horoszkóp

Pimasz úr El Caminója olcsó volt és nem kellett megmozdulnia érte

2009.12.18. 09:40
Pimasz úr írt egy könyvet, amíg nem forgatott. A párizsi egyetemi éveiről szóló beszámolója szórakoztató lett, de ez elvárható egy olyan műsorvezetőtől, akinek ez a legfőbb vágya. A riporter most a TV2-vel tárgyal, de arról nem nyilatkozik, miről.

A Napi Ász nemrég azt írta, előfordulhat, hogy ismét a TV2-nél fogsz dolgozni. Van ennek az értesülésnek alapja?

Igen, de erről még korai lenne beszélni.

Mi lesz Pimasz úr sorsa?

A VIASAT3-al tizenkét epizódra szerződtünk. Ezeket leforgattuk, hogy lesz-e folytatás, még mindig nyitott kérdés. A Pimasz úrra nincs további szerződésem, de most is dolgozom a csatornánál, hiszen épp ezekben a napokban vesszük fel az Unibet Pókermilliomos második évadját Majkával.

Amikor véget ért a Pimasz úr forgatása, úgy gondoltad van egy kis időd, és írsz egy könyvet. Vagy egy konkrét ajánlattal keresett meg egy kiadó?

Először felkeresett egy kiadó, pont akkoriban, amikor éppen a zűrjeim voltak a TV2-nél. Azt gondolták, jópofa lehet, ha kiadnak velem egy könyvet. Nem akartam a régi cikkeimet összegyűjteni, és nem akartam a médiagusztustalanságokat sem kiadni. Utólag úgy gondolom, nagyon helyesen tettem. Megköszöntem a  felkérést, de nem tudtam, miről írhatnék. Úgy gondoltam, nincsenek annyira mélyenszántó gondolataim, hogy azokat könyvben kelljen megörökíteni. Nagyon izgalmas dolgok nem történnek velem. Aztán eszembe jutott, van miről írnom, ha úgy adódik. A Párizsban töltött két évem pedig pont ilyen.

Nagyon meg van tervezve ez a borító: Nánási fotózta, Pimasz úr szerepel a címben, és Kepes András írta hozzá az ajánlót. Miért kellett Pimasz urat belevenni a címbe?

A kiadónak azzal sem lett volna baja, ha az eredeti cím marad: a Páran Párizs ellen, hiszen egy társaságról és egy korszakról szól, nemcsak rólam. Többen javasolták, hogy legyen benne Pimasz úr, mert Papp Gergő nem érdekli az embereket annyira. Ebből én sosem csinálnék presztízskérdés, elvagyok azzal is, ha Pimasz úrként ismernek - vagy úgy sem -, egész életemben. Persze elegánsabb lett volna, de elhittem azt, hogy tizedannyi könyvet lehet eladni, ha azzal a címmel jelenik meg.

Szerinted szerethető figuraként írtad le magad vagy sem?

Igyekeztem, hogy az összes esendőségemmel együtt, inkább szerethető legyek.

Kozmetikáztad?

Nem, ilyen vagyok. Tisztában vagyok magammal, tudom, hogy televíziósként megosztó személyiség vagyok. Nem siklanak el az emberek felettem.

Az előszó olvasásakor már tudtam, hogy nem Trunkó Bence írta a könyvet, tehát nem voltak kétségeim, hogy mással írattad, a te szófordulataid, stílusod köszönt vissza minden mondatból. Csak azon gondolkodtam el, szerencsés-e egy ilyen könyvbe dialógusokat írni.

Nagyon sokáig gondolkodtam, kell-e bele párbeszéd. Nekem nincs írói rutinom, annak ellenére, hogy szeretek írni. Tudtam, hogy a Mitterrand-os résszel fogom kezdeni, ami egy párbeszéd volt. Ráállt az agyam. Ami a legfontosabb, úgy jöttek vissza a beszélgetések, mint egy időutazós megtisztulás. Nem tudom máshoz hasonlítani. Ültem egy teraszon, és úgy tódultak fel az emlékek, mintha tegnap történt volna minden. Az a vicces, hogy imádtam visszaemlékezni. Olyan volt, mint az El Camino, csak sokkal olcsóbb, és nem kell megmozdulni érte.

Kötelezővé tennél mindenki számára egy ilyen idő és érzelmi kiszakadást a megszokott világából?

Igen, mindenképp.

Lesz új könyved? Ha igen, tudod miről fog szólni?

Igen és tudom. Alig várom, hogy írhassam. Nem mondhatom el, mert olyan jó ötlet, és félek, más esetleg megírja. Utazni kell hozzá, és nem rólam szólna. Van egy nagyon érdekes társaság, akikkel egy töltenék tíz napot. Azért, hogy megírhassam az ő történetüket, a karakterüket, de azt nem lehet itthonról. Egy riport-regény lesz. Magamon már túl vagyok. Ha a könyvírásból meg lehetne élni, szívesen foglalkoznék csak ezzel.