Kicsit furcsálltad a Gangxsta interjúnkat, miért?
Az nem segítség nekem, ha azt mondja a Gangxsta, hogy a Lovász lett a partnerem, hát mit szólhattam volna…
De aztán összecsiszolódtatok…
A Zoli nekem kellemes csalódás, bár ezt már előre mondták, hogy nagyon rendesen dolgozik, hogy ő egy nagyon komoly, becsületes fiú. Felkészült, precíz, nagyon jól érezzük magunkat együtt, így tényleg, abszolút összecsiszolódtunk.
Milyen napi hét órát lenni élő adásban, hiszen nemcsak a Neo reggeli műsorát vezeted, de a Rádió Cafén is élőben szerepelsz délutánonként?
Fárasztó. Ma történt meg, hogy a másik rádió sms számát mondtam be az egyik rádióban. Délután közepén van egy holtpont, amin át kell billenni, de szeretem ezeket a dolgokat, amikor az ember elmegy addig, hogy mit bír még. Ez nem a korlátaim feszegetése, valószínűleg az ezen jóval túl van. Amúgy sem szeretem azokat, akik azon nyavalyognak, hogy sokat kell dolgozni. Ez a feladatom, csinálom becsülettel, és azt akarom, ha hét órát is vagyok naponta adásban, utána azt mondják, hogy jól csinálom.
És ezt mondják?
Igen. A délutáni műsorvezetés amúgy valamivel leeresztősebb. Nincs rajtad az országos prés, meg nincs rajtad az, hogy olyasvalakinek a székében ülsz, amin rajta van az illetőnek a neve.
Boros-Bochkorékra célzol, hiszen a Neo Fm a Sláger frekvenciáját vette át. Ez most akkor csak ezért rossz?
Csak ezért. Nagyon élvezem a dolgot, jó a Gangxstával, nagyon jó a háttércsapatunk, pláne, hogy én raktam össze, tök élvezetes az egész, és tudtuk, hogy gyalázkodó smseket fogunk kapni reggelente ezrével. Van akinek már sablon sms-e van, azt küldi el minden reggel. Erre fel voltunk készülve. Tudjuk, hogy mi a helyzet. Egy percig sem volt szó róla, hogy mi egy új műsort indítunk, ami megy az életünk végéig, és ebből piacvezető dolog lesz. Az volt a feladatunk, hogy a Neónak legyen egy reggeli műsora indulástól fogva, és azt gondolom ezt teljesen normális minőségben megcsináljuk.
Nincs mögöttetek az a nyomasztó érzés, hogy ez már csak egy hónapig tart?
Erre szerződtünk. Aki autópályát épít pontosan tudja, hogy addig kell építeni, amíg el nem éri a Pécs táblát. Tudja, hogy utána már nem kell aszfaltozni. Mi is tudjuk, hogy december harmincadikán ennek vége van. Ez egyébként segít. Mert a műsor az ember gyereke, ha hosszútávra szól, abba sokkal többet kell beletenni, abban semmi nem ideiglenes, abban mindent úgy kell megtervezni, hogy ez nem lesz lecserélve. Itt meg lehet olyan műsorelemeket tervezni, amiről kiderül, hogy hát lehet, hogy ebbe nem feccölnék egy évnyi energiát, mert el fog fáradni. Mi pontosan tudjuk, hogy 28 napunk van. Vagy volt.
Van valami visszaszámlálás, vagy csak csináljátok, aztán majd elköszöntök szépen?
Csinálunk egy elbúcsúzást, persze, hiszen mi is meg fogunk szűnni rövidesen, ahogy más is megszűnt. Úgyhogy tervezgetjük, hogy ki milyen színű szalagot fog felvenni a Kamikázé megszűnése miatt. Hogy milyen akciók, felvonulások, koncertek lesznek. Ez egy komikus helyzet, azért merünk vele viccelni. Nem bántani akarunk senkit, akinek tényleg a munkahelye szűnik meg, isten őrizz!
Sebestyén Balázs szerint a műsorotoktól antidepresszánsokat kell szednie...
Nyilván nehéz dolga van a másik rádió reggeli műsorának, hiszen másodiknak tudtak csak elindulni. Ráadásul a Bumerángnak ők sem voltak vetélytársai, bármennyire is ezt szerették volna kommunikálni. Persze együtt érzek velük a koránkelés miatt, és sok sikert kívánok az ismételt nekifutásnak!
A pletykák szerint amúgy is minden megy tovább, csak más néven.
Nagyon nehéz tehetségeket találni, és mindehhez háttérembereket is. Egy ilyen pici országban van nyolc ember, aki nagyon jól tud valamit csinálni, és csak azért lecserélni őket, mert itt most minden új lesz, vagy nem tárgyalni annak a lehetőségéről, hogy ez folytatódjon, butaság.
