Somló Tamás inkább küldené asztalosnak a fiát

2011.08.15. 09:36
Az LGT egykori énekese nem bánja, hogy nem hívták zsűrizni a Megasztárba, úgysem érzi magát predesztinálva arra, hogy belepofázzon az indulók életébe. A zenepiacot kétségbeejtőnek tartja, lemezeladás nincs, beszűkültek a lehetőségek, ezért jobban örülne, ha zenész fia is tanulna valami rendes szakmát. Bármikor szüksége lehet rá. Somló Tamással egy vodkás termékbemutatón beszélgettünk.

Mennyire áll közel önhöz a koktélozás?

Ez egyfajta újdonság a mai világban, a Karib térségből származik, nálunk inkább csak úri passzió. Kint színes forgatag az élet, tele kellékekkel, mint a színes pohárban, színes pia, csak mosolyogni kell hozzá. Itthon még mindig inkább a deci rum, korsó sör a koktél, ez nem ugyanaz, de azért nem rossz.

Amikor egy híresség megjelenik egy ilyen rendezvényen, mindig lehet arra számítani, hogy a közeljövőben nyilvánosság elé szánt tervei vannak.

Hát, rám nem lehet számítani. Még titok. Magam sem tudom, hogy miről kéne beszélnem, inkább hallgatok.

Azért nincs semmi, mert pang zenei piac?

Globálisan nem jó a helyzet, elsősorban a gazdasági helyzet, és ez leképződik a kultúrára. Ha nincs pénz a kultúrára, érthetően kevesebb elfoglaltság teremtődik az embereknek, akik ebben dolgoznak.

A helyzeten a tehetségkutató műsorok sem segítenek.

Szabadversenyről szól a demokratikus fejlődés, tetszik, nem tetszik. Kint kitalálták, itt lemásolták, ez van, ráadásul bejött nekik. Csakhogy azzal a teóriával is kéne foglalkozni, hogy ami kint működik így, nem biztos, hogy nálunk is működik úgy. A svéd adórendszer nem biztos, hogy frankó Magyarországon, mert ez más közeg, mentalitás, méret, más alapból gazdálkodik. Persze, van akinek ez jól sül el, de is ez akkor is csak egy médiabiznisz, egyedül az üzletről szól.

Akkor kártékony?

Jó a tehetségkutatónak beállított Ki, mit tud?, nincsen vele semmi baj. Csak rájöttek, hogy ez egy hatalmas nagy üzlet, és ezzel lesöpörték a zenei szakma nagy részét a lehetőségek helyéről. Nem a gyerekek tehetnek erről, hiszen a zenész számára is öröm, ha tehetségek kerülnek elő, mert mi is megújulunk belőlük. Az olyan, aki régóta ezzel foglalkozik, felfrissül, és ez jólesik az embernek. Csak az üzleti formája lett nagyon megerőszakolva, ezzel söpörnek minden vonalon, ahol lehet.

Mások úgy látják, hogy mivel a tévéműsorokban felfedezett előadók zöme playbackel, ezért jól megférnek a nagyzenekarokkal.

Persze, ebben van igazság, de itt adott egy kicsi piac, amire ráadásul kevés pénz van ma már, hogy működjön. A fizetőképes réteg kicsi, nem elég ahhoz, hogy ez a komoly mennyiségű zenész ellegyen, megéljen. Az amúgy is pici piacra rájött ez a média által túlhajszolt énekesgyártás, és ez letarolt mindent, hiszen abszolút az üzletre lett koncentrálva.

Azt mondják, hogy egy jó karrierhez kell a szerencse. A zene esetében ez ma már nem a szerencse, hanem a média?

Kapitalizmus. De azt nem lehet mondani, hogy ez ellen tenni kéne, nem kell semmit csinálni, és nem is lehet, erről szól a demokrácia.

Akkor hogy lesz?

Majd lassan kioltják egymást, hiszen már most sok van belőlük.

Nyilván adott a természetes szelektálódás, de még akkor is maradnak páran.

Igen, és akkor ez átveszi a zenei szakma egészét, aki bírja marad, aki nem, megy. Ezért nem mindegy, hogy mekkora a piac, a mienk ezt a vircsaftot már nem bírja el. Egy állami rendezvényre élőkoncertet vagy médiasztárokat hívnak inkább? Hiszen egy embert hívni sokkal olcsóbb, inkább őket hívják, ráadásul ők be is vannak építve az emberek tudatába. Nem velük van a baj, tényleg jó, hogy jönnek a srácok, csak elrontották, mert egyre több van, és aztán nem törődnek a gyerekekkel, csak jó esetben egy-két évig dolgoztatják őket.

Ezért nem láthattuk önt egyik tehetségkutató zsűrijében sem?

Nem is hívtak, de én nem érzem magam predesztinálva arra,  belepofázzak a gyerekek életébe.

Megkeseredett?

Dehogy, csak ez egy új, fura helyzet. Nekem hiányzik, hogy nincs benne semmi ötlet, újdonság. Zeneeladás ugye nincs, globális válság van, itthon is válság van, a piac szűk, egy lemezhez szponzort, támogatót találni szinte lehetetlen. Beszűkültek a lehetőségek, és nem látszik gyors javulás, nem látom, merre vonulnak a felhők.

Ehhez képest az egyik fia szintén zenész, neki mit tanácsol?

Propagálom, hogy jó a zene, meg boldoggá tesz, de igazi boldogság akkor van, ha tudsz valami mást is csinálni, amikor már nem működik a zene. Azt mondom neki, hogy menjen el olyan szakmát tanulni, ami kiválthatja az esteleges szorult helyzetből. Az egyikre sikerült hatnom, ő tanul, de a másik csak a zenével foglalkozik, és majd előbb-utóbb kényszeredetten rájön, hogy muszáj mellette valami elfoglaltságot találni. Menjen el asztalosnak, vagy bármi.