Ha szoktak a budai, rakparti kerékpárúton közlekedni a Margit hídnál, talán már találkoztak azzal a vágánnyal, amely párhuzamosan halad a szentendrei hév sínpárjaival, de nem megy le a föld alá, hanem az alagút bejárata mellett fut. Egy darabig. A vágány mellett fut a kerékpárút, amellett pedig Budapest egyik legszomorúbb helyét tekinthetik meg az arra járók.
Ez a rendkívül szomorú hely a megnemálló. Egy bódészerűség, pontosan olyan lenne, mint bármilyen buszmegálló, csak teljesen lepukkant, összegraffitizett és -szemetelt hely. Általában lakatlan, bár néha behúzódnak oda hajléktalanok az eső elől.
Kolléganőnk azt mondta, szállt már fel ott a hévre árvíz idején, és amikor a Nyugati pályaudvaron építkezés folyt, vitték ide az esztergomi vasútvonal végét is. De már nagyon régóta nincs semmi.
Szóval ez egy tökéletesen szomorú hely Budapesten. Egy megálló, ahol felesleges megállni, mert úgysem jön semmi, legfeljebb a várakozás feleslegességéről lehet elmélkedni, a hangulatot pedig a fáradtszürke fényviszonyok, a kosz, és a lepusztult tájelemek fokozzák a végsőkig.
Ha kedvet kaptak az arrajáráshoz (a Google Mapsen itt találja), csak óvatosan. Gyalog azért, mert a pocsék bicikliúton közepes sebességgel is kell azért manőverezni, hogy a kerékpárral ne hajtsunk rá a milliónyi úthiba, lyuk, vagy kődarab valamelyikére, és minél több résztvevője akad egy ilyen közlekedési helyzetnek, annál kiszámíthatatlanabb a végeredmény. Biciklivel meg azért, mert pocsék a bicikliút.