"Mindenki az én véremet szívja!" - üvöltött fel Csörgheő Csuli, alias Stohl András szerda este a Nemzeti Színházban. Az Úri muri című (még 2010-ben bemutatott) Móricz-adaptáció legkeményebb figuráját osztották a színészre, aki március 5-én szabadult a börtönből, ahova ittas járművezetés miatt kellett bevonulnia még október 5-én. A szabadulás utáni első szerepében valósággal lubickolt a kóterban edződött színész, ugyanis Csuli karaktere az igazi ízes, szikár humorú, nyers, alföldi parasztembert mutatja be. Stohl így végig kedvére üvölthetett és gajdolhatott, Alföldi Róbert igazgató pedig ezzel bemutathatott egy cifrát a fenyegetőinek.
Már Stohl belépője is harsányra sikerült, őszintének látszó mosollyal kelt át a színpadi Berettyó-nádason, és látszólag a többi színész is örömmel ölelgette meg. Stohl még egy mondatot is alig mondott, máris egy nagy köpetet kellett elhelyeznie a színpad szélén, ezt az altesti humorban bővelkedő darab során megkontrázta egy focista orrfújással (egyik orr befog, másik kilő) és Gáspár Kata, azaz Terka melleinek alapos megmarkolásával.
Stohl feje a darab nagy részében (talán a sok üvöltéstől) paprikavörös volt. Meg kell még említeni azt a jelenetet, amikor a borbély-patikust, Újvári Zoltánt vagy féltucat félmeztelen színész maga alá temette, és valahol a kupac alján Stohl is ott hempergett. Gonoszabb nézőknek ilyenkor eszébe juthatott a szappan esete a zuhanyzóban.
Az előadás után gyors közvélemény-kutatást végeztünk a közönség körében, ami meglehetősen vegyesre sikeredett. A legtöbb ember szerint nincs köze Stohl magánéletének ahhoz, hogy játszik, egyes vélemények szerint pedig túl harsányan játszotta el Csuli szerepét.
Peti és Orsi
Nem Stohl miatt nézték meg a darabot, de szerintük is "látszott rajta a felszabadultság". Peti hozzátette, a színész energikus játéka "nem ment a darab rovására, elég jó volt". "Amikor még ráírták ezt a szerepet, nem tudták, hogy börtönbe fog kerülni" - mondta Peti, aki szerint "amilyen ember, amiatt nem kell megítélni, hogy milyen színész".
Teréz és József
"Az egész előadás nagyszerű volt, kitűnő" - mondta egy idősebb pár, Teréz és József. Teréz Stohl erején volt megrökönyödve: "Ezt torokkal bírni, ezt fizikálisan bírni... Az egész előadást ő uralta" - hüledezett a színpadot felszántó színészről.
Erika és Attila
"Teljesen felszabadult volt, teljesen jó volt" - lelkendezett Erika, aki párjával, Attilával jött el a Nemzetibe, és ez volt életük első Stohl-darabja. Erika nem érzett gátlást Stohlban, bár "most így kicsit erős volt ez a szerep neki ezután, ami történt". Erikában ugyanakkor
"felvillantak a botrányai, de nem kevertük bele". "Neki ezt nehezebb volt feldolgozni" - tette hozzá Attila.
László és Ági
László és Ági láthatóan nagyon a darab hatása alá kerültek, mint kiderült, nem pozitív értelemben. Ágiról hamar lehullt a lepel: lokálpatrióta színésztanonc (az utóbbi Lászlóra is igaz volt), így karakán véleményt alkotott a rendezésről: "A darab, ahol játszódik, én ott lakom. Kicsit el lett vive az a vonal, kicsit ripacs volt nekem". László kérdésünkre annyival megtoldotta mindezt, hogy szerinte rendezési hiba történt. Ági hibának tartotta, hogy Csuli kandisznajának halála nem került jobban a darab középpontjába. "Stohl Buci nem nagyon találta meg ennek a darabnak a mikéntjét" - sommázta László a helyzetet, Ági pedig hozzátette, Stohl kicsit lubickolt is a rivaldafényben.
Szilvia és Sarolta
Szilvia és Sarolta látták a régi magyar filmet, szerintük "régen így mulattak a magyarok", nem volt Stohl harsányságában sem semmi kifogásolható. "Az ember úgy érzi, nem játszotta túl". Szilvia ellentétes véleményen volt, ő azt mondta, megnézné két-három hónap múlva az Úri murit, hogy akkor milyen lesz benne Stohl. "Összesúgtunk, hogy biztos nem sört isznak", dehát ők sincsenek előítéletek nélkül, ahogy mások sem - zárták mondandójuk.
A darab végén amúgy óriási ováció, percekig dübörgő vastaps ébresztette fel az esetleg elalvó nézőket. A főszereplő László Zsoltot egyszer, míg Stohlt kétszer is megujjongta a közönség, amikor egyedül hajolt meg a színpadon. A színházba járók ezzel a gesztussal visszafogadták őt, megvolt a katarzis a számára, és nem volt szükség rá, hogy még egy nagyot turházzon a színpad szélére.