Danny Blue gyakorlatilag már nem tartja a kapcsolatot azokkal a versenyzőkkel, akikkel A kiválasztott című műsorban dolgozott együtt. „Rakonczai Mátéval és Breiner Tamással a mai napig jó a viszonyunk, bár őket nem a versenyen ismertem meg. Attól még, hogy egy műsorban szerepeltünk, nem biztos, hogy feltétlenül kedveltem az összes szereplőt” - mondta Danny Blue, polgári nevén Kékesi Dániel, akinek anyakönyvezett nevét exbarátnője, Labanc Lilla sem tudta.
„Attól még, hogy nem vagyok rivaldafényben, rengeteg munkám van. Kétségtelen, hogy a nyár kicsit lazább, de gyakorlatilag júniusig megállás nélkül dolgozom, eseményeken, konferenciákon és céges partikon. Félórás műsorom van, ami elég interaktív, azaz bevonom a közönséget is." A 2008-as év Kiválasztottja azt állítja, konzulense segítségével a műsorát folyamatosan fejleszti, így szinte mindig tud újat mutatni. Persze, ha a hét minden napját vele töltjük, ez nem áll, inkább csak akkor, ha havonta futunk össze.
Nem tudok gyógyítani
A VIASAT3-mal dolgozó Blue a műsorát kísérleti adásként írta le, mondván, még nem tudni, szeptemberben lesz-e folytatása. „Minden attól függ, hogyan fogadják majd a nézők. A tapasztalatom az, hogyha a saját közegükben bűvöljük el őket, akkor sokkal nyitottabbak. A reakcióik is érdekesebbek. A műsorban majd elárulom egy-egy mutatvány titkát, szerintem érdekes lesz. Rengeteg ötletem van még, ami nagyot ütne, és úgy gondolom sokkal intelligensebb egy ilyen műsor, mint amikor valaki feleséget keres magának.”
Blue-t arról is megkérdeztük, hogy mit szól Paul, a polip mutatványához, ami messze profibb trükknek tűnt, mint amit bármelyik szakmabeli kollégájától valaha is láttunk. „Azon gondolkodnék el a helyetekben, hogy na, vajon, Paul kitől kaphatta a tippeket.”
Blue-t jelenleg senki sem öleli magához esténként, mert mint mondta, tulajdonképpen elfelejtett csajozni az elmúlt két és fél hónapban, mert annyi más dolga akadt. Rajongók persze mindig akadnak, de a Kiválasztott nem bonyolódna bele egy ilyen felállásba, mert úgy érzi, a rajongók nem hagynak időt arra, hogy valódi ismeretség alakuljon ki. „Él a fejükben egyfajta kép rólam, és erről nem is tudnak leszakadni.” Mint kiderült, nem velük van a legtöbb baja, hanem azokkal a kérésekkel, amikkel nem tud mit kezdeni. „Nem tudok gyógyítani, nem tudok eltűnt kutyákat megtalálni, hiába küldik el a tetoválási számukat. Én nem akarok humbugolni, nem az a feladatom, hogy kutyákat keressek meg, ez egy téveszme rólam, az én feladatom a szórakoztatás.”