Galla Mikós könyvét már egy érett nyolcéves is megérti

2011.10.17. 13:30 Módosítva: 2011.10.24. 08:31
A humorista sok mindenkiről megemlékezik új könyvében, a Könnyű műhajban, de ez még nem jelenti, hogy kibékült a L'Art pour l'art Társulattal. Koltai Róbertet imádja, a külföldi humoristákat meg fordítja, és soha nem adja el sajátjaként a poénjaikat.

Október közepén jelent meg Galla Miklós Könnyű műhaj című könyve, amit két év alatt állított össze a Jaffa Kiadó felkérésére. Elmondása szerint azért tartott ilyen sokáig a munka, mert akik részt vettek a készítésében, többfelé is dolgoznak. „A tördelés és a tipográfia fontosak, nekem meg kapóra jött az időhúzás, mert lehetőségem nyílt arra, hogy egy csomó új dolgot is írjak” – kezdte a humorista a Velvetnek az egyik pesti szálloda kávézójában. „Vannak benne olyan szerzemények, amik a kilencvenes években születtek, de mint humorista már a nyolcvanas években is felléptem egyetemi klubokban, így például a Szexológus, vagy a James Bond filmrendezés című monológokról pontosan tudom, hogy 1987-esek, mivel ezekre a fellépésekre írtam őket. Ügyes Lajos Irodája pedig a kilencvenes évekből való, de a képregényesített változat kifejezetten és határozottan a könyvhöz készült.”

Szakma

Amikor megemlítjük neki, hogy a fent említett jelenet karaktereit akár a Dolák-Saly Róbert-féle L'art pour l'art Társulatra is írhatták volna, szűkszavúan csak annyit mond: ő továbbra is a nyelvi humort űzi, és attól, hogy 1996-ban eljött abból a társulatból, még nem szűnt meg a humor iránti szeretete és íráskészsége.

Galla atkinsonosan kimért és kabososan gyanakvó, ezért felmerül a kérdés, adekvát dolog-e a humoristáknál a komolyság. „Alkati kérdés, de azért bízom benne, hogy nem vagyok félelmetesen szigorú. Nem törekszem arra, hogy ontsam a poénokat, amikor beszélgetek, mert kell tudni normális embernek lenni. A műsorokban, a színpadon, a könyvben ontom a poénokat, a közönségtalálkozó pedig a kettő turmixa. Egy komoly természetű kérdésre komolyan válaszolok, de ha a kérdés olyan, akkor azért törekszem rá, hogy ne unatkozzon a közönség. Mindenáron nem akarok mindig poénkodni” – mondja, majd elárulja, hogy az emberek szerencsére szintén meg tudják különböztetni az alkalmakat. „Tőlem akkor várják el, hogy poént mondjak, ha színpadon vagyok, de akkor én is elvárom magamtól. Egy hivatalban nem várja el senki, hogy viccelődjek, pozitív a tapasztalatom e téren.”

És a celebek...

Könyvében rengeteg hírességet megemlít, például Kabos Gyulát, akinek gyerekkora óta tisztelője, a nevével fémjelzett cédét ő szerkesztette és az ajánlóját is ő írta. A Kabosra emlékezés azért is került bele, hogy lássák, tud komoly is lenni. Emellett ad ötleteket Tribute zenekarok neveihez (például Emerson, Fake and Palmer mintájára), vagy ír amerikai, brit humoristákról is, mert ők szórakoztatják igazán. A stand up-os komikusok említésekor felmerül, hogy vádolták már őt is plagizálással egy George Carlin-monológ kapcsán, de mivel a gyári műsoros DVD-je végén hatalmas betűkkel ki van írva, hogy írta: George Carlin, úgy véli, az, aki plágiumot emleget, tájékozatlan, vagy lusta, vagy mindkettő.

Azt, hogy pontosan miért is hagyta ott 1996-ban Laár Andrásék társaságát, valószínűleg soha nem tudjuk meg. Állítása szerint nem érezte már jól magát, és ahol nem érzi jól magát az ember, onnan elvágyódik. „Már jó ideje el akartam menni, és természetesen nem vagyunk jóban, hiszen az az értelme az eljövésnek." Kérdésünkre válaszolva elmondja: "Túlzás, hogy figyelem a munkáikat, de néha az ember óhatatlanul információ birtokába jut, vannak közös ismerőseink is. Nekik semmi közük nincs és nem is volt a Holló színházhoz” – állítja a humorista, és nekünk óhatatlanul is a Jön a medve ugrik be, ki tudja, miért. Talán, mert az országos áttörést az 1990-es, rádiós Humorfesztivál hozta meg, amelynek a döntőjét a televízió is közvetítette. "Azóta vagyok közismert" - jelenti ki.

Aztán újra visszakanyarodunk a könyvhöz, amiben Koltai Róbert istenítésére is szánt egy oldalt. „Koltai megérdemli a piedesztálra emelést, szerintem tény, hogy a világ egyik legjobb színésze. Komolyan gondolom ezt a dolgot, és tény, hogy nagyon régi barátok vagyunk, valahogy amint összehozott a sors, éreztük, hogy minket egymásnak teremtett az isten. Ugyanazt gondoljuk a hivatásról, a közönség és színpad tiszteletéről, és az elmúlt évek mit sem csorbítottak ezen. A közös munka, azaz A Napsugárfiúk és a Hippolyt pedig csak még jobban összehozott minket.”

Csak egyszer hazudik oltári nagyot

A Koltai fiát ért sikkasztási vádak előtt értetlenül áll Galla, szerinte a színész-rendezőnek csak a bulvársajtó révén van köze a fia megpróbáltatásaihoz. „A bulvársajtó - helytelen módon, mivel az illetőnek, akit elővettek a hatóságok, híresek a szülei - felhasználta a nevét, de a szülőknek ehhez semmi köze. Amúgy ő maga is szabadlábon van, tehát nem is biztos, hogy olyan súlyos dolgokat követett el, mint amiről szó van. Ráadásul a Koltait méltányoló írás már régebbi, és az égvilágon semmi köze Robi fiához.”

Galla úgy véli, művét már egy érettebb nyolc éves is megérti, pláne, mivel képregények is vannak benne. „A könyv külalakja miatt lapoztatja magát. Minden oldalán más van, természetesen egy regényben is, de itt láthatóan. Azt akartam, hogy legyen minden betűnek más a tipográfiája, meg hogy legyen színes. Elsősorban a tinédzser korosztálynak, és onnan felfelé bis Hundert und Zwanzig. Majd meglátjuk, a gyerekek hogy fogadják, a célközönség inkább a serdültebb és a felnőtt korosztály. És igen, tényleg lesz belőle hangoskönyv is, mert nem hazudok. Sok sületlenség van a könyvben, de oltári nagy hazugság csak egy, hogy a kifli mérgező, de ez annyira átlátszó, hogy senkit nem tévesztek meg vele. Fél év múlva lesz hangoskönyv, mert úgy hallom, ez a szokás."