horoszkóp
IMG 5279

Ha a magyarokon múlna, a turisták nem hagynák el a belvárost

mzd
2016.02.13. 16:09

A barátaim lassan már unják, amikor a városban együtt sétálva azon kapnak, hogy odaugrálok a Budapest-térképet tanácstalanul forgató turistákhoz, hogy szükségük van-e segítségre. Ezt főleg két dolog miatt teszem: egyrészt nekem is jól esik, ha külföldön útbaigazítanak, másrészt azt gondoltam, hogy (sajnos) nem arról vagyunk híresek, hogy előzékenyek lennénk.

Nos, utóbbi meggyőződésem jól meg is dőlt ezen az esős szombati napon, amikor úgy döntöttem, belga turistának adom ki magam, és (többnyire) véletlenszerűen leszólítok magyar(nak tűnő) embereket, hogy segítsenek nekem. Ha kíváncsi, hogyan vizsgáztak a fővárosiak, olvasson tovább!

Mi volt a koncepció?

Szinte mindenkinek ugyanazt meséltem el: ma reggel érkeztem Belgiumból, és sajnos nem volt időm felkészülni Budapest nevezetességeiből, így tök örülnék, ha tudnának ajánlani néhány helyet, amik szerintük kötelező – akár "turistásat", akár olyat, ami kevésbé forgalmas, de ők mégis szeretik valamiért, és szerintük kár lenne kihagyni a kétnapos látogatásom alatt. Azt is elmondtam, hogy inkább a kultúra érdekel, mintsem a vásárlás vagy a partik.

Általános benyomások

Az utamat a Deák Ferenc téren kezdtem, ahol a BKK ügyfélszolgálatáról szereztem egy térképet, hogy ne csak szóban tudják elmondani, hova menjek, hanem meg is tudják mutatni azt.

Esős szombat lévén nem mondhatnám, hogy hemzsegtek az emberek az utcákon, és mivel rajtam kívül többnyire elszánt turisták fedezték fel maguknak a várost, kicsit aggódtam is, hogy nem tudok majd sok embert meginterjúvolni. Ehhez képest a háromórás sétám során nagyjából 20 emberrel (vagy társasággal) sikerült beszélnem, és 80%-uk tudott is valamilyen szinten angolul. A legjobban az esett, hogy aki csak kicsit beszélt, az sem adta fel, és tényleg igyekezett kisegíteni engem.

Természetesen a turistabuszos társaságok emberei is megpróbáltak lecsapni rám, a legnagyobb pozitív csalódás pedig a Vörösmarty téri turistainfós srác, a Filozófusok kertje, mint ajánlás, és az volt, hogy amikor egymás között beszélgettek magyarul (amit én ma ugye "nem értettem meg"), akkor is nagyon kedves volt mindenki.

Hol mit ajánlottak?

Sokat gondolkodtam, hogy milyen formában számoljak be az élményeimről - táblázatosan vagy bekezdésekben, végül utóbbi mellett döntöttem.

Andrássy út eleje

Az első lányt az Andrássy út elején szólítottam le, kérdésemre, hogy tud-e angolul, azt válaszolta, hogy igen, ám amikor elmondtam neki a kérésem, azt mondta, sajnos nem ér rá. Kezdeti csalódottságomból rögtön kirántott a következő hölgy, akit a Bajcsy-Zsilinszky úton kérdeztem meg, és aki tökéletes angolsággal nagyjából a környéket ajánlotta (Bazilika, Parlament, Gozsdu udvar). Mikor visszakérdeztem, hogy utóbbiban mi található, elmondta, hogy a zsidónegyed része, sokat lehet bulizni és van fürdő is – utóbbit, bevallom, nem tudom, mire értette.

Sas utca

Nem volt ennyire rátermett az a lány, akivel a Sas utcában találkoztam: bár tudott angolul (saját bevallása szerint more or less), nehezen tudta kifejezni magát, és csak a Vörösmarty teret, illetve a Bazilikát ajánlotta. Kíváncsiságból rákérdeztem, van-e állatkert a városban, ekkor pedig - egyébként helyesen - a kisföldalattihoz terelt, és a Városligetbe küldött. Múzeumokat nem tudott ajánlani.

