horoszkóp

Bereczki ki akar kerülni egy skatulyából

dr
2010.11.12. 13:16
A musicalszínész ismét szólóalbumot adott ki, mert nem fél a kudarctól. 2001-ben már próbálkozott, akkor csúnyán elbukott, de az Álomkép című lemeze, eddig jól fogy, úgyhogy nem aggódik. Az imidzse nem változik meg, ugyanolyan marad: azaz Szinetár Dóra férje, aki egy lelkes családapa. Szeretné, ha nem hasonlítanák össze senkivel, és annak örülne a legjobban, így definiálnák: Bereczki Zoltán, aki időnként popzenél, játszik a színpadon, duettezik a feleségével, és otthon van a gyerekével.

Miért döntöttél úgy, hogy 2010-ben ismét belekezdesz a popkarrierbe?

Most jött meg hozzá bátorságom. Most lett meg az érettségem ahhoz, hogy tudjam, mit csinálok. Soha nem voltam egy spontán valaki az előadóművészet terén. 2001-ben volt egy szólólemezem, ami nem igazán lett közönségsiker – a mai lemezeladások alapján talán azt lehet mondani, igen –, de akkor a szakmai sikeren túl nem sok mindent értem el vele. Annak a kudarca csomó félelmet ébresztett fel bennem, és sokáig nem mertem újból nekivágni. Pedig nagyon szerettem volna. De soha nem szűntem meg dalt írni, soha sem szűntem meg popzenészként gondolni magamra. Évekkel ezelőtt, a Rómeó és Júlia után egész jól állt a dolog, nyitva volt csomó ablak, ajtó, amitől azt érezhettem, hogy eljött az idő. De közben jöttek új bemutatók, és egy olyan projekt, aminél nem számoltunk nagy sikerrel, mégis az lett, így idézőjelben elvitt ettől a dologtól három és fél évre. Valószínű, évekkel korábban megcsináltam volna, ha ezek nem jönnek közbe. Ezért idén jelent meg a második szólóalbumom.

Nem gondolod, hogy sokkal nagyobb a kudarc lehetősége, most amikor X-Faktor, Megasztár is van?

Nem érdekel. Könnyítő tényező, ha az ember nagyon akarja. Ez számít egyedül. Nem tudok semmi olyat mondani, hogy egy kozmikus isteni sugallat vagy egy belső hang azt mondta volna: itt az idő, lépj ki a fénybe. Nyilván minden előadóművészben – aki hivatásként űzi a foglalkozását – van egy küldetéstudt, nyilván bennem is van, pusztán azt éreztem, valamit hozzá tudnék tenni a popzenéhez, tudnék újat mondani, olyat, amit más még nem mondott.

Mit tudsz hozzátenni a magyar popzenéhez?

Egy életérzést, azt, hogy mindent el tud söpörni benned a zene és az energia. Egyébként, ha ezeket az energiákat nem adja ki magából az ember, visszaütnek. Az energia olyan, mint egy bot: két vége van. Az egyik a pozitív, a másik negatív, de az egész egy, és ugyanonnan jön. A kreatív energia ellentettje az agressziónak, a gyökerük viszont ugyanaz. Ha nem vagy kreatív, és nem éled ki az ilyen irányú energiákat, akkor a másik oldalon kezd el működni.

Akkor a popzenélés valójában most csak rólad szól?

Ebből a szempontból igen. Emóciókat mesélek el az embernek, akkor is, ha a közönségnek írok zenét. Alapvetően mindenki magáról ír verset, akkor is, ha azt hiszi, a világról írja. A zenénél ugyanez van. A saját megélt harcaidat, pillanataidat írod bele egy-egy dalba.

Milyen popzenész szeretnél lenni?

A szándékom az, hogy kikerüljek egy skatulyából, nem az, hogy beugorjak egy másikba. Szeretném, ha nem hasonlítanának össze senkivel. Ha kimondod azt nevet, hogy Presser Gábor, nem tudod egyértelműen aláírni, hogy ő zeneszerző vagy énekes, vagy zenekarvezető, hogy musicalszerző, mert mindegyik egyszerre. Nagyon szeretném, ha én lennék Bereczki Zoltán, aki időnként popzenél, játszik a színpadon, duettezik a feleségével, otthon van a gyerekével.

2008-ban azt nyilatkoztad a Velvetnek, hogy a teljesség érzetét a pop műfajában tudod igazán megélni.

