Virtuális kalandért mentünk a Hős utcába és kijutottunk

Annak idején az elsők között teszteltem a világ első szabadulószobáját, és azóta is nagyon szeretem ezt a műfajt. Az a  szabadulószoba 2011-ben a hasonló tematikájú számítógépes játékok fizikai megvalósításaként jött létre, és a kígyó mostanra olyan tekintetben a saját farkába harapott, hogy már lett a kézzel fogható szabadulószobáknak videójáték-verziója, pontosabban VR-verziója is. A VR a virtual reality, azaz a virtuális valóság rövidítése, és az Ubisoft nevű cég készített két játékot a szabadulószobák mintájára, ezeket lehet kipróbálni a múlt pénteken, azaz péntek 13-án, a Hős utca 1/A-ban nyílt, Démonblokk nevű helyen. Ha ki lehetett, természetesen ki is próbáltuk (az vagyok én ott az alábbi képen a szoba túlsó sarkában, kék ingben!), alább néhány spoilermentes gondolat az élményről, legalul pedig a Démonblokk sajtóközleményét is el lehet olvasni.

gallery 1

Virtuális valóság kezdőknek – 5 fontos dolog

Én nem próbáltam még ki korábban a virtuális valóságot semmilyen más formában, szóval ha valaki kíváncsi, már önmagában ezért megéri. Az ember egy maszkot-szemüveget visel a fején és mindkét kezében van egy-egy joystick – az előbbi segítségével látja és hallja a virtuális világot, az utóbbiak segítségével pedig tud benne közlekedni és dolgokat megfogni.

Ha ön nagy videójáték-rajongó, akkor feltehetőleg már úgyis próbálta a VR-t, én viszont nem vagyok az, és általában nem szoktam úgy érezni, hogy ezeknek a játékoknak célközönsége lennék (pl. lövöldözés, öldöklés, csatázás, autó/repülő/tengeralattjáró/egyéb gép vezetése nem köt le sajnos). A VR-szabadulószobában két játék közül lehet választani, az egyiknek az a címe, hogy A Medúza kapuján túl, a másik pedig az, hogy Szabadulás az elveszett piramisból, mi ezt az utóbbit játszottuk. Íme 5 fontos dolog, hogy mire kell felkészülni annak, aki még sosem járt virtuális valóságban:

1. A virtuális valóságban természetesen nem saját fizikai valóságunkban vagyunk jelen, hanem a játék azzal kezdődik, hogy kell választanunk egy avatart, azaz egy figurát, aki megtestesít bennünket. Az elején egy tükrös szobában meg is nézhetjük magunkat, és a játék során természetesen látjuk játékostársainkat is. Illetve az ő avatarjaikat.
2. A maszkon van fülhallgató és mikrofon, ezen keresztül lehet hallani a virtuális valóság hangjait-zenéit, illetve azt is, hogy mit mond a többi játékos.
3. A joystickok kezelése, meg úgy általában az egész játék teljesen magától értetődő, nem kell videójáték-gurunak lenni ahhoz, hogy az ember 1 perc alatt felfogja-kitapasztalja, hogy mi hogyan működik.
4. Ha valamit mégse ért az ember vagy probléma adódik, a moderátortól bármikor lehet segítséget kérni.
5. Bizonyos VR-játékok után néhányan szédülésre-hányingerre panaszkodnak, az általunk próbált kalandnak viszont a jelek szerint nincs ilyen káros hatása a gyomorra, se nekem nem volt hányingerem, se senkinek, akivel játszottam.

És igen, tényleg teljesen olyan, mintha az ember tényleg ott lenne, tényleg benne abban a világban!

gallery

Virtuális vagy igazi szabadulószoba – 5 különbség

Ha az ember járt már szabadulószobában, akkor elég jól el tudja képzelni, hogy nagyjából milyen egy ilyen játéknak a virtuális verziója. De íme az 5 fő különbség:

1. A VR-szabadulószoba kalandja nem feltétlenül egy kicsi, bezárt szobában játszódik. Amint azt a cím is elárulja, az egyik játék helyszíne például egy piramis, méghozzá egy meglepően, megdöbbentően, lenyűgözően, félelmetesen tágas piramis.
2. A fizikai szabadulószobák belsejében megpróbálnak egy többé-kevésbé eredeti világot teremteni a játék sztorijához. A VR-kalandok világa ezeknél ezerszer kidolgozottabb, a miénk nagyjából az Indiana Jones-szerű kalandfilmek világába helyezett bennünket, míg A Medúza kapuján túl az Assassin's Creed nevű videójáték világában játszódik.
3. A fizikailag valós szabadulószobák tele vannak logikai rejtvényekkel, számokkal, kódokkal, lakatokkal, megfejtésre váró ábrákkal. Az általunk végigjátszott piramisos kalandban is vannak ilyen gondolkodtató feladványok, de kevesebb és más jellegű.
4. Én nem tartom magam klausztrofóbiásnak, ezért egy hagyományos szabadulószobát izgalmasnak találok, de félelmetesnek nem. Egyébfóbiásnak se nagyon tartom magam, de a VR-szabadulószobában kiderült, hogy ez nem feltétlenül van így, azt ugyanis félelmetesnek is találtam, és egy ponton kifejezetten utasítanom kellett magamat, hogy tudatosítsam, hogy ez csak egy játék, hogy igazából nem a halálos zuhanástól egy lábfejszélességnyire vagyok, hanem egy üres szobában vagyok a Hős utcában, hogy egy kicsit lemenjen a pulzusom, és tudjam folytatni a játékot.
5. A fizikai szabadulószobákat is általában látványosra, vizuálisan érdekesre csinálják a készítők, de ennek nyilvánvaló korlátai vannak. A VR-ben viszont semmilyen korlát nincs, így aztán hihetetlenül látványos az egész. Négy napja játszottam ezt a játékot, azóta többször is álmodtam ezzel a piramissal, és ha becsukom a szemem, szokatlanul pontosan most is magam elé tudom képzelni az egyes jeleneteket/helyszíneket a játékból. Elképesztően nagy hatással van az emberre vizuálisan, nagyon bevésődik az élmény, jobban, mint egy igazi szoba, és annál is jobban, mint egy film.

Ami még fontos

Szóval a Démonblokk megnyitásáról szóló sajtóközlemény alább olvasható a legördülőben, ebből kiderül, hogy ez a helyszín nemcsak VR-szabadulószobáknak ad otthont, hanem fizikai szabadulószobák is lesznek majd benne, illetve társasjátékozni is lehet menni az év bármelyik napján. A játék fejenként 6490 Ft-ba kerül és kb. egy óráig tart (nekünk pár perccel hosszabb időre volt szükségünk a kijutáshoz, de 75 percnél tovább nem lehet húzni a dolgot). A Démonblokk holnapját itt lehet megnézni, Instagramon itt lehet bekövetni őket, legalul az általunk végigjátszott játék trailerje látható videón.