Január hatodikán, verőfényes napsütésben temették a karácsonykor öngyilkos lett énekesnőt, Mary Zsuzsit a Fiumei úti temetőben, az énekesnő kérésének eleget téve hamvait a szélben szórták szét. Ez viszonylag könnyedén kivitelezhető volt, annál is inkább, mivel igen viharos volt az időjárás, így a család, a barátok, a rokonok, és az elhagyhatatlan temetőtúristák meghitt csendben figyelhették, ahogy a művésznő hamvait elfújja a csípős, januári szél, szerencsére nem abba az irányba, ahol álltak.
A szertartás negyedórás volt, és leginkább az derült ki belőle, hogy Klapka György exneje nem volt hívő ember, a Szenes Andrea által prezentált polgári szertatáson ennek ellenére elhangzott, hogy mindenki a saját hitének megfelelően gyászolja őt. Azt is hallhattuk, hogy csak a szépre és jóra kell emlékezni az egykori táncdalfesztiválnyertessel kapcsolatban, de ezt a jelenlevők is nyilván tudták, mert még a könnyük se merték hullatni.
Kinn a celeb, benn a farkas
Zámbó Árpád Mariettával a ravatalozóban az ajtóhoz közel állva hallgatta a gyászbeszédet, de Győzike sem menekült be túl mélyen, arról nem is beszélve, hogy Terry Black rosszulléttől tartva eleve be se mert lépni a terembe. Medveczky Ilonát a szertartásról kifele tartva vette észre a nép, akkor is, ha nem akarta, mivel egy néni hosszasan és hangosan áradozott korához képest tökéletes alakjáról, óriás tehetségéről, és mindeközben bőszen mutogatott felé.
A család magának tartogatta az érzelmeit, és előre megkért minden mélyen tisztelt jelenlevőt, hogy ne kondoleáljanak nekik a szórás után. Mivel ráadásul a család tisztában van vele, hogy milyen nagyon szerette minden jelenlevő a táncdalénekesnőt, így arra bíztattak, hogy kondoleálás helyett inkább vegyenek át egy-egy Mary Zsuzsi cédét, így emlékezvén az énekesnőre. Így is történt a nép nagy megelégedésére, és míg ők a csomagtartóból osztogatott lemezekre ugrottak, Klapka György Medveczkyvel karöltve csendesen elsétált.