A Richter-skála szerinti 5,9-es erősségű tinisikoltások verték fel a Városliget nyugalmát, amikor színpadra lépett az Anti Fitness Club. A 15 éves lányok kedvencei félház előtt mutatták be új lemezüket, amire még Zimány Linda és Inti is kíváncsi volt. Volt minden, mint a cirkuszban: többféle kórus, japán dobosok, vendégénekes, színpadra felugró rajongó és rengeteg színes frizura. Csak a BL-döntőről maradtunk le.

"Nagyszínpad! Nagyszínpad!" - erre a sokat hallott kántálásra gondolt a Velvet riportere és fotósa, amikor Molnár Tamás, az Anti Fitness Club (AFC) énekese rázendített az első slágerükre szombat este a Petőfi Csarnokban. Már jóval a kitűzött 8 órás kezdés előtt szolid sor kígyózott a PeCsa bejáratánál. Egy Sex Action-pólós, cowboykalapos srác jegyüzérként próbált ránksózni egy belépőt, de elhárítottuk, és aljas sajtómunkásként beslisszoltunk. Ez az olyan VIP-jegyeseknek is könnyedén sikerült, mint Eni, aki jópár éve zúgott bele a zenekarba. "Bementem egy cd-boltba és megláttam a cd-t, és tetszettek a srácok az elején" - mesélt a kezdetekről a 4-5 éve AFC-koncertekre járó lány.

Az épületben tini-inferno fogadott minket: a jelenlévők közel 80 százaléka 15-16 éves lány volt. Elvétve akadtak fiúk, illetve néhány szülő, akik elkísérték csemetéjüket. A pultoknál rendesen mérték a piát, visszaváltható poharakban lehetett csak vedelni. Ez alól a felesek kivételt képeztek, azokat kis poharakba adták, és ahogy láttuk, nyugodtan kiszolgálták a látszólag a 16-ot se betöltött fiatalokat is pálesszel. A dress code, azaz az öltözködési módi a minél feltűnőbb volt: a spektrum összes színében láttunk mindenféle hajakat, tépett harisnyákat, cicafüles hajdíszt és persze sok-sok tinipiercinget.

Megnyílnak Gomorra kapui

19:50-kor megnyíltak a nagyterem kapui, és elfojtott sikolyok közben megindult a lányok küzdelme az első sorokért. Lassan megjelentek az első celebek is: Heincz Gábor "Biga", Inti, a TNT egykori oszlopos tagja, de mintha Herczeg Zoltán tervezőt is felfedeztük volna. Heincz elmondta a Velvetnek, hogy barátságban van a zenekarral, az albumot ő is most hallja majd először, és nagy lépésnek tartja a fiúk életében ezt a koncertet. És akkor feltűnt maga Zimány Linda is egy barátnőjével, és egyből rábuktak az AFC-pólóra, amit egy rögtönzött shopban lehetett beszerezni.

Kiderült, ők is jóbarátok Molnár Tomival, "jó érzés az, hogy havonta egyszer összefutunk, és lelkizünk egymással" - mondta a modell. Az új lemezt ő persze már hallhatta, és ennek kapcsán dícsérte az énekes-frontembert: "A Tomi egy nagyon bensőséges és szenzitív ember", illetve "a Tomi gyakorlatilag egy zseni" - hangzott el. Szerinte van esélyük kitörni a tinizenekar skatulyából, hisz a rajongóik is együtt nőnek fel velük. "Lolánál nagyobb az esélye, hogy tinisztárként ismerték meg, és nehezebben tör ki ebből" - tette hozzá.

Félórával később megjelent a színpadon Zola (nem az író, hanem a Viva egykori műsorvezetője), és elkezdte tüzelni a kb. 500 főnyi hallgatóságot. Az AFC-t négy kéményseprőnek nevezte, és bevallotta, hogy "rákattantam az AFC zenéjére". Hozzátette, "tipikusan olyan bandáról van szó, akik rossz helyre születtek", mivel ha Amerikában vagy Angliában futnak be, tuti világsztárok lennének. Végül Zola tartott egy óriási sikítópróbát a lányoknak (gyaníthatóan ennek is köze lehetett az olasz földrengéshez), majd függöny fel, stroboszkópok bekapcs. A dobos elkezdte püfölni a tomokat, a stroboszkóptól az egészséges emberre is rájött az epilepszia, majd jött a zenekar, a sikítás, és elkezdődött a kétórásra tervezett koncert.

Malacka a szomszédban

A PeCsa melletti szabadtéri színpadon közben a Malacka és a tahó zenélt, amit az egyik biztonsági őr röhögve közölt riporterünkkel. Az AFC ezalatt rendületlenül nyomta sorban a számait, hol az új, Metamorphosis című (Kafka után szabadon) albumról játszottak számokat, hol a közönségkedvenc slágereiket nyomták le. Előítéleteinktől letisztítva néztük a koncertet, és az igazat megvallva nem volt rossz. A frontember felkonfjai még nem túl erősek, az egyik akusztikusabb blokk bevezető szövegében kétszer is megbicsaklott, azt hittük, sírni is fog. A hatás nem maradt el, cunamit generáló sikoltáshullám futott végig a PeCsa sokat látott termén.

Interjú egy üvöltő rajongóval

Velvet: Milyen volt a koncert?
Rajongó: "NAGYON KÚÚÚÚL!"

Velvet: Miért nem mentetek előrébb az első sorba?
Rajongó: "MERT HÜLYÉK VAGYUUUNK!"

Velvet: Az új számok hogy tetszettek?
Rajongó: "NAGYON KÚÚÚÚL...!"

Velvet: Melyik extra tetszett a legjobban? A dobosok vagy a kórusok?
Rajongó: "AZ IGAZGATÓNŐ IS OTT VOLT!"

A hangulat fokozhatatlan volt: egy részeg apuka úgy állt be az első sor szélére, mint a parkoló szőke nő: túlszaladt a kordonon, majdnem ledöntve azt. AFC Tomi közben sorra konferálta fel a vendégszereplőket: a Zrínyi Kórust, az énekes korábbi káposztásmegyeri sulijának lánykórusát, japán dobosokat és a lassan celebbé kinövő Johnny K. Palmert. Játszottak feldolgozásokat is: volt Depeche Mode, Ákos és a Maroon 5 Moves like Jagger-e is. Megvolt a félházzá gyűlt közönség szokásos leguggoltatása, majd felugrasztása is. A zenekar tagjainak a szülei közben elmondták a Velvetnek: "Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rájuk. Ez már a harmadik lemezük, eddig mindegyiket végighallgattuk és nagyon klassz."

Este 10 volt már, a Bayern München 1:0-ra vezethetett, amikor lement a zenekar, majd megkezdődött a cirka három számos ráadás. A kissé megfogyatkozott és lelanyhult közönség azért még sikított párat, még lobogtatták a saját kézzel rajzolt molinókat, de negyed órával később végleg véget ért a buli. Az utolsó számnál egy fickó (mint azt megtudtuk, rutinos ugró) felpattant a színpadra, kitépte a mikrofont AFC Tomi kezéből, énekelt egy mondatot, majd visszaugrott. AFC Tomi mosolyogva intett a biztonságiaknak: nem kell a bolondot palacsintává verni.