Ganxsta csak azért majomkodik, hogy szabadon zenélhessen

2010.07.20. 12:00
Órásinak tartja, hogy hidat neveztek el róla, de ezt csak annak tudja be, hogy celebmajmoskodik. A lányát annyira imádja, hogy azt szavakkal sem tudja leírni, bezzeg a hányásról úgy beszélt, mintha az egy leányvállalat lenne.

Ganxsta Zolee-ba – akiről nemrég egy hidat is elneveztek – az LG Celebfutamán botlottunk bele, ahol első körben azt tisztázta, hogy mit is keres Bagiékkal, Béres Alexandrával és Serdült Orsolyával egy társaságban. „Óriási dolog, hogy hidat neveztek el rólam, ez amúgy a celebmajmoskodás miatt van, amit egy kicsit szégyellek. De sajnos, valamiből élni kell, másrészt abból a zenéből, amit csinálok, nem lehet megélni, és zeneileg nem akarom beadni a derekam. Inkább díszmajomnak adom el magam, hogy a zenémen ne kelljen változtatni. Mert akkor azt csinálhatom, amit szeretek. Persze kapok érte szabad szemmel nem látható összeget.”

Igyunk még meg egy pukkanót

Ganxsta szerint, ha valaki igényes, akkor sokáig fenn tud maradni, sőt, a közönség számára is hiteles marad. „Ha elsősorban magadnak gyártod a zenéket, és úgy szórakoztatsz, hogy te is jól érzed magad, akkor hiteles leszel. Ha azon gondolkodsz, milyen szám kéne a népnek, milyen show, akkor ott meghalt a dolog. Ami arra épül, hogy hogyan tudnánk kihúzni az emberek zsebéből a pénzt, az gáz.” A rapper arra is kitért, hogy negyvennégy éves korára már kicsit bölcsebb lett. „Igazából nem sokat változtunk, csak annyit, amennyit az élet megkívánt. Lacinak – Big Daddy Laca – is lett két gyereke, nekem is lett egy kislányom, megváltoztak az életkörülményeink. Ha a zenekar beindul, akkor olyan vagyok, mint régen, vagy még vadabb. Megyek mulatozni a haverokkal, és közben zenélünk egyet a színpadon, utána bebaszunk és jön a hempergés, csak így szabad csinálni. Utálom, ha dolga van másnap valakinek, mert akkor jön az, hogy: menjünk már, Zoli. Mondom neki, igyunk még meg egy pukkanót, nyugodjatok már meg. Velem mindig ez a gond, mindenhol maradni akarok, kicsit jól érezni magam. Ha koncert van, ez van, ha nincs, akkor külön nem nagyon járkálok el, inkább a kislányommal akarom tölteni az időt.”

Ganxsta első számú szerelmeként definiálta kislányát, akit annyira imád, hogy azt szavakba sem tudta önteni. „Most kezd köztünk kialakulni valamiféle kommunikáció, mert már nagyon sokat beszél, állandóan dumálunk egymással, ahova tudom, viszem magammal. Ha banki dolgot vagy zenekari ügyet kell intézni, viszem, de próbára nem, mert nem akarom, hogy üldögéljen szegény két órát. Ha nincsen bölcsiben, akkor velem van. Zozikámmal olyan jól elvagyunk együtt, hogy az hihetetlen. Fantasztikus a kapcsolatunk köztük.”

Amikor a leányvállalat kéredzkedik felfelé

A lágyszívű, tetovált apuka Crocs papucsban érkezett, amit a kényelem miatt választott. „Nem szeretem azokat a papucsokat, amikből kilóg a lábam. Nekem ahhoz kötődik egy bizonyos embertípus. Jönnek ezek a gyúróbélák, kis térdnadrágban és lábujjközti papucsban. Hozzájuk nem akarok hasonlítani. A Crocs az jó tahó, otthon is abban járkálok, de ha hazamegyek, átveszek egy csukát. A Kartellnek van egy sittes cucca, abban lépünk fel. Tyúklábmintás ing, kötött sapka, Kecskemét. Azt is vinni kell. Most az ETA nevű zenekarnak is dobolok, mert felhívott az egyik srác, hogy nincs-e kedvem ledobolni a számaikat. Egy nap alatt megtanultam. A memória az egyetlen erősségem, semmi más.”

A reggeli rádiózást jó ideje nem gyakorló zenész visszaemlékezve is azt mondja, a legnehezebb az volt, hogy fitten, kipihenve üljön a mikrofon elé. „Alvás nélkül nem megy, legalább egy órát aludnom kellett. Nagyon kemény, amikor a leányvállalat kéredzkedik felfelé. Az életvitelemmel nehéz egy reggeli műsort összeegyeztetni. Bochkor Gabi nem véletlenül profi, mikor mondom neki, találkozzunk tízkor, akkor csak azt mondja, akkor én már alszom. Négykor kel, fürdő, kávé, ő úgy megy be hatra, faszán. Engem volt, hogy a koncertbuszból dobtak ki. Amikor így bementem a stúdióba, Lovász Laci kollégám csak annyit mondott: atyaúristen. A mikrofonnak dőlve aludtam egy órát. Persze jó lenne egy saját rádióműsor. A saját zenéimet erőltethetném. Amiket az emberek hallgatnak, az én nem szeretem, teljesen ellent mondok a közízlésnek.”