Egy gerilla garázdálkodik a 4-6-os vonalán

Aki utazott mostanában a 4-6-os villamos vonalán, annak feltűnhetett, hogy egy rejtélyes idegen novellák olvasására hívja fel a figyelmet.

 Kiderült, hogy Herczeg Szonja (aki korábban a Magyar Nemzetnél dolgozott) jegyzi ezt a gerilla akciót. Meg is kerestük és fel is tettünk neki néhány kérdést ezzel kapcsolatban.

Úgy tűnik, hogy ez egy általános probléma, hogy mindig, mindenki, mindenhol a telefonját nyomkodja. Szerinted miért lehet ez így, hogy ez az általános felfogás a jelenségről, illetve miért baj az, hogy az emberek a telefonjukat nyomogatják a megállókban várva?

Van egy kedves barátom, akit a könyvem kapcsán ismertem meg, digitális pszichológiával foglalkozik. Tőle sokat tanultam erről, hogy mennyire ártalmas a szemnek a kis képernyő, a begörbített nyak, ahogy hajolunk a készülék főlé, a fény elalvás előtt, csak hogy fiziológiai dolgokat említsek. Egyébként szerintem nyilván azért nyomkodják, mert ilyenkor van idejük kommunikálni ismerőseikkel, híreket olvasni, vagy ezzel kapcsolnak ki az egész napi mókuskerékből. Hogy baj -e vagy sem, hogy az emberek a telefonjukat nyomkodják, nem az én tisztem megítélni, én mindenesetre próbálom csökkenteni az ezzel töltött időt, már csak azért is, mert a munkám miatt is a nap nagy részét képernyő előtt töltöm, a billentyűzetet püfölöm és olvasok.

Ehhez a kérdéshez kapcsolódva: nem lehet, hogy az emberek épp a menetrendet nézik, híreket olvasnak, komoly dolgokról tájékozódnak, szépirodalmi blogot olvasnak?

Dehogynem. Amikor ráírtam az egyik felhívásra, hogy "mobilozás helyett" abban semmi "oktatási" szándék nem volt, csupán kínáltam egy alternatívát.

Kicsit hasonlít a Gerilla Novella a JCDecaux Álljon meg egy novellára pályázatára. Honnan jött az ötlet, hogy novellákat rakj ki a megállókba? Mi a célod ezzel a kezdeményezéssel?

Arra a pályázatra én is beküldtem pár írást, nem nyertem. Ekkorra ez már egyáltalán nem okozott nekem szívfájdalmat, amúgy sem nyertem még soha semmin (na, jó, általánosban angol és orosz versenyen igen :D). Mivel mocskosul szorongó típus vagyok, 15 éve küzdök pánikbetegséggel, addigra már gyakoroltam az egyik, számomra leghatékonyabb gyógyító terápiát: a leszarást. Mármint az életemet kevéssé befolyásoló és kevéssé fontos dolgok leszarását. Ebből már sportot űzök, és Facebookon is megosztom mindenkivel a kudarcaimat, hátha másnak is erőt ad, hogy nem csak a mennyire boldog család vagyunk képeket látja, amit a többség megoszt, annak ellenére, hogy lehet a háttérben az élete ugyanúgy rohad, mint másnak. Nekem az írás hobbi, szeretném, hogy az is maradjon, és ezt úgy tudtam elérni, mármint azt, hogy ne menjen el a kedvem tőle, ha a megfelelési kényszert, azt, hogy én író legyek, sok kötetem megjelenjen, elengedem. Nyilván öröm lesz, ha mégis lesz ebből az új ciklusból vagy másból egyszer kemény borítós változat, de ez sokadlagos kérdés már az életemben.

Célom egy van: hogy örömet okozzak az írásokkal és hogy arra sarkalljam a hozzám hasonló szorongókat, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból. Semmi több. Ja, de, igen - engem piszkosul szórakoztat.

Hol lehet ezeket a kis borítékokat megtalálni? Mekkora sikere van ennek a projektnek? Volt már olyan, hogy valaki pont melletted kezdte el olvasni az egyik ilyen novelládat?

Mivel a fő gerilla én vagyok, ezért a 4-6-os villamos, 9-es busz vonalán van a legtöbb, ugyanis ezeken járok. De már többen csatlakoztak, pécsi könyvtárosok, kávézó, ismerősök, legutóbb Verőcén került ki egy kis boríték. Nem figyelem, hogy mi lesz a sorsuk, elhagyni is úgy szoktam őket, hogy az ülésen a hátam mögé rakom, és utolsó pillanatban állok fel, hogy leszálljak. Nem szeretek feltűnést kelteni.

Sikere szerintem van, mert nőtt a blogom jelenleg elég minimális olvasótábora (a blogot sem promóztam soha sehol), illetve kerestek meg azzal, ahogy említettem, például kávézó vagy távoli ismerős, hogy ők is terítenék :)

Csak saját novellákat helyezel ki vagy más szerzőktől is lehet olvasni?

Annak, hogy csak a sajátjaimat teszem ki egyszerű oka van, nem az, hogy csak magamat akarom reklámozni, hiszen az egész akciónak az a lényege, hogy másoknak önbizalmat növeljen, hogy mások is merjenek előállni műveikkel, vagy bármivel, amit alkotnak, hiszen az alkotás eleve tiszteletet érdemel. Szeretünk savazni és ítélkezni, ez valahogy benne van az emberi pszichében, én pedig szeretném ezt csökkenteni, már csak azért is, mert nyilván, én is estem abba a hibába, hogy ítélkeztem, meg is bántam.Az, hogy csak saját novellákat teszek ki azért van, mert nincs jogom más szerző műveit ingyen osztogatni (jogdíj kérdések miatt is). A felvetés viszont aktuális, mert lehet lesz olyan, hogy másét is terítem majd, ha beleegyezik, megkér rá. Minél többen leszünk, annál jobb, ami engem illet :)

Mennyire költséges ez a vállalkozás?

Papír, boríték és a páromtól kapott ducktape, tehát nem nevezném költségesnek. Keveset rakok ki, nem szeretném, ha feleslegesen irtanák a fákat :). Ez az egyetlen dolog, ami aggaszt a projektben. Ezért, ha már alkalmam adódott rá el is mondom, hogy, ha valaki talál egyet, de nem tetszik neki, kérem, ne dobja a kukába, inkább hagyja ott. Vagy legfeljebb a szelektívben landoljon :).