de nem egy sima városi biciklizés közben. 

Annyira megutáltam a bubizást három kilométer alatt, hogy leraktam a biciklit a hídnál, aztán inkább gyalog mentem vissza a Deák térnél hagyott saját bringámhoz.

Harmadik kör: MOL Bubi bicikli

Nem voltam hajlandó még egyszer visszaülni egy bubi biciklire, és még egyszer megcsinálni a kört, viszont egy dolgot még le kellett tesztelnem. A biciklit nemcsak azért volt rettenetes hajtani, mert rossz az áttételezése és nehéz, hanem azért is, mert gyakorlatilag nem gurul. Ez különösen a hídról legurulva tűnt fel, látszik is a mért eredményen, hogy a maximális sebességem 22 km/h sem volt a hídon, és nem is éreztem menet közben, hogy lefele menet különösebben gyorsulna a bicikli, ezt az eredményt úgy értem el, hogy lefele is tekertem.

Ezért útközben kipróbáltam még egy biciklit, és a dolog beigazolódott: ezek a biciklik gyakorlatilag néhány méter után megállnak, ha az ember nem tekeri őket, mintha folyamatosan fékezne az ember. Ennek az oka akár a bicikli nagy tömege is lehet, vagy inkább a rosszul elosztott tömege, a kerekei a szokásosnál jóval nehezebbek, az agyváltó, agydinamó, tömör gumi kombó miatt, mindenesetre egy biztos, a bicikliknek ez a tulajdonsága még tovább rontja az egyébként is keserű élményt.

Csak sportolóknak

Amikor telepítették a bérbiciklik gyűjtőállomásait, sokakhoz hasonlóan én is értetlenül álltam, hogy a lerakópontok miért egymástól kb. 100 méterre vannak. Lehetnének kicsit szellősebben is.

A bicikliket kipróbálva viszont egyértelmű: már ekkora távot is művészet megtenni ezekkel a biciklikkel, annyira rossz tekerni őket.

A tekerés élményét tényleg csak a konditermi edzésekhez lehet hasonlítani, úgyhogy testedzésnek ideális a bubizás, de közlekedésre, városnézésre, meg hasonló, hétköznapi dolgokra egyáltalán nem ajánlanám őket.

Viszont egy év végéig érvényes bérlet most 3000 forint, ennyiért naponta tetszőleges számú, maximum 30 perces, mostanában divatos interval edzést tud abszolválni a városban, ha akarja, akkor akár a Duna partján, akár a Margit szigeten, ezzel pedig semelyik konditerem sem tudja felvenni a versenyt. És a bubik csengője nagyon király!

A rendszer indulása után a BKK azt mondta, még néhány apróbb finomítást eszközölnek a bicikliken, például könnyebb kerekeket kapnak, talán elfelejtik a mostani borzasztó, tömör gumikat is, úgyhogy még az is elképzelhető, hogy a jövőben nem lesz már akkora tragédia egy ilyen bicikli használata. Addig viszont tényleg inkább csak egyfajta érdekességnek, mint valós közlekedési eszköznek jók.

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!