ByeAlex egyik napról a másikra vált megkerülhetetlen jelenséggé a magyar celebvilágban, ami leginkább annak köszönhető, hogy új figura volt: a szokásos magyar celebek nem értették, mit akar ez a görnyedt szemüveges srác elmotyogni a kedveséről, mások pedig valami paradigmaváltó történést fedeztek fel abban, hogy nem valamelyik tehetségkutatóból szalajtott hangszálakrobata megy ki az Eurovízióra. Az, hogy a rutinos celebektől eltérően ő nem adja el az anyját is pár perc szereplésért, csak tovább növelte az érdeklődést. Márta Alex szívesebben kommunikál a tonnányi tinirajongójával közvetlenül a Facebookon és a blogján, amikből ki is rajzolódik az énekes jelleme. Ez lehetne pozitívum is, de éppen ezeknek a bejegyzéseknek köszönhető, hogy a csendes, egyszerű srác pár nap alatt idegesítő bölcsésszé változott. Most jól megmondjuk, pontosan mi az idegesítő.
Zseb-Coelho
Az egy dolog, hogy szeret írni, filozófia szakon nyilván elvárás is ez valamilyen szinten, de ByeAlex napról napra hozza azokat az életbölcsességeket, amiket leginkább a Napi Coelho rovatból érkező világmegváltásokhoz tudnánk hasonlítani. Azért a témaválasztásai némileg eltérnek a blődkirály íróétól, de a lényeg ugyanaz: hangzatos szavakkal elmondani olyan dolgokat, amiknek csak nagyon ritkán van értelme.
Kocsmafilozófus
Arról nincs hírünk, milyen sikereket ért el a Miskolci Egyetem filozófia szakán, de gyanítjuk, nem az ő szakdolgozatát olvassák fel, ha az egyetem sikertörténetei kerülnek szóba. Nem öncélúan sértegetünk, elég olvasgatni a blogot, amiben nagyon szeret a médiáról okoskodni. “A tévénéző ember lassan-lassan a média jobbágyává változik. A média pedig azt üzeni neki, hogy ítélkezzen. Az emberek tömegesével képzelik magukról például azt, hogy ők értenek a zenéhez. A rengeteg tehetségkutató műsor, táncverseny, sztárgeneráló, és egyéb tévés vetélkedő, a néző kezébe adja az ítélet jogát, hogy ő dönthesse el, hogy ki a jó énekes, táncos, meg mesemondó; vagyis igazából az az előadó, akit a következő hónapokban művészúrnak/nőnek kell szólítani a helyi majálisokon... Ugyan, elég naiv az, aki elhiszi, hogy a média nem manipulálja ezeket a műsorokat. Na, nem úgy, hogy előre kitalálja, hogy ki fog nyerni, meg ki veszít, nem erről van szó. Egyszerűen arról, hogy bábáskodik a produkciók felett, úgy vezényli a néző gondolatait, hogy észre se veszi azt” – írja a végig hasonló színvonalon mozgó blogjában az énekes. Az ember már tényleg csak azt várja, hogy valahova odabiggyessze a “nekem már évek óta nincs tévém” klasszikust.
Kettős mérce
ByeAlex úgy hordja le a zenés-szavazós műsorokat, hogy az egyiknek épp ő a legnagyobb haszonélvezője, de emellett még a szerepléseit is félreérti. “Magyarországon a média ahhoz szokott, hogy az ismert (médiás) emberek beszélnek, ha kell, ha nem. Általában persze, nincs semmi mondanivalójuk, nem mondanak semmi értelmeset, semmi olyat, amiből az emberek tanulhatnak. Elmondják azonban azt, hogy hol nyaraltak, kivel szakítottak, volt-e orrműtétük, vagy, hogy milyen borzalmasan nehéz az életük egy válás után” – írja, miután eggyel korábban arról számolt be ugyanott, hogy mi történt vele, miközben elment megenni a szokásos reggeli muffinját. Persze, annak van üzenete és tanulsága, bár azt nem tudjuk lemérni, mennyivel érdekesebb egy patetikus okoskodás a tisztelet mibenlétéről, mint megnézni pár nyaraláson készült képet.
A humor teljes hiánya
Az egész ByeAlex-jelenséget azért nem lehet igazán komolyan venni, mert úgy tűnik, hogy ő tényleg baromi komolyan veszi magát. Még ha viccelni akar, akkor is odaírja, hogy ez vicc volt ám, amivel még a jó poénokat is meg lehet ölni. De ritkán akar viccelni, ehelyett minden megnyilvánulásából árad, hogy ő tényleg azt hiszi, átlátja a világ dolgait. Ennek a mérhetetlen komolyságnak köszönhető, hogy állóháborút folytat a celebvilággal, hiszen ami egyszerűen csak szórakoztatni akar, az már rég nem az a magaskultúra, mint amilyenben ő szeretne élni. “Ez a porszem én vagyok. Egy underground arc, aki kilógott a sorból, és mégis nagyot tudott taposni. Egy olyan fiú, aki azon bosszankodik, hogy a nagy könyvelosztó hálózatokban, miért nem lel rá egy normális Ady biográfiára, és ellenben, miért van megtömve minden könyvespolc a Twilight-tal, meg Paris Hiltonnal, vagy Batman-nel? Az arc, akit a kutya sem ismert a nagyüzemi termelésben, csak néhány Mr2, meg VIVA hallgató bólintott a neve hallatán” – siránkozott kicsit a blogjában azon, hogy nem mindenkit érdekel Ady szimbólumrendszere, és van, aki csak szórakozni szeretne. De hihetetlen éleslátásról tanúskodik az a nemrég közzétett faceboookos bejegyzése, amihez tényleg nagyon nehéz hozzászólni. “Ma ezt olvastam kommentben egy S. Dávid nevű sráctól, aki véleményt nyilvánított a zenémről: "Ez egy b*zi, és sz*r a zenéje!"... A srác Youtube profilképe pedig Justin Bieber volt... És én vagyok a búza? No komment, viszont nagyon felnevettem!”
Hülyének néz
ByeAlex írásaiban az a fajta pökhendiség a legidegesítőbb, ami a nyilatkozataiból árad. Az teljesen oké, hogy nem akarja bevonni a családját az őt övező felhajtásba, de ettől még nem kellene minden egyéb megnyilvánulásával is azt éreztetnie, hogy szellemi fogyatékosnak nézi a saját olvasóit. Megmagyaráz, értelmez, helyreteszi a médiát, mi meg csak ülünk, és várjuk hogy mikor látunk már valamit abból a Nagy Üzenetből, aminek a hiánya miatt állandóan sír. Mert annál, hogy valaki arról magyarázzon, hogy mennyire butít a tévé, még az is érdekesebb, hogy hány dioptriás a szemüvege.