Mintha egy nagy üveg-acél sündisznó hátát látná az ember, olyan a nagyrészt földbesüllyesztett Tüskecsarnok látványa a távolból, de a csütörtökön átadott lágymányosi sportcsarnok elmenne egy túlméretezett hobbitháznak is. Mindenesetre helyi és országos potentátok sokasága jelent meg, amikor végre átvágták a piros-fehér-zöld szalagot a terem közepén, mi viszont csak egy keretesben számolunk be a kötelezőről, inkább a bejárás során szerzett tapasztalatainkat írjuk le, szépen pontokba szedve.

Miért pöpec a Tüske?

  • Mert modern kívülről-belülről. Budapest még mindig olyan állapotban van (BKK ide vagy oda), hogy minden, ami modern, új és csilivili, azt öröm nézni. Ilyen lett a Tüske is, amit szépen felújítottak, 21. századiassá tettek. A csarnok belsejében nagyon jól néz ki, hogy minden épületgépészeti megoldás látszik, indusztriális, de a nem gigantikus méretek és a világosság miatt mégis barátságos és átlátható az egész csarnok.
  • Mert nem egy tök fölösleges beruházás. Ez nem egy gigastadion (4000 férőhelyes), ami értelmetlenül épült fel egy focicsapatnak, hanem egy multifunkciós csarnok, amit 25 sportág használhat majd. Ráadásul a föld alatti labirintusrendszerben további legalább 4 tornaterem és csarnok, wellness-részleg (jacuzzi+szauna) és tágas fitneszterem található, számtalan öltözővel, amik közül egy rakat a mozgáskorlátozottaké. Szóval a parasport is profitálhat majd ebből. Arról nem is beszélve, hogy két terem abszolút az ELTE és a BME sportolóié.
  • Mert nem a megalomániáról szól. Ez egy kicsit kapcsolódik az előző ponthoz is: ugyanis mind méretében, mind használhatóságában emberléptékű lett, persze az igazi az lesz, ha a szomszédos uszoda is felépül, ami még messze van (csak az alapozás zajlik).
  • Mert lehet kukkolni. A tornatermek világítását a föléjük helyezett üvegtüskékkel oldják meg: ezeken keresztül áramlik be a fény, de le lehet nézni, épp mit csinálnak a fitneszes csajok vagy a kosaras srácok.
  • Mert jó a megközelíthetősége. Alap, hogy épült mélygarázs is az építmény alá, de BKV-val is simán ide lehet jutni (4-6-os villamos, 153, 154, 212-es busz), de olyat is találtunk, amit még soha, sehol Budapesten: annyi bringatároló rácsot helyeztek el, amikbe többszáz bicikli elfér.
  • Mert nem spilázták túl a névadást. Úgyis mindenki Tüskecsarnokként ismeri a helyet, nem kell neki egy 19. századi reformer neve (akit persze így látatlanban is tisztelünk életművéért).

Mi a baj a Tüskével?

  • Az első pont rögtön egy óva intő jel a Budapestre olimpiát (!) vizionáló álmodozóknak: anno világkiállítást akartunk rendezni, aminek az eredménye többek között ez a 20 éven át Lágymányost elcsúfító torzó lett. A konklúziót mindenki vonja le magának.
  • Az, hogy egy labirintus. Odalent, a mélyben, a betonfolyosók és ytong-falak kusza rengetegében könnyű eltévedni. Csak öltözőből van többtucatnyi és még ott a sok kiszolgáló helyiség meg a tornatermek, csarnokok. A bejárás egyik vezetője megnyugtatott: készülnek az eligazító táblák, hamarosan enyhül ez a probléma.  
  • A tereprendezést jó várkertbazáros hagyományok szerint az utolsó pillanatra hagyhatták: ahonnan a vendégek érkeztek, minden befejezett volt, de a csarnok mögött a BEAC pályája felé eső részen még csak egy-két hete füvesíthettek, itt rendes növényzet csak hetek múlva lesz. Öröm az ürömben, hogy nagy hiányosságok azért nem voltak már, és nagyon jól sikerült a csarnok környékét tájépítészetileg összerakni.

volt megnyitó is

A megnyitó a szokásos politikusmustraként zajlott, megjelent többek között Simicskó István sportért felelős államtitkár, Hoffmann Tamás XI. kerületi polgármester és Vígh László miniszteri biztos. Mindenki sok jót mondott arról, a csarnokkal milyen nemes ifjúságot nevelhetünk ki, volt fúvószenekar és emlékplakettosztás. Megjelent Rubik Ernő, az épület egyik tervezője is (a tervezést a Lázár Antal és Magyar Péter vezette A&D Stúdió végezte 21 éve), de láttuk Koltai Róbertet és Hajdú Steve-et, akik egy hamarosan itt játszódó nagy színdarabról beszéltek.

Aztán jött a szalagátvágás, majd körbevezették a megjelenteket a létesítményben. Volt egy kis közjáték, a helyi Grosics Gyula Sportiskola diákjai tartottak kosárlabda-bemutatót, és Simicskó nem tudta megállni, hogy be ne ugorjon. Kilógó inggel, zakó nélkül iramodott be a pályára, és az utolsók között tudták őt elvonszolni. Azt nem láttuk, hogy vették el az államtitkártól a labdát, de nem lehetett egyszerű feladat.