„Ha vége a válságnak, a budapesti szórakozóhelyek, éttermek 30-40 %-a fog tudni talpra állni"

Budapest utcái elnéptelenedtek, az egykori élénk éjszakai életre maximum néhány földön széttaposott műanyag söröspohár emlékeztet. A veszélyhelyzet miatti intézkedések térdre kényszerítettek az ország turizmusát, legjobban Budapestnek fájhatnak a korlátozások. Hogy mi lesz, ha véget ér a válság, és addig hogyan kell megküzdeniük a szolgáltatóipar résztvevőinek, arról Német G. Dániellel, a Night Embassy of Budapest szóvivőjével beszélgettünk

Mielőtt rátérnénk a koronavírus következményeire – milyen tendenciák jellemezték Budapest turizmusát, milyen lett volna 2020, ha nincs a járvány? 

Folyamatosan nőtt a vendégszám, a fogyasztás, a szolgáltatások színvonala is javult, a számok rekordévet vetítettek előre. Az éjszakai élet kezdte kinőni a belvárost, az underground műfajok maguktól helyet találtak a külkerületekben, például Kőbányán, Csepelen is. Egy konszenzuson alapuló jó irányt vetített volna előre a VII. kerületi munkacsoport által kidolgozott csendrendelet, amiről néhány nappal ezelőtt szavazott volna a képviselő-testület.

Budapest turizmusának szereplői közül ki lehet most a legjobban kétségbeesve?

Első vonalban talán a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatások, ezekre a szegmensekre jellemző leginkább, hogy magasak a változó költségei, sok humán erőforrással dolgozik, gondolok például a beszállítókra és a beszállítók beszállítóira. A turisztikával foglalkozó cégek 50-70%-ának egy hónapnyi tartaléka van, senki nem számított arra, hogy egyik napról a másikra megszűnhet szinte a teljes turizmus. A hajóutakat szervező cégektől a városi sétával foglalkozókon át egészen az összes művészig (színészek, zenészek, programszervezők) mindenkit érint. Vagy azért, mert nem lesz munkája, és nem lesz miből fogyasztania, vagy azért mert munkáltató volt, csak éppen eltűntek a fogyasztói. Egyszerű példával élve a munka nélkül maradt csaposnak nemcsak lakbérre nem lesz pénze, de kézműves kávéra sem, hiszen nemcsak a szolgáltatóipar szereplője volt, hanem a fogyasztói társadalomé is.

Mi a véleményed a kormány néhány nappal ezelőtt bejelentett mentőcsomagjáról?

Időben és jó döntéseket hoztak, a nemzetközi példákkal összevetve is. Vannak még intézkedések, amelyen bevezetésének örülnénk, például a terasz és önkormányzati bérleti díjak minimalizálása, amit az önkormányzatoknak fizetnek a különböző turisztikai szolgáltatók. A közterület használatáért éves szerződést írnak alá, vagyis most is fizetnek a teraszért, noha egyhamar valószínűleg nem tudnak majd kinyitni. Hozzá kell tenni, a mostani válság eddig kétszer olyan gyors lefolyású, mint az 1929-es volt.

Mit jósolsz, hogy fog kinézni Budapest éjszakai élete a korlátozások után?

Nagyon nehéz előre jósolni, az biztos, hogy más lesz, mint most. Az éttermeknél például már kitalálták, hogy házhoz is szállítanak, de ez nem tudja az összest megmenteni. A szórakozóhelyek, éttermek 30-40%-a fog majd tudni talpra állni, de nyilván ez attól is függ, mennyi ideig tart a járvány. Kevesebb lesz a fogyasztóképes vendég, nem lesz annyi előadó, zenész, vagyis program sem. Berlinben például azt becsülték, hogy április 20-ig akkora veszteség éri az ottani éjszakai életet szolgáló szegmenst, hogy egy 100 millió eurós direkt segélycsomag kell hozzá, hogy ne menjen teljesen tönkre a következő egy hónapban.

Drágulás vagy árcsökkenés lesz jellemző Budapesten, ha újra kinyithatnak a helyek?

Talán egyszerre a kettő. Két különböző minőségű igény lesz kielégítve, az egyik, ami eddig a sztenderd volt, a másik azoké, aki már nem tudnak annyit fizetni, mint előtte. A nagyon jó minőségű szolgáltatásokból, eseményekből arányaiban kevesebb lesz. Mindez attól is függ, hogy a külföldi turisták mikor jelennek majd meg, ez pedig azon is múlik, hogyan menedzseljük a nemzetközi PR-ban, hogy nálunk már véget ért a járvány, kevés volt a fertőzött, már minden biztonságos (remélem, így lesz!). Az is kérdéses, meddig van a fapados légitársaságoknak tartaléka. Ha csődbe mennek, nem fogunk tudni könnyen külföldre utazni úgy ahogy korábban, és külföldről sem tudnak ide jönni, vagy legalábbis egy jóval szűkebb réteg engedheti majd meg magának, hogy utazhasson.