A Sas utca-József Attila sarkán egy lány a kedvemért tartotta a telefonhívását (későn vettem észre, hogy headseten beszél a kapucni alatt), nagyon segítőkész volt, jól beszélt angolul, és rögtön azzal kezdte, hogy mi az, ami érdekel engem, mert akkor úgy ajánl. A múzeumok hallatán a Hősök terére küldött, ahol kettő is van - ezt nem rovom fel neki, mert kevesen tudják, de azt nem mondta el, hogy a Szépművészetit tavaly óta felújítják, és csak 2018 tavaszától látogatható majd újra. 

Sikerarány: 3/4

Erzsébet tér környéke

Az Erzsébet téren leszólított egyik lány szintén pozitív csalódás volt: tökéletesen beszélt ő is angolul, a kultúrát illetően pedig a Bazilikát, a Múzeum körutat és az Operát ajánlotta. Kíváncsi voltam, hogy vannak-e olyan helyek, amiket érdemes elkerülni, erre a Blahát ajánlotta. (Ott laktam egy évig, nekem semmi gondom nem volt vele.)

A következő kiszemelt alany sajnos nem beszélt angolul, a 16-os buszról pedig éppen leszálló bár igen, de azt mondta, sajnos 10-től dolgozik, így nem ér rá - ez 9:58-kor teljesen érthető volt.

A Deák Ferenc utcában (Fashion Street) két embert szólítottam le,  az első nagyon készséges volt, de sajnos nem Budapesten él, hanem turista, a másik pedig nem tudott angolul.

Sikerarány: 4/9

Tourist information
 

A Vörösmarty téren lévő turistainformációs pavilonnál két dologra voltam kíváncsi: mennyire tukmálják rám a körülöttük hemzsegő városnézőbuszos cégek ajánlatait, másrészt milyen helyekre küldenek. Pozitív meglepetés ért, amikor az említett vállalkozások helyett a tér közepéről induló ingyenes túrát ajánlották, illetve amikor elmondtam, hogy két napot vagyok csak itt, akkor elővettek egy térképet, amin - egy-két mondatos magyarázattal - bekarikázták, hogy hova érdemes elmennem.

A jelölések egyébként a klasszikus turistás helyeket foglalták magukban: Terror Háza, Bazilika, Nemzeti Múzeum, Gellért-hegy, Zsidónegyed - az esőre hivatkozva pedig egy helyet ajánlottak kerülésre, ez pedig a Margitsziget volt. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan hely, ahova inkább ne menjek (no-go), teljesen korrekten azt válaszolták, hogy ők azért vannak itt, hogy elmondják, hova érdemes, és nem azt, hogy hova nem.

Természetesen szóba került a Vár is (megtudtam, hogy a Halászbástya a legmagasabb pontja, onnan tök jól lehet fotózni), és hogy itt található még a Mátyás-templomon kívül a Royal Palace (Budavári Palota) is. „Van királyi család is akkor?" - tettem fel a tesztkérdést, de rögtön jött a válasz, hogy nem: már nem vagyunk monarchia, a "royal" (királyi) jelzőt pedig azért kapta, mert Mária Terézia építtette. A Várba jutással kapcsolatban a sétát, illetve a 16-os buszt ajánlották.

Duna-part

A "szép" időben tettem egy kört a Duna-korzón is: a Vigadó téren sétáló hölgy sajnos nem tudott angolul, az egyik luxushotelnél várakozó és telefonáló lány viszont annál is inkább: a Vörösmarty teret ajánlotta, illetve a Városligetet. Utóbbiról érdeklődve kiderült, két múzeum van ott, de a nevüket nem tudja (és azt sem említette, hogy az egyik most nem látogatható). Egyébként ha van időm, ugorjak fel a Várba, menjek el a Fashion Streetre, ha pedig kávéznék egy jót, akkor a Vörösmarty téren vagy az Andrássy úton nézelődjek.

