A Miss World szépségverseny magyar résztvevője csalódottan érkezett haza Londonból, ahol a versenyt tartották. Szunai Linda október tizenkilencedikén utazott ki az angol fővárosba, és november nyolcadikán érkezett haza. "Utólag azt mondom, hogy nem volt rossz dolgunk kint, de emlékszem és tudom, hogy minden egyes nap azt mondogattuk - nem csak én, minden lány -, hogy haza akarunk menni. Mindannyiunknak az volt az álma, hogy ott legyünk kint, aztán mindannyian inkább hazamenekültünk volna" - magyarázta a Szépségkirálynő győztese. "Az elején nagyon sokáig nem akartam senkinek mondani, hogy nem érzem jól magam, mert biztos azt gondolnák, hogy csak nyavalygok, és nekem semmi nem jó. Amikor viszont más lányok maguktól elkezdték mondani, hogy mennyire el vannak keseredve, akkor megnyugodtam."
A legnagyobb csalódás
Ahogy Szunai Linda a Velvetnek elmondta, elég nagy volt a szervezetlenség, sokszor nem csináltak semmit, ezért gyakran unatkoztak. A legnagyobb csalódása az volt, amikor elszakadt az egyik ruhája, és több napba tellett, amíg be tudtak szerezni egy varrónőt. "Egy kisebb szakadásért elkértek tőlem száz fontot, mire mondtam, hogy nekem erre nincs pénzem." Aztán jött a huzavona, hogy ki fizeti ki a munkát, amit végül a magyar szervezőnek sikerült megoldania. Amikor pedig London környékéről átutaztak Skóciába, az állítása szerint maga volt a rémálom. "A becsekkolásnál mindenkinek túlsúlya volt, de tényleg. Összevissza pakolgattuk a cuccainkat, az egész reptér tele volt velük. Azt néztük, hogy kinek hány kilós a bőröndje, és kinek lehet valamit átadni. Száz helyen voltak a holmijaim" - emlékezett vissza Szunai.
Nagyon sokan ki voltak borulva amiatt is, hogy nem mehetnek ki a városba. "Sehova nem mehettünk egyedül, szinte a szomszéd szobába se. Mindig szólni kellett, hogy egy kísérő legyen kint. Egyszer volt buszos városnézés, de nem lehetett kiszállni. Az volt a legviccesebb, hogy szinte mindenki aludt, annyira unalmas volt. Több órán keresztül mentünk, és volt, hogy ötvenszer megkerültünk egy szobrot." Hat lányonként volt egy felügyelő hölgy, aki állítása szerint olyan volt, mint egy osztályfőnök. "Ő mondta mindig a programot, de szegény mindig szarul jött ki, mert idegesek voltunk, hogy nem tudunk semmit, hogy mit kell felvenni, hogy mit kell magunkkal vinni, hogy mi lesz a program, és ha egyszer mondott valamit, az is milliószor megváltozott egy nap." Ahogy Szunai mondta, bőven voltak kiakadások és sírások. Egyszer látta igazán önfeledten boldognak a lányokat, amikor a családtagjaik jöttek.
Büdös, mocsárszagú víz
A verseny előtt pár nappal ráadásul egyszer csak beindult a lányok emeletén a szálloda tűzjelzője is, és a teljes folyosót és két szobát elárasztott a víz. Kiürítették az egész szállodát. "Éppen a fodrásznál és a sminkesnél voltunk fürdőköpenyben. Az összes lányt kiküldték az utcára, ahol mindenki fotózni kezdte őket. Én nem mentem ki, mondtam, hogy hagyjatok már békén, nincs itt semmi baj." A víz viszont büdös, mocsárszagú volt. "Azt mondták, hogy régi volt a rendszer, emiatt tele volt szutyokkal. Nekem semmi bajom nem lett belőle, de két szobát elöntött a víz. Elmentem a szoba előtt, és láttam, hogy csomókban, büdösen és mocskosan hozzák ki az estélyi ruhákat. Minden tönkrement." Az estélyik tulajdonosa, ahogy Szunai felidézte, eléggé kiborult. Itt viszont még nem értek véget a megpróbáltatások.
