Ha valaki még emlékszik, nekünk sem ugrott be elsőre, úgyhogy tényleg nem ciki , ha nem, de 2009-ben volt egy saját szépségversenyünk, Velvet Arca névvel. Maradjunk annyiban, hogy volt egy szépségverseny, ez a lényeg. Csomó lány, hülye feladatok, kemény tábor, sírás meg ilyenek. Aztán jól elfelejtettük az egészet.
Ettől az egésztől teljesen függetlenül elindultak a 2011-es év őszi szezonjának nagy valóságshow-i a magyar kereskedelmi csatornákon. Először a Velvet Arca egy korábbi versenyzőjét, Patkó Csengét fedeztük fel az Összeesküvőkben nagy boldogan. Őt nem volt nehéz nem elfelejteni, mert elég határozott, mély emlékeket ütő személyisége van.
Aztán néztük a Való Világot, és egyre gyanúsabb volt VV Vera, a mély érzései miatt sok pénzért harcba szálló játékos. Egyébként teljes paradoxon ez az érzelemdús valásógshow-karakter, de nem a mi dolgunk, majd valaki kikezeli, ha túl nagy nyomot hagynak benne az ilyen játékokban megszokott ármánykodások.
Szóval néztük Verát, de semmi, aztán ma valaki beküldött néhány régi linket. Igen, a Velvet Arcáról, VV Verával ott találkoztunk először, és innen már csak egy pillanat volt, hogy előtörjenek az emlékek arról, hogy igen, ő volt az a lány, aki a cikkírós feladatnál Keleti Györgyit kapta, és nem kisebb dologról, mint talán az élet egyik igazán nagy dolgáról, a szarásról beszélgettek.
Igazi exkluzív információt is megtudtunk Vera cikkéből, konkrétan azt, hogy Keleti Györgyi manónak hívja a székletét, mert annak nem negatív a kicsengése. Ráadásul hosszú időn keresztül el tudott beszélgetni Keleti Györgyivel, úgyhogy ha mély érzései nincsenek is VV Verának, birkatürelme biztos van neki.
Na, de ne is húzzuk az időt, idemásoljuk az egykori cikket, amit a beszélgetésből gyártott, mert minden szava arany. Vagy mondjuk barna.
A cikk néhány részlete a lenti videóban 05:10-től hallható is Vera felolvasásában:
Kertész Veronika: Másképp
Vannak témák, szituációk és helyzetek, amelyeket szívesebben kerülünk, főként, ha civil életünk már-már könyvként mutatkozik meg másokkal szemben. Ebben a helyzetben érezhetik magukat azok a médiaemberek, akik a média világában élnek, hiszen mindig szem előtt vannak, és mindig van, amit tudni szeretnénk róluk. Én így tettem fel kérdéseimet Keleti Györgyinek, remélve, hogy a sorok között olvasva megkapom a választ.
Van olyan téma, ami zavarba hoz?
Lényegében nincsen, szinte bármiről beszélgetek.
Úgy gondoltam, hogy Györgyi határait picit feszegetem, és mélyebb vizekre evezek a témát illetően. Mit tennél, ha egy lehetetlen szituációban elkapna a hasmenés?
Ez szinte teljesen lehetetlen, hogy megtörténjen.
Na, jó-jó, de csak van olyan szituáció, amikor nincs menekvés, nem igaz?
Persze vannak kényes helyzetek, de ez velem még sosem fordult elő, és azt hiszem, nem is fog. Abba belehalnék. Azt a bizonyos dolgot sem mondom ki, helyette azt mondom: manó.
[...]
Györgyi szavait hallván először megcsillant a várva várt ördögi mosoly az arcomon, majd a téma hangvétele alábbhagyott, és csak hallgattam, mert emberségről beszélt. "Egy biztos, ha valakinek jó a humorérzéke, az máris magára tesz, és vesz is jelzőket ebben a szakmában. Elveszi az unalmas, sablonos jelzőket, azonban a hölgyeknek amit hozzátesz, nem más, mint három betű, amit egy őszinte mosollyal, nevetéssel előcsalhatunk: báj."
Én megkaptam a válaszom, amit kerestem, megköszöntem Györgyinek, hogy őszinte volt, és nem faggattam tovább. Néha a sorok közé van elrejtve a dolgok lényege, csak figyelni kell rájuk, és ha most Ön, mint a cikkem olvasója a sorok közé látott, akkor hasonló véleményt alkot erről a témáról.