Kisvasutasnak lenni kiváltság - riportsorozat, első rész

A 2017-es tavaszi gyermekvasutas-tanfolyam februárban indult. Már az első napon ott tolongtunk a lelkes diákok és az aggódó szülők között, hogy megtudjuk, milyen érzés, és mit jelent kisvasutassá válni.

Kisvasutasnak lenni komoly feladat, kiváltság mondhatni, ami nem mindenkinek adatik meg

– kezdte a beszélgetést Váczi Viktor, a Gyermekvasút szóvivője, mikor a tanfolyam végén leültünk megbeszélni mi mit éltünk meg a tanfolyamból és hogy is néz ki ez belülről.

Már az első alkalommal kiderült, nagyjából mire lehet számítani a tanfolyamon: Rengeteg gyerek, játék és kirándulás, persze sok, iskolapadban eltöltött órával kiegészítve. Az összkép természetesen csak később, a tanfolyam végéhez közeledve fogalmazódott meg bennünk, amit most egy négy részes képriport- sorozatban önöknek is szeretnénk megmutatni. Íme, az első.

Két olyan, negyedik osztályos fiút követtünk végig a négy hónapos képzésen, akiknek az idősebb testvérét már felavatták, és gyermekvasutasként szolgál. Barna Ábris és Dobronyi Attila is sikeres vizsgával zárta a tanévet, és ezzel az idei nyáron meg is kezdhetik vasutas-éveiket. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején!

Kik jelentkezhetnek gyermekvasutasnak? Meglehetősen szigorúak a feltételek:

• a tanfolyam negyedik, ötödik vagy hatodik osztályosoknak szól,
• legalább négyes tanulmányi átlag kell,
• orvosi alkalmassági igazolás,
• és persze a szülők, tanárok hozzájárulása, hiszen iskolán kívüli foglalkozásról van szó.

Az alapvető célok és feladatok nem sokat változtak az Úttörőszövetség kivonulása óta. A Gyermekvasút a ‘90-es évek elejétől üzemel a mai formájában. „Az Úttörővasútnak is az volt a célja, mint ma nekünk, hogy lehetőséget adjon a gyerekeknek, hogy komoly, felelősségteljes feladatot lássanak el” – mondta Váczi.

Ezt láthattuk is rögtön az első napon. A megérkezésünkkor szolgálatos gyermekvasutasok vonták fel épp a zászlót, miközben az új diákok sorra iratkoztak be a tavaszi tanfolyamra, a Gyermekvasút hűvösvölgyi Otthonépületében.

Az újoncok egy csoportja ebben a vagonban kezdte a tanfolyamot bemutatkozással, ismerkedéssel és játékkal.

Míg a szülők a papírmunkát intézték, ifi-vezetők köszöntötték a kisvasutasokat. A későbbiekben is ők a felelősek a csoportok közösségi életéért. Minden tanfolyamon más tematika szerint szerveződnek az egyes csoportok, a 2017. februárjában indulók indián törzseket alkottak, így jött létre az 59. Törzsszövetség és a négy törzs, Apacs, Biloxi, Capolya, Dakota.

Az egyik diák, akit a tanfolyam során követtünk, Dobronyi Attila. A beiratkozás és az első közös rohangálós játékok után a csoportok mind kerestek maguknak egy megfelelő helyet, ahol a megszeppent diákokat az ifi-vezetők hamar szóra bírták.

Az 59. Törzsszövetség indiánjai összesen 99-en vágtak neki a törzsi feladatoknak, meg persze  a vasutasleckék elsajátításának. Váczi Viktortól azt is megtudtuk, hogy a jelentkezőknek nagyjából a 80 százaléka tesz sikeres vizsgát, és vesz részt az avatóünnepségen, júniusban.

A másik diák, akit még szeretnénk bemutatni, Barna Ábris. A képen épp egy lehulló lepel mögött áll kék sapkában az egyik névtanulós játékban.

„Amit most megcsinálnak a gyerekek, az csak egy belépő a kisvasutas-életbe, hiszen minden évben újra kell vizsgázni. Gyermekvasutasnak lenni nyolcadikos korig lehet, akkor nyár végén, augusztusban van a ballagás” – mondta Váczi.

A Kisvasutat 1947-ben kezdték építeni. Az elmúlt 69 évben pedig több mint tizenötezren voltak úttörő- vagy gyermekvasutasok.

Hét fő állomás, és két táblás megállóhely van a 11,2 km hosszú vonalon. A budai hegyekben túrázók a következő pontokon tudnak vonatra szállni: Széchenyi-hegy, Normafa, Csillebérc, Virágvölgy, János-hegy, Vadaspark, Szépjuhászné, Hárs-hegy, Hűvösvölgy állomás.

A gyerekek az elméleti képzés mellett a kirándulásokon ismerik meg az egyes állomásokat, és a vasút vonalát.

Valahogy így indult a tanfolyam, és tapasztalatgyűjtő megfigyelésünk  a Gyermekvasúton.

Hamarosan jövünk a folytatással!