Az nem baj, hogy ezzel még csak a lehetősége is elvész annak, hogy esetleg új tehetségeket fedezzenek fel?
Én ezen a terepen egy embert ismerek, aki elszántan foglalkozik új tehetségek felkutatásával, Litkai Gergő. A valódi tehetség meg mindig utat talál magának.
Hiányozni fog a reggel?
Nem. Valószínűleg azért élvezem, mert látom a végét. Az, hogy három évet voltam a Danubiusban, olyan mint az ikerszülés: megszüli a nő a gyereket, és akkor nem a mellkasára teszik és mondják, hogy na anyuka, itt van, tessék örülni, hanem kezdődik az egész elölről. Szóval az most nehéz lenne. A Café marad, azt nagyon szeretem, pont azért, mert lassabb, nyugodtabb, mélyebb témákkal is lehet foglalkozni.
A szerkesztésnél mindkét rádiónál szerepet vállalsz?
Nem. A reggelben életemben először komoly szerkesztői és írói stábot sikerült kiharcolnom. Még soha életemben nem sikerült elérnem, hogy műsorvezetőként megkapjam azt a segítséget, ami minimálisan szükséges ahhoz, hogy egy rádióműsort jól lehessen csinálni. Ehhez úgy látszik, kellett a Neo vezetősége.
Miért, mit kell ilyenkor egy írónak megírnia? Nyilván nem a szövegeiteket.
Az írók elég sokat ötletelnek egy témán. A rádió- és tévéműsorok ugyanolyan termékek, mint a csokoládé. Tehát nem állnak eléd az első verzióval, hanem nagyon sokat gondolkoznak azon, hogy mit tegyenek bele, mivel keverjék.
Mitől marad ott a hallgató?
Már az is valami, ha azt eléri a műsor, hogy nem zavaró. Hallgatókat szerezni nem könnyű, meg kell szólítani valahogy az embereket.
Miért van az, hogy a budapesti rádiók nagy százalékában reggelente azt kell hallgatni, hogy a műsorvezetők idegesítően röhögcsélnek a saját poénjaikon? Tényleg ez kell a népnek?
Nem tudom. Valamiért ez a vélemény 1992. szeptember 12-én megszületett, hogy a saját poénjaikon röhögcsélőket nem szeretik az emberek. Még a sikeres műsorvezetők is folyamatosan megkapják ezt.
Akkor tényleg ez kell az embereknek, ezt szeretik.
Amikor reggel jártam dolgozni, és csak zenét hallgattam, valahogy egyedül éreztem magam a kocsiban. Míg amikor szöveget hallgattam, jobban eltelt az idő. Nekem jó, ha élő szöveg van, az meg nem baj, ha az jókedvű. Nyilván van ebben egy balansz, hogy mennyire szabad röhögni, mennyire nem. Jobban esik tízen együtt röhögni, mint otthon egyedül a kanapén.
A HetiHetesben jól érzed magad?
Nagyon. Minden híreszteléssel ellentétben nagyon jól fogadtak, nagyon barátságos a társaság, jól érzem magam, ha beülök.
Kicsit burokban vagy, hiszen Jáksó és Hajós is régóta barátod.
Igen, és köszönöm szépen nekik. De ha már van ez a burok, hadd élvezzem. Van olyan ismerősöm, aki szerint jót tenne, ha cseszegetnének, mert addig is én lennék fókuszban.
Ezek szerint nem cseszegetnek.
Nem. Pedig nem fogom vissza magam. Persze minden társaságba be kell illeszkedni. Először abból dolgozol, amid van, később meg már többet engedhetsz meg magadnak. Tehát nem tanácsos első látogatáskor beszólni a házigazda feleségéről készült festményre, hogy úristen, ezt a ronda nőt minek festették le, mikor már egész szép modellek vannak viszonylag olcsón, de amikor már jó barátod a házigazda, akkor esetleg meg lehet neki mondani, hogy lehet, hogy nem a Kati kellett volna a nappaliba.
Akkor maradsz a HetiHetesben?
Ónodi Gyuri, a műsor főszerkesztője azt szerette volna, ha az állandó beugrókhoz – Kern, Csapó, Váncsa – csatlakozik egy fiatalabb figura is, ez lettem most én.
Nem zavar, hogy ezzel beskatulyáznak politikailag?
Ebben az országban egy mondattal be tudod tenni magad az emberek fejében valahova. Egyébként is csak ismerkedem még a politikai humor műfajával, mivel nincs bennem nagyon kemény politikai öntudat, vagy olyasmi, hogy nekem kell megváltoztatnom a dolgokat. Ez egy tök nézett műsor, nagyon sokan szeretnének bekerülni, és örülök, hogy én megálltam a helyem.