Kovács Áron nem tipikus bulvárarc, már csak azért sem, mert meglehetősen összetetten fogalmaz, ilyenkor nem átall körmondatokban fogalmazni, ráadásul az ég világon semmi bulvárilag értékelhető dolog nem történik az életében, ami szerinte jól is van így.
Számára nagyon is megtisztelő, ha úgy számol vele a TV2, mint az RTL Klub Sebestyén Balázzsal, ezért egyáltalán nem zavarja, hogy a bulvársajtó a hasonlóságukra bazírozva próbálja összeugrasztani őket. “Balázs évek óta ott van az élvonalban, kiváló műsorokat csinál, jó műsorvezető. Szerintem ő emberileg és szakmailag is nagy kaliber” – mondja. - "Jóban is vagyunk, hiszen dolgoztunk egy rádióban, így a barátság a mai napig tart annak ellenére, hogy én az A, ő meg a B csapatban játszik.”
No problémashow
Kovács Áront mégsem vonzza feltétlenül a problémamegoldó show-k világa, bár saját bevallása szerint emberi kapcsolatokban és kommunikáció terén igen erős.
“Hogy ebben a környezetben, amit most problémamegoldó shownak neveznek, tudnék e hiteles lenni, azzal vitatkoznék. Ezt a balhézós, fogatlanul egymást anyázzuk stílust nem annyira kedvelem. Valamiért ez megy most. Amúgy az elején nagyon tetszett a Joshi Bharat, mert akkor még az igazi problémamegoldásról szólt” – hozzáteszi, hogy a verekedés már különösebben nem köti le, mégis úgy véli ez elkerülhetetlen része a show-nak.
“Nem hiszem, hogy ez a része megrendezett lenne” – folytatja, mire furcsán nézünk rá. – “Azt gondolom, hogy megágyazni valaminek vagy megrendezni azt nem ugyanaz. Benne van a levegőben, hogy megáll a kés. Ha meg van ágyazva az nem probléma, hiszen ez a showbiznisz. Nem értek ezekkel a dolgokkal egyet, nem is nagyon szeretem, de azért van bennük spiritusz, csak maradjanak elenyésző százalékban és ne vegyék át a terepet.”
A TV2 műsorvezetőjének nem természete embereket összeugrasztani, ő a tükörtartást gyakorolná inkább, de belátja, hogy sokszor nem hajlandók az emberek észrevenni a tükörben az igazi arcot. “Még mindig hiszek abban, hogy érdemes dolgokkal lehet hatni az emberekre. Ugyanakkor valamiféle revansot jópofa ötletnek tartanék. Megpróbálnám megbékíteni őket, aztán ha nem sikerül, akkor jöhet a ring.”
Család mindenek előtt
Az expopdarálós magánéletében is bármeddig elmegy a saját igazáért. “Ha olyat írnak, ami nem igaz, mérhetetlenül szomorú leszek. Nem dühítem fel magam, hiszen nem igaz. De én mondjuk meg is verném a fotóst, ellentétben Hujberrel. Vagyok olyan karakán, ha valaki a családom becsületébe gázol, akkor az feleljen a szavaiért. Én felveszem a kesztyűt, ha már a szavak nem segítenek. Ha csődöt mond a pedagógia egyszerűen nincs más megoldás.”
Csakhogy Kovács Áron körül nem forr a levegő, teljesen hétköznapi módon él feleségével és kétéves kisfiával. “Bulvárszempontból unalmas srác vagyok, mert baromira nem érdekel. Nem akarok külső elvárásoknak megfelelni. Ezt az egész sztárkultuszt teljes mértékben leszarom” – mondja, de előtte még bocsánatot kér az olvasóktól a csúnya szóért, ám szerinte ez fejezi ki a legjobban amit érez. – “Tényleg én kérek elnézést, de egyáltalán nem érdekel, így ezzel meg sem lehet fogni. Mindig röhögtem azokon, akik sztárt akartak belőlem csinálni.”
Tükröt neki!
“Abból élek, hogy van egy stílusom, ami talán emberek figyelmére érdemes. Nem csinálok olyan dolgot, amitől ne tudnék tükörbe nézni, és nekem ez is nagyon fontos” - vallja, mivel ő senkinek nem a fia, a Popdarálóba is sima casting folyamán került be, szerinte azért, mert nagyon feküdt neki az a téma. – “Mindenki másért van a médiában, mindig lesznek, akiket a fény és ismertség vonz. Ezek folyamatosan jönnek. Addig leszek a médiában, amíg nem nő fel valamelyik producernek a fia vagy nem jön egy olyan ember, akinek kell a helyem, merthogy nem áll mögöttem senki az ég világon.”
“De szerencsére nincs bennem félsz, se aggodalom emiatt, miután nagyon sok minden mást csinálok, amibe a könyvírás például nem tartozik bele. Ez is elszomorít, az emberek régen könyveket olvastak, ma meg borítókat vesznek. Ez van. Szóval van egy zenekarom, meg egy cégem, mert ezer lábon kell álljon az ember, és amúgy is szeretek több mindent csinálni. Ezért ha már nem kellek, nem fogok sírni.”