Létezik a szórakozásnak egy olyan fajtája, amely létrejöttét tekintve a nem mindennapi ijedelemnek, izgalomnak és az agytekervények hasznosításának céljával keletkezett, merítve az akkorra már bőven elterjedt, úgynevezett room-escape fajtájú számítógépes játékokból. Amilyen újdonságként hatott 2011-es, magyarországi berobbanása, mostanra annál inkább ellaposodott, a cégek elkezdték egymást majmolni, majd a kivitelezés is egyre igénytelenebbre sikeredett, nyomorulttá, elcsépeltté téve az eredeti elképzeléseket.

Ja, hogy eddig csak azt felejtettük el közölni, hogy miről is beszélünk. Természetesen a

szabadulószobákról. 

A szabadulószobák ötlete, ahogy fentebb írtuk, nem új keletű, 2006-ban jött létre az első, a Szilícium-völgyben. Az Egyesült Államokon kívül az ázsiai területek (Szingapúr, Hong Kong, Kína, Tajvan) haraptak rá leginkább az ötletre, így a két kontinensen 2007-től egyre több szabadulójáték született. Magyarországon is egyre inkább teret hódított, ma már több is van ilyenből, mint kellene.

Témájukban alapvetően hasonlóak, nagy részük a horrorra, a vérre, az ijesztő alakokra fókuszál, olyan, akár egy felnőtteknek készült szellemvasút, amelyen lábbal megy végig az ember. Lényege pedig annyi, hogy csoportba verődve, a logikus gondolkodásunkat előtérbe helyezve kijussunk a helyiségből, ahova bezártak minket.

Feladatok megoldásával léphetünk egyről a kettőre, miközben fontos, hogy ne kapjunk frászt néhány levágott műanyag kéztől vagy egy plafonról lógó, véresnek látszó fülcimpától.

A Scavenger Hunt

Mivel gyakran ezek a kellékek, sőt, a bútorok is nagyjából a szemétégető mellől összekukázott dolgok minőségével vetekednek, Purak Zoltán valami alapjaiban hasonló, mégis sok mindenben különböző játékot képzelt el, elképzeléseit megvalósította, az Asbóth utcába helyezte, majd az április 13-ai megnyitón meg is mutatta.

Az eseményen Hevesi Krisztina pszichológus szakértett, Danny Blue mentalistáskodott, Kiss Ramóna pedig jelen volt.

Na de vissza az előzményekhez: budapesti gyártási központtal indult, majd elsőként Máltán és Salzburgban nyitott meg a franchise-ként működő, Scavenger Hunt nevezetű szabadulószoba. Ez nem sok időt (az ötlettől a megvalósításig kb. háromnegyed évet) vett igénybe, ugyanis 20-30 ember kemény munkája van benne, köztük filmes szakembereké, akik szaktudásukkal olyan újításokat hoztak létre, hogy a végeredmény alapján gyakorlatilag összehasonlíthatatlan elődeivel.

Tehát mitől más a Scavenger Hunt, mint a többi?

Ha maximum két szóval kellene megfogalmazni, azt mondanánk, hogy

a luxus körülményektől.

A luxus semmiképp sem jellemző a többi szabadulójátékra, sem a kifinomult minőségű környezet. A Scavenger, 3 különböző tematikájú játékával (nehézségi sorrendben: laboratóriumi, egyiptomi és Mozart korát idéző téma) új hangulatot teremtett.

Nem a horror-vér kombóval operál, inkább az érzékek finom összehangolásával.

Ijedezünk, miközben gondolkodunk; undorodunk, ugyanakkor filmszerű miliő vesz körül, ami pedig elvarázsol. De ha nagyon akarjuk, megszagolhatjuk a tapétát a falon – tessék, egy újabb érzékszerv is bekerült a képbe!

Mennyire kell okosnak lennünk?

Őszintén szólva nem könnyűek a feladatok, ráadásul nem árt, ha az ember képes 60 percig folyamatosan koncentrálni. (Mert hogy egy játék pontosan egy órán át tart).

A csoportdinamika törvényszerűségei persze egyértelműen megvalósulnak, mindig lesz egy vezető, vagy kettő, néhányan segítőként lesznek jelen, egyesek nagy erőkkel bólogatnak a vezető ötleteire, aztán a sikert hangos én megmondtam-okkal igyekeznek bezsebelni. A sarokban csöndesen szűkölő, haza akarok menni, mégse tetszik-típusú személyek ritkábbak, de előfordulnak.

Van esély valós pánikra?

Hevesi Krisztina pszichológus szerint ez igen ritka jelenség, de legrosszabb esetben előfordulhat, hogy valaki akkor kap pánikrohamot, amikor realizálja, hogy egy zárt helyiségben van, ahonnan nem tud kiszabadulni 60 percen belül. Nem véletlenül vannak bizonyos pontokon pánikgombok, azokkal lehet jelezni, ha valami nagyon nem oké.

Vigyázz, mit tudsz meg magadról!

Kis százalékban általunk addig ismeretlen fóbiák is kialakulhatnak a szorult helyzet miatt, ilyen például a klausztrofóbia. A pszichológusnő a Velvetnek hozzátette azt is, hogy mivel igen könnyelműen dobálóznak az emberek a fóbia szóval, jó, ha tisztában vannak azzal, hogy az valójában egy pszichiátriai probléma, amely kezelésre szorul. Felismerhető, ha már az életünket olyan szinten befolyásolja, hogy mindennapi dolgainkban korlátoz, és folyamatosan fennálló, megmagyarázhatatlan szorongást, félelmet kelt.

Kiss Ramóna órákig játszott volna még, Danny Blue meg James Bondnak érezte magát

A színésznő a próbaszabadulás során jött rá, hogy nem csak undorodik, hanem valóban retteg a pókoktól, és nem hogy motiválná, inkább kifejezetten stresszeli, hogy megadott idő alatt kell teljesíteni egy pályát.

Danny Blue úgy nyilatkozott, ahogy az várható volt. Elmondta, hogy mentalistaként meg volt győződve arról, hogy könnyű dolga lesz, de mégis rendesen meg kellett küzdenie a feladatokkal. Azt is hozzátette, hogy nagy eséllyel felhasznál majd néhány feladványt a saját műsorában is.

Stressz a játék során

Fontos, hogy nyomás alatt ki hogy teljesít, van, akit az lep meg, ha az amúgy visszafogott énjéből egy vezető, erőszakos, irányító személyiség bújik elő, mások pedig visszafogottabbak lesznek, mint valaha voltak.

Nem érdemes tehát idő előtt beparázni, érdemes megnézni, mire vagyunk képesek egy ilyen helyzetben, kiváló lehetőség magunk megismerésére, vagy csapatépítő szórakozásnak. Higgye el, néha meglepő szerepváltozások történnek ehhez hasonló szituációkban.

Hányan játsszuk és mennyiért? 

Az ideális létszám nagyjából hat fő, de párok is végigmehetnek a luxusvidámparkon, ahogy azt a tulajdonos nevezi. A jegyek természetesen annál olcsóbbak, minél többen vesznek részt a játékban, de körülbelül 2500 forint/főre jön ki egy hatvan perces alkalom.