Molnár Tamás, az Anti Fitness Club énekes-gitárosa kizárólag a közönség, a rajongók véleményére kíváncsi, nem érdekli, ha bárki megcsinált zenekarnak nevezi őket. „Nagyon hirtelen tűntünk fel, de erre rájátszott, hogy jött egy divatirányzat, fogalmazzunk így – csúnyán hangzik, de így van –, aminek nagyon az elejét, gyökerét kaptuk el. Nyilván emiatt gondolják azt, hogy minket összeraktak, de ennek vajmi kevés köze van a valósághoz. Tizennégy éves voltam, amikor megalapítottuk a zenekart, lassan már nyolc éve. A lakótelepen ismerkedtünk meg. A gitárosunk egy házzal odébb lakott, a dobosunk hárommal, tehát teljesen normális suliszenekar feeling volt.” Az énekes a Velvet kedvéért visszaemlékezett a kezdetekre is, így megtudhattuk, hogy eleinte punk rockot játszottak, mert akkor még csak három akkorddal bírtak el. „A zenekarban tanultunk meg zenélni, illetve a hangszereinken játszani.”
Az Anti Fitness Club színpadi teljesítménye kiemelkedik a fiatal magyar zenekarokéból, hiszen minden egyes díjátadón maradandó élménnyel ajándékozzák meg a közönséget. „Szerintem elengedhetetlen az, ha valaki, ha nem is forradalmárként, de viszonylag különcként, többet akar mutatni a többinél, akkor ne egy szál gitárral, rövidnadrágban, trikóban álljon ki a színpadra, hanem ennél sokkal többet nyújtson. Szerencsére rengeteg ötletünk van, viszonylag kreatívak is szerintem, és ebből úgy néz ki, az ötven százaléka nagyon jó, a másik ötven pedig hihetetlenül szar. Általában a jó ötven százalékot megtartjuk, a másik felét kikukázzuk.” Amikor arra kértük Molnárt, hogy mondja el, melyik volt a legrosszabb ötlet, egy farsangi koncertre emlékezett vissza.
Batman jelmezben
„Olyan hülyeséget találtunk ki, hogy szuperhősöknek öltözünk be. Az a helyzet, hogy a dalaink egészen líraiak ahhoz, hogy Batman jelmezben adjuk elő. Ezért végül múmiának öltöztünk be, ami legalább ijesztőnek tűnt. Nehezen szabadultunk meg a cucctól, de költséghatékony volt. Csak betekertük magunkat fáslival. A szuperhősös jelmez hatalmas kapufa volt, elárulhatom.” A zenekar mindaddig a szakma része lesz, amíg a tagok őszinték egymáshoz, illetve élvezik, amit csinálnak. „Abban a pillanatban, amikor már nem szeretjük egymást, és összeférhetetlenséget érzünk, akkor abba fogjuk hagyni. Ez nem most fog bekövetkezni, ettől még nem tartok” – mondta Molnár.
Az énekes egy másik, sokak számára ismeretlen tényről is beszámolt a Velvetnek. „Van egy olyan isteni áldásom – bár nem vagyok vallásos, ateistának mondanám magam –, hogy dalszövegeket tudok írni rengeteg előadónak. A hazai popélet képviselőinek – bátran állíthatom, hogy a krémjének –, már írtam. Azokat a hajlamaimat, amiket nem tudok kiélni a zenekarban, el tudom mondatni azon előadókkal, akik teljes mértékben távol állnak tőlem. Beszélhetünk itt Tóth Gabiról, aki bár rebellis, mint én, de mégis nőről van szó, tehát más a megközelítés. Vagy Markról, aki homlokegyenest más, mint én. Ezek nemcsak tovább tudják vinni, de ki is tudják egészíteni a dolgot, inspirálnak. Mark lemezének a nagy részét én írtam. Ehhez nem kell átalakulnom, szerencsére sok gondolatom van. És azt is tudom, mi az, ami a zenekaromban megél, és mi az, ami nem. Az utóbbit mással adatom elő.”
Molnárt az sem zavarja, ha esetleg Mark sikeresebb lesz a dalaival, mint az AFC, hiszen kollégája popban utazik, míg ők egy vadabb és kevésbé népszerű műfajt képviselnek. „Ha nagyon-nagyon sikeres lesz, akkor büszke leszek, hiszen az én gyermekem, és ez tök pozitív.”