Szilágyi Áron kisfia a jövő hónapban lesz kétéves. A háromszoros olimpiai bajnok kardvívó a feleségével harmóniában neveli közös gyereküket, akivel szemben egyelőre semmilyen elvárást nem támasztanak. A sportoló nemrég elárult néhány titkot a nevelési szokásairól, kiemelve: nem várja, hogy a fiából is sportoló legyen.

Szilágyi Áron lassan két éve neveli a kisfiát, aki 2023 májusában jött a világra. Akkor hat éve, hogy a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó 2017-ben összeházasodott a kicsi anyjával, Bettivel. A házaspár számára fontos, hogy a gyermekük maga találjon majd rá az érdeklődési körére, így Szilágyinak nem áll szándékában tudatosan a sport felé terelni őt. Azt ugyanakkor fontosnak tartja, hogy hozzá és a feleségéhez hasonlóan fenntartható módon gondolkodjon, és bár mostanra a digitális világgal is kapcsolatba került, ezen a téren egyelőre igyekeznek visszafogni őt.

A digitalizáció és a fenntarthatóság témájáról, valamint az ezzel kapcsolatos neveltetésről a One Alapítvány Zöld Kód – kódolj a holnapért! című ötletpályázatának döntőjén beszélgettünk Szilágyi Áronnal, aki a verseny fővédnökeként vett részt az eseményen. A pályázatra jelentkező, és az elődöntőn továbbjutó diákok a klímaválság okozta mezőgazdasági problémákra hoztak innovatív, digitális ötleteket, amelyeket a helyszínen élőben is bemutattak. 

„A fenntarthatóság a mindennapjainkban megkerülhetetlen témakör, és ahhoz, hogy a következő generációnak egy olyan bolygót adjunk át, amely élhető, minden szektorban fenntarthatóan kell gondolkodnunk” – kezdte a Velvetnek Szilágyi Áron. „Ez teljesen egyértelmű a mezőgazdaságban, ami tőlem messze áll városi gyerekként, sportolóként, de az iparban, a szolgáltatások területén és a sportban is fontos a tudatosság” – fogalmazott az olimpikon, hozzátéve, hogy a sportban ez nem feltétlenül a zöld fenntarthatóságot jelenti, hanem azt, hogy úgy építsék fel a sportágakat, az infrastruktúrát, a versenyrendszert, a szövetségeket, hogy az a következő generációknak is működőképes tudjon maradni.

„Tehát ne vállaljunk túl nagyot, ne építsünk túl nagyot, ne tervezzünk olyan versenysorozatokat, amelyek túl nagy karbonlábnyomot hagynak maguk után. Ezek már szépen elkezdtek beépülni a sport világába, például a létesítmények kialakításakor és a rendezvények megszervezésekor. A párizsi olimpián például nagyon odafigyeltek arra, hogy minél kevesebb vizet használjanak, klímák helyett pedig mindenhol levegőkeringető rendszert alkalmaztak” – magyarázta.

Szilágyi magánemberként is igyekszik fenntarthatóbban élni a mindennapjait: szelektíven gyűjti a szemetet, komposztálja a szerves hulladékot, és törekszik arra, hogy a családja energiatakarékosan éljen.

„Elektromos autóval járok, és egyebek mellett arra is figyelek, hogy feleslegesen ne használjunk vizet. A kisfiunknál egyelőre ott tartunk, hogy vigyázzon a dolgaira, tehát ne törjön, zúzzon szét mindent, ha nem muszáj. Hogy pakoljunk el magunk után esténként, és figyeljünk a környezetünkre. Ebből lehet majd továbbmenni, hogy a hulladékgazdálkodásban ez hogyan nyilvánul meg, hogy a banánhéjat azt nem kidobjuk a szemétbe, hanem levisszük a komposztálóba, illetve a műanyag palackot külön gyűjtjük” – fejtette ki Szilágyi Áron. 

A pályázatra jelentkező fiataloktól a szervezők azt kérték, hogy a fenntarthatóságot technológiai megoldásokkal ötvözve hozzanak ötleteket a klímaválság okozta mezőgazdasági problémák kiküszöbölésére. Ebben lényegi szerepet játszott a digitalizáció, amelybe ma már akarva-akaratlanul beleszületnek a gyerekek. Ezzel kapcsolatban Szilágyi Áron elárulta, az ő kisfia is kapcsolatba került már a digitális világgal, ezt a kapcsolatot azonban nem erőltetik.

„Inkább visszafognánk, de hát elkerülhetetlenül találkozik vele. Látja a telefonokat, a képernyőket, és ezekre fogékony is, mint szerintem a legtöbb gyerek. A telefonon például már tudja, hogyha a képeket jobbra húzza, jön a következő kép. Ezekre magától rájön. Nyilván fontos lesz majd az életében a digitalizáció, az ebben való edukálására azonban nem kell nagy hangsúlyt fektetnünk, hiszen mi nem fogunk tudni lépést tartani vele. Ő már egy olyan világba született, ahol tizedikes srácok robotokat programoznak mesterséges intelligencia segítségével, és teljesen természetes nekik, hogy szenzorokat alkalmaznak, adatokat gyűjtenek és azokat elemzik, majd ezek alapján automatizált dolgokat fejlesztenek ki. Ez számomra egészen elképesztő, hiszen én nem itt tartottam ennyi idősen, a következő generáció gyerekei azonban ebbe nőnek bele. Én legfeljebb terelgetni fogom tudni a kisfiamat ebben” – mutatott rá a magyar olimpikon. Arra a kérdésre, hogy pontosan milyen irányba terelgetné a gyermekét, esetleg a jövőt jelentő robotika felé, vagy a saját sportolói nyomdokaiba, Szilágyi azt monda, nincs ilyen elképzelése.

„Ez szerintem attitűd és érdeklődés kérdése. A robotikához például kell egy nagyon magas fokú fogékonyság. Az ilyen műszaki dolgokhoz, a programozáshoz egy olyan elme szükséges, ami nincs mindenkiben meg, és ezt nem lehet tudni előre. Én abban fogok a fiamnak segíteni, ami neki tetszik, amit szeret, amivel szívesen foglalkozik. Ez lehet, hogy a sport lesz, lehet, hogy a művészetek vagy a tudományok, ezt még egyelőre nem látjuk” – mondta Szilágyi Áron, aki sportoló példaképként mindenesetre igyekszik motiválni a fiatalokat.

„Ha segíteni tudok továbbvinni például ennek az eseménynek az üzenetét, akkor azt nagyon szívesen teszem, mert jó célt szolgál. Ha valaki azért találkozik ezzel a projekttel, mert az az én social media felületeimen megjelenik, vagy mert az én nevemmel születik meg egy cikk, akkor az már siker. A fenntarthatóság kifejezetten egy olyan téma, amellyel mindannyiunknak foglalkoznia kell, és csak közösen, széles társadalmi együttműködéssel tudunk változást elérni. Nagyon jó látni, hogy a pályázaton részt vevő fiatalok ilyen jól tudtak csatlakozni ehhez a témához.”

(Borítókép: Szilágyi Áron. Fotó: Piróth Anett/Velvet)