Igen, ez bölcsődal effektus. Gyerekkoromban nagyon sok popzenét hallgattam. De a félelem, a kudarc nagyon nagy volt. Korábban azt gondoltam, elég egy jó lemezt csinálni: kirakod a polcra és eladja magát. A biznisz részét nagyon nem ismertem – most sem tudom –, de most már legalább tudom, ki az, akivel együtt kell dolgozni, aki ezt jól meg tudja csinálni. Azt remélem, aki lát engem színpadon, azt gondolja, legalább a show részéhez értek. Ezt szeretném majd bizonyítani a lemezbemutató koncerten is decemberben.

Mi lesz, ha megint elbuksz?

Van bennem annyi bátorság, hogy merek nem gondolni erre. Egyébként nem bukok el, eddig 6000 lemezt adtunk el.

Ki a közönséged?

Ha jól sejtem, főleg a nők, és közülük is főleg azok, akik elmúltak 21 évesek. A felső határ nem tudom, hol vékonyodik el.

Érdekel?

Nem. Színházba sem szoktam elhívni embereket, nem mondom senkinek, hogy gyere és nézd meg ezt az előadást. Arra gondolok, hogy akit érdekel, eljön és megnézi. A popzenénél ez kicsit összetettebb, inkább nyugszik az én vállamon az egész. Itt nem lehet elbújni egy rossz darab, egy rossz rendezés mögé, ha itt hibázol, akkor azért csak magadat okolhatod. Nem nekem, hanem a kiadónak kell tudnia, ki a célközönségem, nem lehet úgy dalt írni, hogy vajon a tizenhét évesek most mit szeretnek.

A dalszövegekben mennyire voltál bátor?

Nem éreztem inspirációt dalszövegírásra. Az első lemezen négy vagy öt dalt teljesen én szereztem, és mindegyikben – legalább részben – szövegíró voltam. Most a zenék jöttek nagyon. Olyan történetek, amit el tudtam mondani a dalszövegíróknak sorról sorra. Nem tudtam megírni őket, de ők jól megírták. Nem akartam világmegváltó gondolatokkal előállni, mert a zenék nem ilyenek voltak.

A popsztár imidzs mennyire áll közel hozzád?

Ismerek olyan popsztárt, akinek semmi különös imidzse nincsen, csak énekel. Aki ismer, az Dórival együtt ismert meg, mint egy lelkes családapát. Nem fogok elkezdeni Snoop Doggy Dogg stílusú klipeket forgatni egy jakuzziban, de a dalaim sem erről szólnak. Úgy érzem, önazonos tudok maradni, nem kell kifordulnom magamból ahhoz, hogy popzenélhessek.

Magyarországon a popzenészeknek számtalan haknija van, ami nem éppen méltóságteljes.

Valamit tisztázzunk: 1995-ben kezdtem a színházat, de már '90-ben is énekeltem az utca végén, a Beckett's sörözőben, meg a Crazy Caféban. Nekem nem esik le a gyűrű a kezemről, ha énekelni kell. Ha elmegyek egy szülinapra vagy egy rendezvényre, annak nyilván van ára. Hál' Istenek olyan helyzetben vagyok, hogy olyan rendezvényekre mehetek el, amikre szeretnék. Egyszer egy bankos bulin léptem fel a kollégáimmal, stúdióban készültünk fel rá, nagyon jó lett, élő zenekarral készültünk, ruha, minden, de a tenyerüket alig verték össze. Mi nagyon jól éreztük magunkat, mert tudtuk, hogy jó a buli, nem érdekelt minket, hogy ott ülnek és szarnak ránk. Van ilyen helyzet is. Viszont, ha keveset fizetnek, és a helyzet is megalázó, azonnal abba kell hagyni.

Már csak arra lennék kíváncsi, megtanultál-e repülőt vezetni? Korábban azt mondtad, szeretnél, de nem tudom, megvalósult-e.

Nem. És búvárkodni, zongorázni sem tanultam meg rendesen, de Dóri a repülővezetést nem forszírozza, ahogy a motorjogsit sem. Nekem azért csak autóra van jogosítványom, mert amikor elmentem volna motort vezetni, egyetlen különbség volt az autó és a motor jogosítványának megszerzése között. A gyakorlati vizsgához az autóvezető kért egy telefonszámot, és ő jelentkezett, míg a motorvezetéshez nekem kellett felhívnom az oktatót. Azóta sincs motorra jogsim.