Nagyon úgy tűnik, hogy az évente legalább három főműsoridőben futó tehetségkutatók legnagyobb vesztese mégsem az ország jó ízlése: a hétvégén a TNT-s Inti robbantott bombát a nagy hírrel, miszerint elmegy az országból , mert a tehetségkutatókban feltűnt énekesek mellett nem jut hely hazánk nagy zenészeinek és elismert énekeseinek. Ő ezt az utat választotta, külföldön biztos sokkal jobban megbecsülik azt a Kicsi gesztenyét, de hogyan küzdenek a még itthon maradtak ezzel a lehetőségveszteséggel?
Kozsó szerint tragikus a helyzet
“Amikor abban a szituációban van az ország, hogy nem azért csinálnak tehetségkutatókat, hogy tehetségeket találjanak, hanem azért, hogy nézettséget szerezzenek, és műsoridőt tudjanak produkálni, akkor tragikus a helyzet. Ez az ország nem bír el minden harmadik hónapban egy újonnan kreált sztárt” – festette le a Velvetnek a szomorú képet Kozsó, aki annak örül, hogy az Ámokfutóknak például annyi slágere van, hogy így is hívják fellépni. “Persze csökkent a fellépéseink száma, de mindenkinek csökkent a gazdasági helyzet és az internet miatt. Ma már a vécén is megnézheted Youtube-on a kedvenc klipedet, ezért nincs igény arra, hogy elmenj a közeli diszkóba. Az ingyennél semmi sem olcsóbb. Ez a tehetségkutatókkal kezdődött. Már akkor címlapon van valaki, akinek még egy dala sincs, ami az ő slágere lenne, de nagy nézettségű műsorban szerepel. Régebben ez kellett, ma már rajongók ostromolnak úgy embereket, hogy egy dalukat sem lehet eldúdolni.”
Kozsó véleménye kicsit visszásnak tűnik, hiszen ő maga is tonnányi zenekart rakott össze és futtatott be korábban, de elmondása szerint az ő módszerei kifinomultabbak voltak. “Amikor kijöttünk a Shygyszal, akkor előtte csak nyolc hónapon keresztül próbáltak. 1-2 hónap alatt nem lehet megcsinálni valakit. Most hiányzik ez a fázis. Ehhez nagyfokú tisztaság, lelkierő kell. Ha megnézzük, zsűribe szinte soha nem ültetnek be zenei producereket” – kritizálta kicsit a rendszert. Kozsó egyébként maga sem tartja kizártnak, hogy előbb-utóbb zsűritag lesz valahol, de csak akkor, ha az ő szempontjai érvényesülnének.
Lányi Lala azonos feltételeket akar
“Amikor elindultak itthon a tehetségkutatók, szerintem nem volt olyan ember a zeneiparban, aki ne érezte volna azt, hogy ezt az amúgy is kis országot hirtelen túl sok produkcióval látták el. Bár a kevés kivételtől eltekintve, többnyirefutószalagon jönnek és mennek is, de a folyton megújuló évadok miatt annyi aktualitással látják el az országot, hogy az utóbbi években sokkal nehezebben lehetett érvényesülni az őket mértéktelenül támogató médianyomás zajától. Igazából tőlünk és másoktól is a megjelenési lehetőségét vették el a kereskedelmi médiumok, akik csak a saját gyerekeikkel kezdtek foglalkozni. Örök szabály, hogy amiről nem tudsz, az nem létezik. Ha azonos feltételekkel versenyeznénk ugyanakkora megjelenési felületen, senkinek sem lenne baja” - utalt némi igazságtalanságra Lányi, aki azért hozzátette, hogy még számára is meglepő volt, hogy zenekarának a tavalyi éve sokkal jobban sikerült, mint az azt megelőző.
