Budapest jó hely, de lehetne jobb. Elvándoroltunk a Baltikumba, körülnéztünk a nagyvárosokban, és hoztunk pár jótanácsot a leendő városvezetésnek, miben tuningolhatnák még kicsit a sok téren még mindig 19. századi fővárost.

Tömegközlekedés

Ugyan az elmúlt években nagyot fejlődött a budapesti tömegközlekedés (és ennek most semmi köze a kampányhoz, ez tény), lett Bubi-bringa, négyes metró, rengeteg új busz, bővül az 1-es villamos és beindult a Futár-rendszer, de a jegy- és bérletrendszer még mindig a 19. század végét idézi. És itt nem az automatákra gondolunk, hanem arra, hogy papíralapú jeggyel kell tökörészni az egész városban, az időalapú még annyira azért nem megy, és a világon mindenhol működő zónásítást se vezették be (oké, van két zóna, főváros és agglomeráció). Ezzel szemben Riga ékes példa rá az Etalon-rendszerrel, hogy ezt tök jól meg lehet csinálni. Egyszerű a dolog: többféle, személyre szabott kártyát vehetünk öt évre, amit feltölthetünk, majd leutazhatjuk a feltöltött eurónkat. Felszállunk a buszra/villamosra/trolira és csippentünk egy elektromos berendezésen. Rigában amúgy érdekesség, hogy az ellenőrök kis tárcsával bárhol leinthetik a buszt, ami addig áll, amíg le nem ellenőrizték mindenki jegyét. Hasonló zónás-elektronikus rendszer működik más északi városokban is.

Rohadó/megújuló belvárosok

Amerika nem nagyon ismerheti azt a tipikus európai problémát, hogy a nagyvárosok belső részei tele vannak történelmi épületekkel, amiket nem lehet csak úgy lebontani (kivéve Budapestet, ld. zsidónegyed sorsa). A megőrzés és a revitalizáció kötelesség, hogy egy jól működő várost kapjunk. Riga déli része, az ún. Kis Moszkva Külső-Józsefvárosként rohad cafatokra, de a belvárosi rész már irigylésre méltó a felújított középkori házaival. Ugyanez elmondható a szintén szovjet örökséget nyögő Tallinnról, amiből tényleg egy turistaparadicsomot varázsoltak a felújított Hanza-házakkal. Itt ráadásul a belváros széléhez tapasztottak egy olyan modern üzleti negyedet, kvázi-felhőkarcolókkal, hogy az ember azt hiszi, az USA-ban van. És az évtizedek óta ettől rettegő fővárosi főépítészek is szépen lenyugodhatnak, egy fikarcnyit sem tolja ez a negyed háttérbe a gyönyörű Óvárost. Helsinki még jobb példa Budapestnek, hisz a 19. század végén épült ki az utcaszerkezete és épületei, bár itt nem volt mindent rohadni hagyó szocializmus, így minden csillog-villog.

Lakótelep, betört ablakok...

Főleg Lettországot és Észtországot kísértik az említett szocializmusból következő paneltelepek. Ettől függetlenül rájöttek, hogy az ilyen térségeket nem lehet lebontani, tízezrek kerülnének utcára, hát akkor integráljuk őket. Tallinn megint jó példa: itt áll a korábban a Díványon említett Väike-Õismäe telep, ami eleve nagy előnnyel indul az arénaszerű kialakítása és a saját tava miatt, de épp a rengeteg park megtartása segített, hogy egy roppant élhető telep legyen. A többi külvárosi lakótelep problémáját is úgy oldották meg, hogy parkokkal övezték, a belvárossal pedig többek között kerékpárutakkal kötötték össze. Érdekes módon a finnországi Tamperében is találtunk klasszikus panel lakótelepet, de itt nem is kell mit integrálni, ezek a negyedek évtizedek óta a város részei, illeszkednek az utcahálózatba és nem is slumosodtak el.

Zöld, zöld, szürke

És ha már a zöldítés, akkor viszont borzasztó előnyben vannak az északiak, amin Budapest iszonyat nehezen tudna változtatni, pedig ez a boldogság kulcsa: minél több zöldség legyen az ember körül. Vidéken eleve az erdőségek dominálnak, így érthető, ha a városokból kilépve hamar egy fenyvesben találja magát az ember. Ráadásul mindenhol ott van a víz: Rigánál a tenger és a Daugava folyó, Tallinnban a tenger és a sok tavacska, Helsinkiben a millió szigettel pöttyözött öböl, Tamperében a két nagy tó és az azokat összekötő folyó. Szürkeség is akad, főleg a finneknél, de ez itt geológiai eredetű: rengeteg vaskos szikla maradt meg, amit még a jégkorszak sem tudott szétkapni. Ezzel Budapest nem konkurálhat, de törekedni kell rá, hogy megőrizzük az erdőket és egyre több hód krúzoljon a Dunában, mert annyira tiszta a vize.

Tekerősen

Erről már írtunk korábban, meglehetősen fontos, hogy minél több ember pattanjon nyeregbe, és inkább bringázzon be a munkahelyére, mint a dugóban állva füstölögjön. Ezért sok és jó kerékpárutat kell építeni, ami szerencsére lassacskán halad Budapesten is. De még sokat kell fejlődni, amíg az utcaszélességű kerékpárutakat, a kereszteződésmentes gyorsutakat vagy egyáltalán azt elérjük, hogy ne a felfestéssel elválaszott kerékpárúton sétáljon a gyalogos, ha ott van neki a járda is.