Csernus Imre otthonba megy, ha már nem tudja ellátni magát

2011.10.30. 12:21 Módosítva: 2011.10.30. 12:21
A tévés pszichiáter átírta első könyvét, a Drogmát, és egyelőre nem akar többé írni. Mivel teli a naptára, a jövővel nem foglalkozik, gyereket nem akar, és nem kapcsolatfüggő. Régen dühös volt, de ma már béke van benne, mert beletörődött, hogy a saját életét mindenki arra pocsékolja, amire akarja.

Csernus Imrével kerekasztal beszélgetés keretei között ültünk le, hogy meghallgassuk, miért is írta újra első, Drogma című könyvét, ami novemberben debütál a könyvesboltokban. "Azt mondják, ha az ember ültetett egy fát, nemzett egy gyereket, és írt egy könyvet, akkor lesz teljes az élete. Annak idején a fa ültetését snassznak tartottam, gyerekhez nem éreztem magam késznek, így maradt a könyv" - kezdi a pszichiáter. "Ha mai fejjel belegondolok, hogy mibe ugrottam bele, félelmetes. Semmit nem tudtam, csak elkezdtem leírni a gondolataimat. A Lipóton ügyeltem, és leírtam azt, hogyan értem be a kórházba. Akkor kristályosodott ki bennem, hogy a hét minden napjáról írni akarok, mert erről szól az élet, hétfőtől vasárnapig."

Sajtó, szabadság

Így hát Csernus beleírta a kérdéseket, amik akkoriban foglalkoztatták, ám azóta a Lipótot bezárták, és akkor arra a következtetésre jutott, hogy izgalmas dolog lehetne a visszatekintés, és nekiesett az írásnak. "Van egy olyan rossz szokásom, hogy semmit nem olvasok vissza, amit leírok. Az interjúkat sem kérem vissza, hova lenne akkor a sajtószabadság? Persze tudom, hogy az adott mondatot felnagyítják az újságírók, de minden csoda három napig tart, az új hír kioltja a régit."

Szóval kivételt tett, mert leült és két volt páciensével nekilátott egy új, kidolgozott Drogmának, szerzőtársai és saját kommentjeivel. Beszélgettünk vele a vulgaritásról, amit  szándékosan használ, amikor egy bizonyos információt nyomatékosítani szeretne ("Nem azért használom, hogy megbántsak valakit. Erős szavakkal fogalmazok, ennyi."), arról hogy magánpraxisa mellett járóbetegellátással is foglalkozik, valamint hogy két és fél éve a női és férfi párbajtőrválogatottat, a Győri ETO-t és egri vízilabda utánpótlását is rá bízták. Ő a felelős tehát azért, hogy sportolóink lelkileg is alkalmasak legyenek küzdelmeikre.

Függőség a félelmektől

Kiderült, hogy Csernus drámának tartja ugyan a Lipót bezárását, de ő már korábban eljött, mert álmaiban annak folyosóin rohangálva segített embereken, és amióta lelépett, nyugodtan alszik. Elmondta, egyszer csak rádöbbent, hogy a függőség sokkal szélesebb spektrummal bír, nem csak a drog számít annak, hiába gondol a legtöbb ember rögtön arra. "A legnagyobb függőség a félelmeinktől való függőség. Ez így, vagy úgy befolyásolja az életünket, görcsössé válunk, zavarba jövünk tőlük" - magyarázta, majd hozzátette, hogy ő lehet eszköz a másik ember kezében, aki vagy elfogadja és használja, vagy nem. "Mindenki annyi tiszteletet és megbecsülést kap a másiktól, amennyire ő önmagát tiszteli, ám az emberek jelentős részénél nagy az önbizalomhiány, ami meg azt jelenti, hogy nem tudják magukat tisztelni."

"Aztán ott van az, hogy sok a másiknak megfelelni akaró ember, de ezt is elfogadtam. A saját idejét mindenki arra pocsékolja, amire csak akarja. Régen dühös voltam ezek miatt, most meg béke van bennem."

A sokat megélt tévés doki is átesett a metamorfózison, volt idő, amikor ő sem tudta, miért nem működik az élete. Aztán ahogy a dolgok elkezdtek a helyükre rakódni, megtalálta a belső nyugalmat, és egy idő után egyre többet mosolygott. Az azért meglepte, hogy még a Dalai Láma szerint is pénz kell a kiegyensúlyozott élethez, mert spirituális dolgokat várt volna tőle. "Nyugaton az emberek mindent meg akarnak magyarázni, keleten viszont feltételek nélkül elfogadnak."

Generációk fognak elbukni

A mostani Drogmában két exdrogos barátja kommentálja írásait, róluk röviden úgy nyilatkozott, hogy "élnek, az egyik ír, és nem tudom minek nevezi magát, a másik ígéretes költő volt, de most üzletemberkedik."

A droghelyzetet amúgy egyre sötétebben látó Csernus szerint a fő probléma, hogy kevés a hiteles felnőtt minta a gyerek előtt, és kevés a ténylegesen érett, felnőtt szülő, a kölykökben meg nagy a kíváncsiság, feszültség, és a kérdéseiket nem merik vagy nem tudják feltenni. "A szülő rögtön érzelmileg zsarol. A prevenciót már óvodáskorban el kéne indítani, talán akkor lenne értelme, mert sajnos így vagy úgy rengeteg generáció el fog bukni."

Csernus Imre most újra párkapcsolatban él, gyereket továbbra sem akar, és mindig őszinte, de azért az nem igaz, hogy soha nem hazudik. Úgy érzi, egyelőre nincsen benne több könyv, így nem nagyon fog írni mostanában. A celebkedni sem fog - pedig hívták -, bár soha nem bánta meg, hogy kamerák elé állt. Mindent ugyanígy csinálna, mert sokat tanult a dolgokból, és ezek tették azzá, aki. Ő nem kapcsolatfüggő, látszik ez abból is, hogy nem fél attól, hogy egyedül marad öregkorára. "Ha már nem látom majd el magam, elmegyek egy otthonba, ha megélem, de ez a majd. A naptáram tele van írva, így nem szoktam ilyenekkel foglalkozni. A Drogma arról szól, hogy nagyon kemény munkát tettem abba, hogy elérjem, ami most van."

A függőknek pedig kemény a változás, és következetes munka, a személyiségi jegyeken való változtatás. "Nem a pia letétele, meg a megvonási tünet a nehéz, hanem az, hogy az azt követő állapotban minden kristálytisztává válik, rájössz, hogy mit csináltál a környezeteddel. A kapcsolatok rendezésével kezdődnek az igaz problémák, hiszen a függőség károsítja a személyiséget. Ilyenkor ijednek meg az emberek, mert a legnehezebb a hétköznapi életbe való visszazökkenés."