A Hősök élén már több, mint tíz éve lépked feljebb Eckü a zenei ranglétrán, aminek eredményeképp most már a legnagyobb kereskedelmi csatornák közönsége is megismerte. Ennek ellenére nem vállal be mindent, de szívesen fellép bárhol, mert úgyis mindenhol kíváncsiak rá.

“Abban az áldásos helyzetben vagyunk, hogy a VIVA kicsit felkapott minket. Ettől függetlenül megválogatjuk, hol szereplünk, mert olyan faszságokkal nem érdemes szerepelni, hogy mi a hobbim” - mondta a Velvetnek az utóbbi időben a mainstreambe kerülő, amúgy már több, mint tíz éve létező Hősök “arca”, Eckü. A zenekar közönségének növekedését jól jelzi, hogy az a VIVA jelölte őket a Cometre, ami pár évvel ezelőtt még szinte egyáltalán nem foglalkozott hazai hip-hoppal. Bár nem ők nyertek, a kissé ittas Eckü jól láthatóan nem sorolja élete tragédiái közé ezt, ő mindent megtett. “A jelenlegi kedvenc kocsmámban, a Borozóban a harmincas-negyvenes arcok is odaültek a géphez szavazni, de például anyám munkatársai is. Nekem az is elég, hogy a hip-hop bekerült a látókörbe, mert ennek a közegnek kibaszott nagy bázisa van. Mi a Hősökkel lenyomunk évi száz koncertet, és Sásdtól Gyulán át Zalaegerszegen át mindenhol, és kíváncsiak ránk.”

A megváltozott háttérrel persze a közönség is változott, de hát ki is bánná azt, hogy nem csak 50 Centnek öltözött srácok hallgatják a zenéjét, hanem például fiatal lányok is? “Mi csak örülünk neki, hogy sokan hallgatnak minket. Most már nem csak a klubkoncertes és fesztiválos köröket rójuk, de már van egy csomó városi és községi rendezvény is, ahova hívnak minket. Ez azért jó, mert élőben jobbak tudunk lenni, mert alapvetően kurva jófej csávók vagyunk. Ha kell, hajnali négyig itt iszok, bepelenkáztatom magam, aztán lemegyek egy mezőtúri fesztiválra fejenállva orrhangon beatboxolni. A közönség is tudja, hogy ilyen brigád vagyunk. A dalaink nem csak erről szólnak, néha túllépünk az ‘ó de szeretlek' és csiklópisztoly témákon, bár vannak gyengébb szójátékaink” - mondta önkritikával az MC.

Mivel a zenekar alulról jött, nyilván találkoztak kritikusabb hangokkal is a régi arcoktól. “A barátaim is szoktak szurkálni vele, hogy miért ez a szöveg, hogy ‘nekem nem kell segítség senkitől', amikor az óraszponzor fizeti az egészet, de ezt el lehet magyarázni. Ők amiatt is szurkálnának, ha szarul állna az ingem. Vannak, akik szerint nem kéne ennyire nyomulni, de szerintem nem a stílus nyitott a nagyközönség felé, hanem a nagyközönség unta meg a gyorsan kitalált formációkat. Közösséget nem lehet pénzből építeni. Ha elküldesz egy összetákolt csapatot Bivalybasznádra fellépni, akkor az emberek inkább a 180 forintos sörre mennek le egy kocsmába. Jobb is, mint megnézni Kozsó sokadik lányzenekarát, akiknek persze jó melleik vannak” - dicsért kritizálva.

Azt nem tudni, mennyi köszönhető mindebből az egyszerű stílusnak, de a nadrágját vígan letologató Eckü szereti ezt hangsúlyozni. “Figyelj, mi kurva egyszerű csávók vagyunk. Én egy négyezer fős faluból jövök. Több ismerősöm van most Facebookon, mint amennyien ott laknak. Jelen pillanatban szerencsére meg tudok élni a zenélésből, de persze ki mennyi pénzből él meg? Koncertezni kell, azt meg szeretem.