II. Erzsébet királynőt hosszú uralkodása alatt számtalanszor lefényképezték autó volánja mögött, Balmoralban és Sandringhamben rendszeresen maga vezette Land Roverét, és a beszámolók szerint kifejezetten magabiztosan mozgott a terepjárókkal. Jogosítványa mégsem volt, és valószínűleg hagyományos forgalmi vizsgát sem kellett tennie soha. Ennek oka nem azonban nem az volt, hogy az uralkodóra lazább közlekedési szabályok vonatkoztak, sokkal inkább egy különös jogi helyzet állt a háttérben.
Az engedélyek kiadása
Nagy-Britanniában a vezetői engedélyeket hivatalosan az uralkodó nevében állítják ki. II. Erzsébet királynő uralkodóként így lényegében saját magának adott volna engedélyt, aminek nem sok értelme lett volna. Éppen ezért ő volt az egyetlen személy az országban, aki jogosítvány nélkül is legálisan vezethetett.
A kivétel kizárólag az aktuális uralkodóra vonatkozott, a királyi család többi tagjának ugyanúgy le kellett vizsgáznia, mint bárki másnak. A királynő gyermekei és unokái tehát már nem élvezhették ezt a kiváltságot, nekik is végig kellett menniük a szokásos eljáráson.
A világháború alatt tanult meg vezetni
II. Erzsébet már jóval trónra lépése előtt megtanult autót vezetni. A második világháború idején csatlakozott a brit hadsereg női kisegítő szolgálatához, az Auxiliary Territorial Service-hez. Teherautó-sofőrként és szerelőként szolgált, így nem csupán vezetni tanult meg, a katonai járművek karbantartásában és javításában is részt vett. Ő volt a brit királyi család első női tagja, aki aktív katonai szolgálatot teljesített.
Útlevélre sem volt szüksége
A jogosítvány nem az egyetlen hivatalos okmány volt, amelyből II. Erzsébet királynőnek nem kellett saját példány. Brit útlevele sem volt, mivel azokat szintén az uralkodó nevében bocsátják ki. Saját magának ebben az esetben sem állíthatott volna ki dokumentumot, de a királyi család más tagjaira ez a kivétel szintén vonatkozott, ezért nekik külföldi utazásaik során rendes útlevelet kellett használniuk.
A munkanapjai
Bár az uralkodói szerepet kívülről könnyű elsősorban ceremoniális feladatként elképzelni, II. Erzsébet munkanapjai jelentős mennyiségű hivatalos teendővel jártak. Naponta megkapta a brit állam ügyeivel kapcsolatos iratokat a jól ismert piros dobozokban, emellett formálisan jóváhagyta a parlament által elfogadott törvényeket, rendszeresen találkozott az aktuális miniszterelnökkel, és uralkodása végéig figyelemmel kísérte az állam működését. Politikailag semleges maradt, ugyanakkor alkotmányos szerepéből adódóan joga volt tanácsot adni, figyelmeztetni és véleményt megfogalmazni a kormányfővel folytatott négyszemközti találkozókon.
(Tyla)
(Borítókép: Getty Images / Stuart C. Wilson / Stringer)