0036mark: „Nagyon ritka, hogy a ragasztáshoz engedélyt kérek”

Kukori és Kotkoda egy vödörnyi KFC-vel, Vízipók mint Spiderman, drogot kínáló Sárkányfűárus – ha önnek rémlik valami hasonló átértelmezése egy régi, magyar rajzfilmfigurának, akkor a képet valószínűleg valahol Budapesten láthatta egy falon. Ezeket a rajzokat mind ugyanaz a személy készíti, akiről annyit lehet tudni, hogy 0036mark aláírással látja el grafikáit. Az Instagramján rengeteg alkotását vissza lehet nézni, de nekem ez nem elég, megkérdeztem, hogy egy névtelen interjút nem vállal-e, hogy a Velveten kicsit részletesebben is bemutathassuk őt. Igent mondott, a beszélgetésünk a következőképpen zajlott.

Mikor kezdődött ez az egész projekt? Mikor ragasztottad ki az első rajzfilmfigurás alkotást köztéren egy falra?

Az elsőt 2018. december 25-én tettem ki. Azért emlékszem pontosan, mert ez két karácsonyi családlátogatás között történt. Régen graffitiztem, és miután majdnem 20 évre abbahagytam, mindig akartam újra foglalkozni street arttal, csak ötletem nem volt, hogy mit kéne. Azt akartam, hogy valami közérthető legyen, valamennyire magyar, én is tudjak vele azonosulni és legyen benne egy kis humor – de egyszerűen nem állt össze a fejemben, hogy ezt hogy tudnám megvalósítani, úgyhogy a projekt évekig hevert a fiókban. Aztán a karácsonyi ismétlésdömping alatt sikerült belefutni a Macskafogóba és a Die Hardba rövid időn belül, és ekkor raktam össze a fejemben ezt a párhuzamot, hogy a Macskafogó akár a magyar Die Hard is lehetne. Akkor jutott eszembe, hogy csinálok ebből egy grafikát, és hogy most ne a fióknak dolgozzak, úgy voltam vele, hogy ezt ki fogom rakni valahova. Egy itthoni nyomtatóval nyomtattam ki két A4-es lapra, és ezt ragasztottam ki két családlátogatás között.

Ez volt az első. És hamarosan jöttek a következők...

Miközben az első készült, már egy csomó egyéb ötlet felmerült a fejemben. Tök jók voltak a visszajelzések is, úgyhogy mentem, csináltam tovább.

Hogy találnak meg téged a visszajelzések?

Általában a művésznevem alapján az Instagramon. Amikor az elsőt rajzoltam, már akkor gondolkoztam azon, hogy milyen művésznév alatt kéne ezt csinálni. Megnéztem azt is, hogy mi foglalt már az Instagramon, mi az, ami utal rám is és arra is, hogy ez valami hazai – így lett 0036mark.

Mennyire velejárója ennek a műfajnak az anonimitás? Természetesen ez a cikk sem közöl rólad semmi egyebet az Instagram-azonosítódon kívül.

Szeretnék minél anonimabb maradni. Nyilván elkerülhetetlen, hogy egy páran megtudják, hogy mivel foglalkozom, és a közeli ismerőseim közül néhány már tud róla. Négy-öt hónapig sikerült ezt titokban tartani mindenki előtt, ekkor senki nem tudta, hogy mit művelek. Úgy buktam le, hogy egy beszélgetés témája volt, hogy vannak ilyenek az utcán, és jelentkeztem, hogy ezt én csinálom.

Úgy látom, a kommentek túlnyomó többsége pozitív. Van néha azért negatív is?

Eddig egyetlen negatív reakciót kaptam, de azt leszámítva nagyjából minden visszajelzés pozitív.

Miért éri meg ez neked? Miért veszed a fáradságot ehhez az egészhez?

Mert szórakoztat. Ez a legfontosabb az egészben. Mindig is szerettem grafikával foglalkozni, gyártottam a polcra egy csomó dolgot, és úgy voltam vele, hogy tök jó lenne ezeket megmutatni. Emellett nagyon szeretem a magyar meséket és a '80-as és '90-es évek blockbustereit, így nekem ez az egész egyben egy kis nosztalgiázás is, valamint egy tök jó hobbi. És nagyon jólesik az összes visszajelzés, ha jönnek a lájkok, a kommentek, ha az ember valamit kiragaszt valahol, és látja, hogy más, aki arra jár, lefotózza. Pár csepp boldogsághormon a hétköznapokra, nekem és a járókelőknek is.

Vajon mennyire ismerik a mai gyerekek-fiatalok a Mézga család, Dr. Bubó vagy a Pom-Pom világát?

