Mindenki ismeri ezeket az utcákat, nagyon nehéz találni olyan fiatalt, aki ne bulizott volna már itt legalább egyszer. A nagyjából a Károly körút, Dohány utca és Király utca által határolt terület még mindig a legjobban pörgő budapesti parti negyed és a legnagyobb vigalmi övezet is. De milyen lehetett a múlt században, évtizedekkel ezelőtt? Visszamegyünk a múltba, hogy megnézzük, milyen volt az egykori Király utca és múltbeli-jelenlegi képekkel össze is hasonlítjuk az egykori és mai bulinegyedet.
A budapesti VII. kerületben, azon belül is az Erzsébetvárosban 1873, vagyis a városegyesítés óta lendületes ipari és kereskedelmi élet zajlott. Rengeteg nagyiparos és nagyvállalkozó kezdte itt munkásságát, a területnek nagyon gazdag múltja van. A dualizmus korában hihetetlen fejlődésen ment keresztül Erzsébetváros, aminek története szorosan összekapcsolódott a budapesti zsidóság történetével.
A zsidók számára a főváros 1786-ban adott engedélyt a letelepedésre komoly vámok árán, addig csak mindössze négyszer látogathattak a városfalon belülre egy éven belül. Talán kevesen tudják, hogy a mai Madách tér helyén tartották a zsidók piacát, maga a közerület neve is Zsidó tér volt korábban. Nem véletlen, hogy ezen a környéken jött létre később Budapest történelmi zsidónegyede. A kétezres évek elején pedig itt, ugyanezen a területen alakult ki a pesti bulinegyed, amit ma már az összes hátizsákos turistáknak szóló oldal (Lonely Planet, Tripadvisor) az elsők között ajánl.
A kereskedelem főutcája a Király utca volt, ez volt a zsidó kereskedők legfontosabb árusítóhelye. Mielőtt kereskedelmi főutca lett, szórakoztató negyedként is funkcionált, tehát ezen a környéken már akkor is működött egy korabeli bulinegyed, csak kevesebb külföldi vendéggel – az emberek szabadidejük jó részét kávéházakban, vendéglőben, esténként mulatókban töltötték. A Király utca Budapest kereskedelmi főutcájának számított régen, amely összekötötte a Belvárost a kiépülő Városligettel. Az utcáról írt feljegyzések már a korai időkben is a zsúfoltságot és a zsivajt emelik ki. Egy 1852-es korabeli tudósítás szerint „a Király utcában folytonosan emberek özönlenek, feltűnő a kávé-, sör- és borházak nagy száma”.
Néhány cégér a mai napig fennmaradt a ma már romkocsmáktól hemzsegő terület utcáin. Csak néhány példát kiemelve, az Erzsébetvárosban dolgozott és vezetett üzletet Róth Miksa üvegfestő és mozaikművész, Oetl Antal vasöntő vagy éppen Goldberger Sámuel kereskedő. Ők mind hozzájárultak a kerület épüléséhez és szépüléséhez. A Mapire oldalán megnézheti a kerület egykori térképét is.
A bulinegyed határa, a Nagykörút
A XX. század elején a Nagykörút erzsébetvárosi szakasza is igen erős kulturális negyed volt: rengeteg kávéház, könyvkereskedés, arany- és ékszerbolt, divatáru, kalapos és vendéglő volt itt. Aki elsétált a Nagykörúton az 1910-es években, az talált itt szabót, kesztyűst, hímzőt, hangszerkészítőt, de még házasságközvetítő irodát is.
De hogy néz ki ma ez a negyed?
Az, hogy az Európában hosszabb ideig utazó külföldiek továbbra is nagy számban járnak a Király utca és a Gozsdu udvar környékére bulizni, több tényezőnek is köszönhető.
A fapados légitársaságok terjedése nyomán dinamikusan növekvő turistaréteg nemcsak az éttermek, romkocsmák, termálfürdők és bárok miatt jár ide előszeretettel, hanem azért is, mert viszonylag olcsón szállhat meg azokban a lakásokban, amiket magánemberek adnak ki az Airbnb oldalon vagy más szállásközvetítő portálon. Ez a turistaréteg jellemzően kerüli a szállodákat: a KSH adatai szerint a buliturizmusban élen járó briteknek tavaly csak körülbelül hatoda, 351 ezer fő szállt meg kereskedelmi szálláshelyeken, vagyis hotelekben, panziókban.
Az is igen sokat elárul a mostani helyzetről, hogy tavaly 618 ezer külföldi turista közel 2,2 millió vendégéjszakát töltött el az üzleti céllal bérbe adott magánlakásokban, zömmel Budapesten, ez az egy évvel korábbihoz képest 25,6 százalékkal nagyobb forgalmat jelez.
2016 első három hónapjában már 126 ezer brit turista érkezett Magyarországra, és csaknem 16 milliárd forintot hagytak a magyar vendéglátóhelyeken és egyéb szolgáltatóknál. Az egy főre jutó napi 21 ezer forintos átlagfogyasztásukat pedig csak az írek, az oroszok és az ausztrálok múlták felül 2016 első három hónapjában.
A buliturizmusnak persze megvan az árnyoldala: az igaz ugyan, hogy a turizmust Budapest húzza, de nincs kihasználva a kapacitás, másrészt durván romlott közbiztonság az utóbbi években, és ha így halad tovább a bulinegyed, a helyiek életét is pokollá teszik a turisták tömege - erről az Index itt írt részletesen.
A Mastercard minden évben összeállít egy listát, amelyet külföldi látogatók becsült létszáma alapján állít össze évről évre. Budapest a legnagyobb mértékben bővülő európai célállomások listáján hatodik helyezett lett, megelőzve más régiós fővárosokat, például Bukarestet és Szófiát. A jelentés szerint 2016-ban összesen 3,36 millió olyan látogató érkezik hozzánk, aki legalább egy vendégéjszakát tölt majd el. Ez a 2009-es adatokhoz képest ez 7,20%-os növekedést jelent. A jelentés szerint 2016-ban összesen 3,36 millió olyan látogató érkezik hozzánk, aki legalább egy vendégéjszakát tölt majd el. Ez a 2009-es adatokhoz képest ez 7,20%-os növekedést jelent.
Ugyancsak erős visszajelzés a környéknek, hogy a Skift.com utazási portál elemzése szerint a VII. kerület volt 2015-ben a 13. legtrendibb úti cél az Airbnb portálon és Budapest is a 20. helyen végzett a Top 25 legnépszerűbb város listáján.
Az biztos, hogy a bulinegyed és a partiturizmus még jó ideig velünk lesz, az már más kérdés, hogy mennyire sajátítják majd ki a fővárost a bulituristák.
Források:
Perczel Olivér: Ipar és kereskedelem Erzsébetvárosban. A városegyesítéstől az I. világháború időszakáig. Budapest, 2014.,Erzsébetvárosi Önkormányzat
A KSH jelenti, 2016, I.-II. negyedév
Világgazdaság
A Mastercard honlapja