Az egyik legkedvesebb csoporttal az MTA melletti villamosmegállóban találkoztam: a férfi szinte egyáltalán nem tudott angolul, a hölgy pedig mérsékelten. Ők elég sokat beszélgettek magyarul egymás között, de mindvégig tisztelettel, és tényleg a segítő szándék látszott rajtuk. Kicsit vissza kellett fognom magam, hogy el se mosolyodjak, amikor megérkezett egy barátjuk, aki a "Te tudsz angolul" kérdésükre, úgy felelt:

Bármikor le tudom tagadni, hogy igen!

Kíváncsi voltam, mit tudnak a Terror Házáról - hosszas gondolkodás után megtudtam, hogy 1956-ról szól, és egyébként, ha nem turistás célpontokat látogatnék meg, akkor irány a Páva utcai Holokauszt Múzeum. A környéken vannak olcsó és jó kávézók is, szóval két légy egy csapásra. Próbálták a romkocsmákat is elmagyarázni, de sajnos nem sikerült.

Sikerarány: 7/13

Kossuth Lajos tér
 

A Parlament mellett nem kellett vadásznom az embereket, ugyanis a pedagógustüntetés miatt több ezren voltak ott. Először mindenkinél arról érdeklődtem, hogy miért van itt ennyi ember, majd ha már szóba elegyedtünk, megkérdeztem őket arról, mit ajánlanának a hasonlóan jó hangulathoz a fővárosban.

Az egyik lány a Parlamentet ajánlotta (elég kézenfekvően), más nem nagyon jutott eszébe. Amikor rákérdeztem, hogy ugye jól tudom, valahol itt van a Duna-parti "cipős emlékhely", akkor a fejéhez kapott, és elmondta, hogy igen, valahol arra a Lánchíd felé.

Ezután belefutottam egy trióba (egy lány, két srác), akik szinte alig beszéltek angolul, egyikük pedig a kultúra szó hallatán azt válaszolta magyarul,

Na, az egyáltalán nem az én asztalom.

Ehhez képest turistaként abszolút hálás lehetek neki: kreatív módon a Gateway to Space kiállítást ajánlotta. A térképen is megmutatták, merre van, és a 2-es metróhoz, illetve a 4-es/6-os villamoshoz küldtek.

Ezután egy viszonylag nagyobb, 5-6 fős csoporthoz mentem, akik elképesztően segítőkészek voltak: a turistainformációs srác által bekarikázott helyeken kívül nem nagyon tudtak mást ajánlani, egyedül a Gozsdu udvarba küldtek, majd amikor az egyikük mondta a Várat, odaszóltak hozzá, hogy

Pont, hogy a bekarikázottba nem akar menni!

Végül egy (szerintem) anya-fia pároshoz mentem oda, ők amennyire nem tudtak angolul, annyira mindent beleadtak, és kitartóan próbálkoztak elmagyarázni nekem, hogy merre menjek. Tőlük kaptam a legkreatívabb megoldást is (az űrkiállítás mellett): azt tanácsolták, menjek a Filozófusok kertjébe a Gellért-hegy oldalába. Ha pedig megéheztem, akkor Gozsdu udvar, vagy esetleg Zing Burger.

Ezután újra a Vigadó térre mentem, ahol egy fiatal pár nem nagyon tudott nekem segíteni: a srác nem igazán ismerte Budapestet, a kérdésemre, hogy a Terror Házában mit láthatok, a lány azt válaszolta: a kommunizmusról és a háborúról szól. Ha kultúrára vágyom, és van elég pénzem (?), akkor irány a Nemzeti Múzeum - ha van diákom, olcsóbban megúszhatom.

Sikerarány: 11/18

A sors iróniája

A Kossuth téri metróba a nagy tömeg miatt nem lehetett lemenni, így a Várba igyekvő kínai turistacsaládot én igazítottam útba, a rövid villamosúton pedig elmondtam nekik, mit érdemes két nap alatt megnézniük Budapesten.

A nap egyértelműen legszomorúbb pontja a séta vége volt: a Deák Ferenc téri metróban pont akkor akartak megbüntetni egy svéd házaspárt, amikor elmentem mellettük: mint kiderült, a Kossuth téren vettek jegyet az automatából, de azt nem tudták, hogy érvényesíteni kell. Öröm az ürömben, hogy a tolmácsolásomnak köszönhetően a 2x16 ezres csekket sikerült "lealkudnia" egyszeri nyolcezres helyszínű büntetésre.