A Havanna-lakótelepen jártunk a múlt héten, és ott találtuk az alábbi marketingcsodát, amit Zsolt, a street artosok kárpitosa alkotott egy tízemeletes panel tövébe. Ha ön XIX. vagy XVIII. kerületi, mindenképp forduljon Zsolthoz, aki a reklám legolcsóbb verzióját választotta. Hogy miért ezt? Kitaláltuk a legvalószínűbb opciót (ld. a kép alatt).
Zsolt megérezte a világválságot. 2008-ban még csak politikai lufiként értékelte, hogy nemzetünk az IMF-hez fordult, aztán egyszer csak megnőttek a törlesztőrészletei, a jenalapú hitelével pedig pórul járt. Eddigi ügyfelei is rajta kezdtek spórolni először, egyre kevesebb kárpitosmunka jött be, Zsolt válságban érezte az életét. Aztán rájött, hogy bele kéne feccölni kicsit a marketingbe, húzott egy merészet, és elment egy céghez, hogy csináltatna magának szórólapokat, amiket a Határ úton és a Kökinél osztogathat majd. Az árak láttán elképedt és letargiába süllyedt. Hazament a Havannára, és Armandóval, jóbarátjával megálltak egy pilzenit elfogyasztani az árkádok alatt. Armandó javasolta a nagy ötletet: okosba' tud festékszprét szerezni, azzal lehet jól hirdetni. Armandó ekkor Zsoltra kacsintott, a kétezres átvétele után pedig eltűnt a betonoszlopok között.