“Mi szerencsések vagyunk, minden hétvégén színpadon állhatunk, de ez a helyzet sokaknak elvette a kedvét. Mi úgy döntöttünk, hogy leadjuk a diszkós fellépéseinket, és inkább fesztiválokra és önálló koncertekre állunk rá, mert máshova akarjuk pozicionálni már a zenekart. Vannak olyan helyek, ahova így nem jutunk el, de legalább megfelelő minőségi háttérrel tudunk megjelenni a rajongók előtt.” A duójával új dalra készülő Lányi egyébként nem tartja ellenségnek a tehetségkutatósokat, mert szerinte az is kiderült, hogy ha valaki letett valamit korábban az asztalra, azt azért nem tudják elfeledtetni pár hónap vagy év alatt. “Én akkor lennék boldog, hogy ha a médiában mások is lehetőséget kapnának arra, hogy bemutassák újdonságaikat, mert jelenleg egy olyan versenypályán vagyunk kénytelenek azonos elvárások mellett versenyezni, ahol mi egy tragacsban, ők pedig egy sportkocsiban ülnek. Akkor is, ha olykor vezetni sem tudnak.”
Kefír nem járt rosszul
Közel sem látja ennyire tragikusnak a helyzetet a V-Techet mostanra egyszemélyben képviselő Kefír, aki szerint egyszerűen jól kell dolgozni. “Nyilván nincs olyan fellépésszám, mint ezelőtt tíz évvel, de mi például még így is sokkal rendelkezünk. Ha valaki kikerül a tehetségkutatókból, az még semmit nem jelent. A szakmában sokkal nehezebb fenntartaniuk magukat. Ugyanakkor én kifejezetten örülök a tehetségkutatóknak, mert bizonyos szinten jó irányba nevelték a közönséget. 1998-ban sok zenekar egy darab CD-vel elment playbackelni, manapság ezt már nem lehet megcsinálni, mert teljesíteni kell a színpadon.” Bár azt pontosan nem fejtette ki, hogy pontosan mivel jobb, ha egy tehetségkutatós énekel CD-re, a többiek kevés lehetőségéről úgysem ők tehetnek. “A a megkeseredett lusta zenészek ülnek otthon, és szidják a tehetségkutatókat. Pedig mindenre van megoldás, ez most egy ilyen élethelyzet. Ha valaki ügyes és talpraesett, meg tudja oldani. Én meg tudtam, úgyhogy nem zavar. Aki tud újat kitalálni, azt ugyanúgy fogják hívni, mint az X-Faktorosokat.”
A szakma szerint mindenkinek rossz
A tehetségkutatósoknak és azon kívülieknek is sok fellépést szervező Gold Record alapítója, Molnár Gábor egyszerűen komolytalannak tartja az elképzelést is, hogy a tehetségkutatósok kivételezett helyzetben lennének. “Minden piacon az új az érdekes. Ez lehet bárki. Ha van egy adott költségvetése egy rendezvénynek, abból szívesebben vesznek új előadókat, vagy régieket, akiknek slágereik vannak. Az Irigy Hónaljmirigynek például több fellépése van, mint bármelyik tehetségkutatósnak” – mondta az ellenpéldát Molnár, ami szerint a kevesebb koncert nem a műsorok térhódításának köszönhető, hanem annak, hogy durván lecsökkentek a források, amikből össze lehet hozni egy fellépést. “Nem mondanék neveket, de dobogós helyen végzett tehetségkutatósnak sincs annyi fellépése, hogy az robbanás legyen.” Molnár szerint a tehetségkutatók annyira nem károsak, hogy a megjelenésükkor még jótékony hatással is voltak a zeneiparra. “Az első X-Faktor után azt tapasztaltam, hogy olyan megrendelők tértek vissza, akiket tíz éve nem láttunk. Az X-Faktor felkeltette ismét az érdeklődésüket, és ezzel vásároltak nem tehetségkutatós fellépéseket is. Ennek élénkítő hatása volt. Ez volt két éve, most senkinek sincs pörgés, a válság a legnagyobb baj.”