A tényleg fiatal korosztály már kevésbé. 20-tól felfelé ismerik inkább, ezek a dolgok idővel nyilván kikopnak a köztudatból. Ha úgy vesszük, van egy kis háttérküldetésem ebben az egészben: próbálom ezeknek a rajzfilmeknek az ismertségét fenntartani, hogy legyen róluk valami azon kívül, hogy néha valamelyik csatorna leadja az ismétlést. Vannak olyan karakterek, amiket sokan már nem ismernek fel, sőt, nekem is volt olyan mese, amit újranéztem, és csak pislogtam, hogy van, ami nekem eszembe se jutott – másnak meg az a kedvence.

Mennyire legális, amit csinálsz? Két okból is kérdezem, egyrészt ugye szerzői jogi szempontból lehet, hogy felmerül egy-két kérdés...

Szerintem a rajzaim már önálló műként is megállják a helyüket, de mégiscsak meglévő karaktereket dolgozok át. Magyarországon, ha jól tudom, a paródia sem egy olyan műfaj, ami mentesül a copyright alól, de akár simán a fan-art kategóriába sorolható, amit csinálok. Mindenesetre ilyen jellegű megkeresést sosem kaptam – plusz a műveimmel próbálom ezeket a karaktereket felfrissíteni és a köztudatban tartani, ráadásul a nyomda sincs ingyen, szóval költhetném másra is.

Másrészt ugye ott van a dolognak a közterületvédelmi oldala...

Hát nagyon ritka, hogy a ragasztáshoz engedélyt kérek…

Hű de jó mondat ez, lehet ez a címe a cikknek?!

Egész nyugodtan...! Szóval, amit én csinálok, az egy nedves szivaccsal lejön. A technikát tekintve ugyanolyan, mint amikor valaki kirakja a plakátot, hogy „Ingatlan eladó”, csak annyi a különbség, hogy én ezzel nem árulok semmit, csak szórakoztatok. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az én műfajom sokkal zsáneresebb vagy könnyebben befogadható, mint egy graffiti: nekem sok pozitív visszajelzésem van azzal kapcsolatban, hogy valamit kitettem. Volt olyan például, hogy egy étterem hátsó bejáratánál ragasztottam ki egy művet, és rám írt az egyik ott dolgozó, hogy nagyon tetszik nekik és örülnek, hogy oda tettem ki, mert a cigiszünetben mindig nézegetik. Aztán amikor elkezdett lekopni, írtak, hogy figyelj, kopik, nem jönnél restaurálni...? De a Szimpla Kertben például kérésre ragasztottam, ők megkerestek.

Melyik a kedvenc műved?

Sok kedvencem van, de most épp a legfrissebb, ami a Fehér Éjszakák című horrorfilm és a Dzsugel Könyve rajzfilm mashupja, és a Toldi mozi mellett található. A párom kedvenc filmje és rágta a fülem, hogy dolgozzam fel. Az ötletek túlnyomó része tőle származik és olyan jól sikerült, hogy a film főszereplője is megosztotta.

Az Indexen kétszer volt eddig rólad szó, egyszer egy kollégám egy Dr. Bubó-rajzodat fényképezte le...

Igen, sajnos az már azóta lekopott.

A másik pedig egy hír volt a Színes Várossal közös projektedről. Ennek mi a története?

A VIII. kerületben volt több tűzfalprojekt, amik magyar meséket dolgoztak fel. Korábban kapcsolatba kerültem a Macskafogó.hu vezető önkéntesével, és a Színes Város akart csinálni egy macskafogós falat, és a Macskafogó.hu-s kontakt volt, aki ajánlotta, hogy lenne itt egy srác, akit meg lehetne bízni a rajzzal. Ez lettem én, és nagyon örülök, hogy ezzel egy picit hozzájárulhattam hivatalos keretek között is ahhoz, hogy a Macskafogó-univerzum bővüljön és szépüljön.

Tudsz mondani egy helyet Budapesten, ami különösen közel áll hozzád?

Megfogtál, mert ebből rengeteg van, de én a mai napig szeretem például a bulinegyedet is – és pont azért, mert ott street art-turizmus is folyt akkor, amikor még lehetett jönni-menni az országban.

Mit jelent pontosan a street art-turizmus? Külföldi turisták jönnek ide megnézni a magyar street artot, vagy külföldi művészek jönnek, hogy itt alkossanak?

Mindkettő. A külföldi turisták körében ez egy sokkal népszerűbb, elfogadottabb, keresettebb műfaj. A VII. kerületben több olyan városnéző csapat működik, amelyik street art-túrákat is kínál. És ha jönnek a külföldi street artosok, akkor ők is azokat a helyeket keresik fel, amik népszerűek a fiatalok körében, szóval emiatt is volt, hogy a VII. kerület és a bulinegyed az, ahol a külföldi alkotók munkáival is össze lehetett futni. Én is rendszeresen jártam kerület utcáit a friss dolgokat keresve.