„Megkülönböztetett szeretettel köszöntelek titeket. Célunk, hogy megmutassuk kemény és kitartó munkával a csúcsra lehet jutni” – így köszöntötte Juhász Attila alezredes Szécsi Zoltánt és Biros Pétert Egerben, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet falain belül. A két aranyérmes vízilabdázót közönségtalálkozóra hívta a börtön vezetése, hogy a fogvatartottakat ezzel a szabadidős programmal kössék le. Jártunk már Sopronkőhidán is hasonló célból létrejött találkozón, így van némi viszonyítási alapunk, de arra álmunkban sem gondoltunk, hogy egy börtönparancsnok Kepest fog játszani.
„Az interneten is utánanéztünk az eredményeiteknek” – vezette fel a kérdéscunamit Juhász, aki végül a miért a vízilabdát választottátok kérdéssel indított. A könyvtárba bezsúfolt körülbelül hatvan fogvatartottat nemük szerint különítette el az intézet, a paravánt többek közt pingpongasztal jelentette. A fiatalkorú férfi elítéltek görnyedt háttal, de végighallgatták a beszélgetést, egyszer sem szólaltak meg. A nők persze mosolyogtak és néhányuk kritizálta is a börtönparancsok „műsorvezetői” képességeit, de a végén kiderült, csak mások szemében a szálka esete volt. A bátor asszonyok ugyanis jóval ügyefogyottabb kérdései messze elmaradtak a vélt színvonaltól, a sportembereknek olykor a duplázniuk kellett, mármint ami a válaszokat illette.
Szürke hétköznap ellen Luival
A ”hogyan élitek meg a hétköznapokat”-ra, még mi sem tudnánk válaszolni, nemhogy Szécsiék, akiknek nem szavakkal adják el magukat. A program egyébként, mint kiderült, nagy eseménynek számított, nemcsak az elítéltek körében, hanem a smasszerekében is. „Kollégáim mindig nyitott szemmel járnak, ezért ebben az évben elég sokszínű programot sikerült összehozni. Volt igazi mulatósnapunk, Bunyós Pityu lépett fel, és itt volt Lui a mentalista is. Az én szívemhez ez állt a legközelebb: mert a sportolók közvetlen értékeket tudnak közvetíteni a fogvatartottak irányába” – mondta Juhász, aki azt is hozzátette, hogy saját kútfőből állították össze a kérdéseket, szem előtt tartva, hogy mi érdekelheti az elítélteket.
Juhász azt is elmondta, hogy a börtönökben fellépni nem egy közkedvelt és népszerű program, de vannak kezdeményezések arra, hogy akár meg is mozgassák az elítélteket. Például a Médiaválogatott már focizott fogvatartottakkal, ami jót tesz az önértékelésüknek, mert olyankor nem átnéznek rajtuk, hanem partnerként kezelik őket, és ez a reszocializáció fontos része. A helyszínen derült ki számunkra, hogy csak egy megszólalónk lesz, ő is csak arc és név nélkül vállalta gondolatait, de szívesen válaszol a kérdéseinkre. Az asszony arra is kitért, hogy a börtön vezetése sokféle programot biztosít számukra, és mindenféle kritériumnak meg kell felelni ahhoz, hogy részt vehessenek rajta. „Nem olyan régen volt itt egy mágus, aki olyan ötleteket adott a kultúrcsoportunknak, amit később fel is tudtunk használni. Nagy élmény volt a fiúkat is végighallgatni. Bármi olyan, ami a szürke hétköznapok és az intézet házirendjén kívül történik, az jó.” Szécsit és Birost sajnos nem tudtuk megkérdezni, hogy érezték magukat, a beszélgetés után rögtön elhagyatták velük a bázist.