Keressük a legidegesítőbb zsűrit!

Az MTVA annyira be akart csatlakozni a zenés-szavazós műsorokba, hogy az Eurovízió válogatásához egy külön ötrészes versenyt csinált. Az ötlet jó volt, de jó közszolgálati módon az egész arról szólt, hogy Rúzsa Magdolna, Kovács Kati, Rákay Philip és Csiszár Jenő egymást licitálták felül a dicsérgetésben. Azzal nincs baj, ha egy zsűri nem aljas, de amikor már kiderül, hogy mind a harminc induló elképesztő világszínvonalat képvisel, akkor azért elgondolkozik rajta az ember, hogy miért nem Magyarország a popzene központja? Hát persze azért, mert a fellépők színvonala általában maximum Csiszár Jenő alternatív univerzumában világszínvonalú. Ott, ahol a drum and bass is egy underground dolognak számított két évvel ezelőtt.

Az első három Csillag születiknek nemhogy a zsűrijére, de még a győzteseire sem szokás emlékezni. A negyedik, és egy ideig már biztosan utolsó széria is csak azért maradt emlékezetes, mert Hernádi Judithoz, Pokorny Liához és Hajós Andráshoz odadobták az addig csak szűkebb körben ismert Puzsér Róbertet, aki a hard talk stílust úgy értelmezte, hogy mindenkit le kell ugatnia. Mondjuk ebben a műsorban pont joggal tette ezt általában.

A korai Megasztárokra valamiért mindig elnézően gondolunk vissza, hiszen régen volt, ráadásul tényleg kitermelt pár olyan figurát, akik nem tűntek el a süllyesztőben. Ennek ellenére ne felejtsük el, hogy minden évad minden részében meg kellett nézni Bakáts Tibor Settenkedő asztalra dőlését, miközben motyogva próbál valami ködös dolgot magyarázni a popkultúráról úgy általában. Ehhez jött még Soma ezoterikus adalékanyaga, és így már rögtön nem tudtuk elfelejteni, hogy Pély Barna és a harmadikban Pierrot-t váltó Novák Péterrel tulajdonképpen tényleg nem volt semmi gond.

A teljesen lecserélt zsűrivel futó műsornak már az a szerep jutott, hogy próbálja minimalizálni az akkor induló X-Faktortól elszenvedett vereségeket. Ehhez Eszenyi Enikőt, Fenyő Miklóst, Bereczki Zoltánt, Mester Tamást és Friderikusz Sándort állították csatasorba. Meglepő módon az egyetlen igazán szörnyű ember Friderikusz volt, aki addig hozta a magyar Simon Cowell figuráját, ameddig egy egyszerű ellenszenves bunkó lett belőle.

A tehetségkutató hattyúdala Falusi Mariannal, Bochkor Gáborral, Bereczki Zoltánnal és Mester Tamással támadott. Pontosan annyira volt jellegtelen az egész, mint amiért magára a műsorra sem emlékszünk egyáltalán.

A TV2 annyira vissza akart vágni az RTL-nek a tehetségkutatók teljes letarolásáért, hogy kifizettek egy formátum jogaiért egy csomó pénzt, hogy aztán a Voice egyetlen évadot éljen meg. Tisztelendő, hogy próbáltak új irányokba is nyitni azzal, hogy Malek Andrea, Caramel és Somló Tamás mellé becibálták a Magna Cum Laude zenekarból ismert Mező Mihályt. Kár, hogy belőle is csak annyi maradt meg, hogy a bőrmellényei miatt mindig láthattuk a hónalját, a maradékból pedig annyi, hogy Somló Tamás kritikáit még ő maga sem tudta mindig értelmezni.

Az RTL Klub történetének talán legnagyobb sikersztorija Keresztes Ildikó, Geszti Péter, Nagy Feró és Malek Miklós mentorkodásához fűződött. Ebből a mezőnyből csodásan kiemelkedett Keresztes Ildikó, aki leginkább azzal töltötte a három évadot, hogy sírt, ha valami sérelem érte őt, Geszti Péter pedig olyan mélységesen szakmai volt, hogy a saját mentoráltjain kívül szinte mindenkit lehúzott.

A negyedik évadra csak a szokásos szintet hozó Geszti Péter maradt a zsűriben, a többiek helyére Tóth Gabi, Alföldi Róbert és Szikora Róbert érkezett. Alföldi természetesen felhúzta a színvonalat, Tóth Gabi viszont borzasztó idegesítően hozta a wannabe-rockerlány figuráját, Szikora Róbert pedig nagyon szerethető figura, de valószínűleg még a saját barátai sem tudják komolyan venni, amit mond.