Mindig ott volt a sarkamban
Az étkezéssel nem szaroztak kint, mindenhol svédasztalos kaja volt, mindenki azt evett, amit akart. "Én eleinte folytattam azt, amit itthon, ittam ezeket a shake-eket. Próbáltam mindig diszkréten, hogy ne lássák, és ne jöjjenek oda, hogy arról faggassanak, hogy ezt miért csinálom. A görög lány például azt mondta, hogy hagyjam abba a koplalást, mert voltak ezzel problémái, és nekem is lehetnek. A kísérő lány is mindig ott volt a sarkamban, és azt kérdezgette, hogy ettem-e rendesen. Volt olyan, hogy megfájdult a fejem, és elkezdett velem veszekedni, hogy ez azért van, mert nem ettem rendesen. Hiába mondtam nekik, hogy nem lesz semmi baj, mert orvos figyel rám. Egy idő után aztán elegem lett, és elkezdtem én is enni." Mint mondta, akadt olyan lány, aki ez alatt a három hét alatt szépen kikerekedett. Szabadidejükben viszont elmehettek kondizni.
Hihetetlen különbségek voltak
A magyar szépségkirálynő leírása szerint szinte semmi esély nincs arra, hogy magyar lány nyerje meg a versenyt. "Hihetetlen különbségek voltak a felkészültségek között. Azon például meglepődtem, hogy a dél-amerikai országok egy évvel előre megválasztják a szépségkirálynőt, hogy legyen ideje felkészülni" - magyarázta Szunai Linda. A lányoknak például kisfilmeket is kellett csinálniuk az ügyről, ami mellett kiállnak. A ghánai vagy az indonéz lány például olyan filmet rakott össze a szegénységről és az elefántkórról, hogy utána állítólag majdnem mindenki sírva fakadt. A magyar lány az Emberi Méltóság nagyköveteként utazott ki, és a mellrákról szóló kisfilmet csinált, de csak pár óra forgatással, ami nagyon kevés volt a többiekéhez képest. "Ha egy picivel több felkészítést kapok itthon, sokkal jobb eredményt érhettem volna el."
A versenyt a huszonegy éves venezuelai lány, Ivian Sarcos nyerte, Szunai a huszonnyolcadik helyet szerezte meg 122 ország indulója között. Most már elégedett vele. Örült, amikor a szépségversenyt elkezdték forgatni, mert láthatta a családját. Amikor leállás volt, mondjuk reklám miatt, akkor integett is nekik, és beszéltek is. Aztán ahogy haladt a verseny, és látta, hogy kik kerülnek be a legjobbak közé, akkor egyre idegesebb lett. "Amikor a skót lány bekerült a legjobb hétbe, maga is meglepődött. Mindenki tudta, hogy azért jutott tovább, mert Skócia is rendező ország. Az arcáról mindent le lehetett olvasni. Hátul meg őrjöngés volt." Ő, mint mondta, mindent megtett, amit csak tehetett, szóval elégedett magával, de tudja, hogy egy pici áron tényleg sokkal előrébb is végezhetett volna.
Kényelmesek a padok
Aztán másnap lekéste a gépét. A lányokat délben kivitték busszal a reptére, de Szunai Linda nem szeretett volna elmenni azzal, mert akkor öt órát ott kellett volna várakoznia. Végül későn érkezett meg a reptérre, és nem engedték becsekkolni, mert megint túlsúlyosak voltak a csomagjai. A riporternek, aki vele volt, vissza kellett jönnie Magyarországra, így otthagyta, a magyar szervező meg küldött neki egy smst, hogy így járt. Annyi szerencséje volt, hogy az anyja búcsúzáskor a kezébe nyomott 200 eurót, így át tudta rakatni a jegyét a másnap reggel 10-kor induló gépre. "Körbejártam az egész repteret, hogy megnézzem, milyen kényelmesek a padok, aztán az egyiket elfoglaltam." Hajnalban felkeltették néhányszor a takarítók, a telefonját meg ellopták. Ezen viszont egyáltalán nem lepődött meg.