Kézilabdázó akart lenni, de végül saleses lett. Az is csak azért, mert a riporteri munkát képtelenség összeegyeztetni a gyerekneveléssel, így viszont van rendes munkaideje.

“Már körülbelül négy éve vagyok már otthon, és imádok gyereket nevelni, de úgy gondoltam, valami még hiányzik. A Szépségkirálynő saleseseként kezdtem dolgozni, és nagyon jól sikerült, tetszett is. Kerestem a lehetőséget, hogy tudnám ezt folytatni, így jött a Miskolci Sörfesztiválos munka” - mondta a Velvetnek Sarka Kata, akinek úgy tűnik, annyira jól megy ez a munka, hogy még férjeura is elismerően bólintott, micsoda sikerei vannak ilyen fiatalon.

Az újdonsült üzletasszony állítása szerint remekül össze tudja hozni a két gyerek körüli dolgokat a munkával, ráadásul az alvás rovására sem megy a dolog: “Ameddig a gyerekek bölcsődében vannak, addig dolgozok, amire értük kell menni, befejezem. Kilenctől négyig tart ez általában” - avatott be minket napirendjébe a nevével hihetetlen azonosságot előidéző Sarka, kiemelve, hogy ha olyan helyzetbe kerül, hogy választania kell a meló és a porontyok között, akkor gondolkodás nélkül az utóbbit favorizálja. Igaz, ez mindennel így van.

Ha valaki azt hinné, hogy Sarka Kata 25 éves korában kezdett el életében először dolgozni, az téved: az egykori szépségversenyző korábban is a nyakába vette már az átlagpolgárok életével járó kínokat. “Négy évvel korábban volt egy rendezvényszervező cégem, azelőtt pedig főiskolára jártam. Korábban nem saleses akartam lenni, de éreztem, hogy nem a képernyőn akarok lenni, hanem a háttérben. Aztán a TV2 akadémián rájöttem, hogy két gyerek mellett nem lehet riporteri háttérmunkát végeznem, mert nem lehet összeegyeztetni. Most itt van ez, el lehet végezni a munkát, aztán felállni és hazamenni. A riporteri egész más, ott ha van egy jó sztori, azt végig kell csinálni, ha este 10-ig, akkor este 10-ig. Nekem kell egy kötött napirend” – ecsetelte választásának okait.

Meglepő, de a fogyásmániájából már kinőtt Sarka Kata sem arról álmodozott fiatalon, hogy saleses lesz, de egyébként is egész mást akart volna csinálni. “Hatéves koromban kezdtem kézilabdázni, NB1/b-ben sérültem le, emiatt hagytam abba, de amúgy mindig sportoló akartam lenni. Azóta is a kézilabda a kedvencem, most az olimpián is az volt az egyetlen, amit ha bármi történik, akkor is megnéztem. Akár munka közben is.”