Nem létezik társadalom, sem olyan időszak, mely nélkülözte volna a bűnözőket. A rendszerváltás előtti Magyarországon sem volt ez másképp, ahol a bűnözők nem a külvárosok névtelen pincéibe húzták meg magukat, hanem egy nagyon is feltűnő helyen, a Várnegyedben szórakoztak.
Nem kisstílű tolvajok, hanem dörzsölt betörők, hamiskártyások, alvilági ügyleteket folytató alakok törzshelye volt az egykori Old Firenze bár, mely a Várnegyedben, a Táncsics Mihály utcában működött. A 80-as években annyira köztudott ténynek számított, hogy milyen vendégek látogatták a helyet, hogy ha valaki el akarta érni az egyik kétes alvilági figurát, az Old Firenzét hívta fel, hogy megkérdezze a pincérektől, nincs-e ott a keresett illető.
Körülbelül 7 betörőbanda is az Old Firenzében ütött tanyát, akik nem osztották a két dudás egy csárdában nem fér meg elvet. Ezek a csoportok, akik jól is ismerték a másikat, sokszor összejátszottak egymással, kijelölték a határokat, ki meddig nyújtózkodhat.
A Budai Várnegyedet a 60-as években kezdték el felfedezni ismét a turisták, így az Old Firenzébe ártatlanul betévedők egy jelentős része is turista volt, vagy mit sem sejtő módosabb emberek, akik aztán áldozataivá válhattak a bár tősgyökeres vendégeinek.
Fontos szerepe volt az Old Firenze működtetésében a portásnak, aki nemcsak kidobóként funkcionált. Mivel nehéz volt bejutni nemcsak ebbe a bárba, de az ehhez hasonló szórakozóhelyekre is, sokan fizettek a portásoknak, hogy bejuthassanak, ezzel egy szerencsés portás akár egyetlen éjszaka alatt is szépen kereshetett. Ha pedig verekedés robbant ki, szintén nekik ellen elválasztani az egymásnak ugró feleket,vagy éppen kint tartani azokat, akik nem akarták megérteni, hogy odabent nincs keresnivalójuk.
Mielőtt azt gondolná, hogy az alvilág egy teljesen zárt csoportot alkotott a rendszerváltás előtti Magyarországon, gyorsan kiábrándítjuk. A művész- és az alvilág között könnyen átjárható volt az út, nem egyszer híres előadók adtak tippeket a betörőknek, kinek a lakásába érdemes betörniük. A 80-as évek egyik közismert előadóművésze például testőrének adott füleseket, milyen külföldi vagy hazai vendége, ismerőse lakása rejt kincseket, vagy legalábbis értékes zsákmányt.
Ha még jobban el szeretne mélyülni a magyar alvilág működésébe, ajánljuk figyelmébe Dezső András: Maffiózók mackónadrágban -A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig c. könyvét, melynek alapján írtuk meg ezt a cikkünket is.