1. Túl sok az áhítat – Amerikában egyértelműen jópont egy popsztár részéről, ha lépten-nyomon istenhitét hangoztatja. Az európai közönség ettől kevésbé esik hasra, Beyoncé esetében pedig kifejezetten idegesítő, tekintettel arra, hogy a nagy vallásosság valahogy nála lépten-nyomon abban csúcsosodik ki, hogy egy szál tevepatában, káromkodva riszál. Igaz, hogy az utóbbi időben a keresztény vonal kicsit kevésbé hangsúlyos, de ettől még nehéz arról megfeledkezni például, hogy a Beyoncét eredetileg híressé tevő zenekar, a Destiny’s Child nevét Izajás könyvéből választották.
2. Túl kevés a ruha – Ennek az éremnek a másik oldala, hogy ha olyan nagyon erkölcsösnek állítja be magát, akkor miért pakol ki mindent folyamatosan. Persze, azért, mert jól néz ki. Ha van neki mit, miért ne riszálná? De azért mégis idegesítő, hogy amíg a produkció a szavak szintjén arról szól, hogy a nők ne hagyatkozzanak a férfiakra, hanem rendes munkával érjenek el mindent egyedül maguknak, addig az imázs-külső szintjén nem sok mindent üzen Beyoncé azon kívül, mint hogy nincs jobb annál, mintha az ember lánya luxuskurva.
3. Túl sok a feminizmus – És ha már a ribanckodásnál tartunk: Madonna a ’80-as években találta fel az erős, de szexi nő, vagy más néven a feminista kurva figuráját, és megdöbbentő, hogy azóta is hányan élnek ebből. Nem Beyoncé az egyetlen, például Pink videóklipjeinek 68%-a is arról szól, hogy Pink hogyan ver el egy férfit. Beyoncéban már önmagában az frusztráló, hogy 2000-ben az Independent Women című szám környékén újdonságként tálalta azt, amit a popzenére jobban odafigyelők addigra már valószínűleg egy ideje untak. Ehhez képest főleg irritáló volt, hogy az üzenetbe 2011-ben sem tudott újdonságot belevinni egy pár káromkodáson kívül: a Run the World (Girls) című szám refrénje magyarul kb. annyit tesz, hogy „na ki viszi előre az egész kibaszott világot? A csajok!” Egyrészt uncsi a téma, másrészt Beyoncé szájából kissé hiteltelen is.
4. Túl kevés a fekete – Beyoncé egyértelműen a XXI. század legfontosabb fekete előadójának számít, akit ennélfogva példaképként is szokás ünnepelni, aki reményt ad a hátrányosabb helyzetű afro-amerikaiaknak. Frusztráló ezek után, hogy valahogy sztárként Beyoncé már mégsem olyan fekete, mint azok, akiket elvileg képvisel a médiában. Az hagyján, hogy a fotókon néha meglepően világos a bőre, hiszen lehet, hogy ezt a fotósok csinálják, talán az ő akarata ellenére, de az tény, hogy Beyoncénak, amióta híres, nem volt még afro-amerikai haja. A frizuráját mindig is mintha egy európai nő fejéről kopizták volna át rá, egyedül a Goldmemberben volt afrofrizurája, egy látványos paróka, viccből. Annyira büszke ezek szerint mégsem lehet Beyoncé a származására, hogy nem meri/akarja az igazi haját bevállalni, mint ahogy azért a korai Whitney Houstontól Lauryn Hillig ezt egy csomóan meglépték és sikeresek maradtak.
Ha én afrikai származású lennék, nekem biztosan nem olyan személy lenne a példaképem, akinek európai haja van, és nem néha vagy divatból, hanem kivétel nélkül mindig, folyamatosan. Persze, azt szokás mondani, hogy a világ rasszista, és az afro-amerikaiak ehhez kénytelenek igazodni, ha sikeresek szeretnének lenni, dehát ha van egyvalaki, aki van olyan sikeres és befolyásos, hogy néha-néha megengedhetné magának a dús, fekete, természetesen göndör hajat, az pontosan Beyoncé. Frusztráló, hogy mégsem meri bevállalni.
5. Túl sok a hiszti – És az milyen volt, amikor Beyoncé tavaly megpróbálta letiltani a róla készült fotókat, mert úgy döntött, hogy nem volt rajtuk elég szép? Ehhez a hírhez nem kell túl sok kommentár.
6. Túl kevés a kaland – Beyoncé már több, mint 15 éve arat a könnyűzene legnagyobbjai között, és az ilyen hosszú karrierek jellemzője szokott lenni, hogy az illető sztár elkezd kicsit kísérletezgetni a műfajokkal. Michael Jacksonnak is voltak rockba hajló számai, Whitney Houston szintén bevállalt egy-egy jazzesebb, poposabb, latinosabb számot néha, Beyoncé azonban nem nagyon tágít az r’n’b közeléből, legfeljebb hol jobban „urban” a produkció, hogy kevésbé. Akinek ez a műfaj nem éppen szívügye, az meglátja-hallja Beyoncét, és nem tud másra gondolni, mint arra, hogy milyen jó lenne, ha ez a csodálatos testű és hangú nő egyszer kipróbálna valami mást is az amerikai közönség kedvenc műfaján kívül. Valószínűleg azt gondolja, hogy minek kockáztasson, ha így is remekül megy a biznisz.
7. Túl sok az ajnározás – De az is lehet, hogy Beyoncéval az a legnagyobb baj, hogy valamiért imádja az egyébként a sztárokkal roppant kritikus média, és valamiért szinte soha senki nem szokta őt cikizni semmiért, sőt, egyenesen ajnározni szokás, holott lássuk be, érdemei elismerése mellett azért valószínűleg mégsem Beyoncé a Világ Megváltója. Persze, a hölgy valóban remekül adja elő gyakran tényleg egész jó számait, de azért meglepő, ha valaki nem talál a XXI. századi popkínálatban egy Beyoncénál érdekesebb, több mondanivalóval rendelkező személyiséget. Ne utálja Beyoncét, de rajongását inkább tartogassa valaki arra érdemesebbnek!