Még csak 41 éves lesz, de máris számos elismerést (pl. Súgó Csiga díj örökös díjasa) és szakmai sikert mondhat magáénak. A számtalan területen munkálkodó Alföldit a hosszú felsorolás helyett inkább "művésznek" neveznénk, pedig nem szereti a megnevezést. "Ez olyan fellengzős, nem tartom magam művésznek! Színész és rendező vagyok, aki nagyon szereti, amit csinál, s ettől szabadnak érzi magát"- nyilatkozta a Nemzeti igazgatója a G5 Magazinnak.
"Nem vagyok boldog"
Amióta az eszét tudja, színész szeretett volna lenni, ez megvalósult, akárcsak még jó néhány elképzelése, mégsem boldog. Alföldi nem szívesen beszél magánéletéről, az tabu téma, ez alkalommal sem tette. Ezzel szemben szívesen nyilatkozott a Nemzeti Színházzal kapcsolatos világmegváltó terveiről.
Korábban a Bárkába lehelt életet, most ez a célja azzal a színházzal is, melynek igazgatójává választották decemberben. Számtalan kritika és bírálat érte kinevezése miatt, melyek alapját édesapja politikus mivolta szolgáltatta. "Támadtak az édesapám miatt, aki politikus, szocialista képviselő, állítólag nélküle nem nyerhettem volna. Ez már csak azért is vicces, mivel huszonnyolc éves koromban találkoztam vele először."
Erre azonban számított, és olyannyira jól tűrte, hogy az ezzel kapcsolatban megjelent Index cikk fórum-hozzászólásait is végigolvasta, sőt, el is mentette. Ahogyan ő nevezi, azok a reakciók egy "kórképet" mutatnak az országról. A szitkozódások ellenére most mégis a Nemzeti Színház harmadik emeleti irodájában készített vele interjút a G5 Magazin, amit a " nem művész" otthonosan rendezett be és látszólag otthon is érezte magát. A beszélgetés közben farmerben, felgyűrt ingujjal ült, miközben cigarettáját szívta. Nem véletlenül varázsolta hangulatossá a munkahelyét, már-már második helyett az az első otthona.
"Szinte csak aludni járok haza. De élvezem." Ugyan imád pihenni, ideje nincsen rá, sokszor még este 10-kor is bent van a színházban, ugyanis akkortájt érnek véget az előadások. A bohém Alföldi elmesélte, hogy rendszeresen fél az előadásoktól vagy akár az olvasópróbáktól, a kritikákat pedig - a többi emberhez hasonlóan - nagyon nehezen viseli, ám ha olyan színvonalú, fölfigyel rá, hiszen az segítségére lehet.
"A nézőt be kell csábítani a színházba"
A maga természetességét megőrző "nem művész" szuper színházat szeretne csinálni, igazi világmegváltó tervei vannak. Diákokkal beszélgetett a színházról a gimnáziumban, hátha felkelti az érdeklődésüket. "A nézőt be kell csábítani a színházba. Ha máshogy nem megy, el kell menni érte" - nyilatkozta a színházigazgató.
Alföldinek azonban nincs egyszerű dolga, a tanulók ugyanis szkeptikusak a színházzal szemben, így ennek leküzdésére új PR-t, új kommunikációs stratégiát szeretne kidolgozni és külföldi társulat meghívását is tervezi. Olyan színházat szeretne, "ahol mindenki megtalálja a maga számítását" - nyilatkozta az igazgató.
Ez a sokoldalú férfi, akinek politikus az édesapja, és aki a közönségért él, nem érti sem a magyar embereket, sem a hivatalos szervek tétlenségét. Úgy gondolja, nem helyes, hogy nem merik a maguk igazát hajtani és az asztalra csapni, ha arra van szükség. Elégedetlen ezzel, ennek ellenére mégis hazajött Amerikából, ahová annak idején elindulni is félt. "Itt nőttem fel, itt lettem azzá, aki vagyok, itt tanultam meg, amit tudok" - mondta Alföldi, aki igyekszik annak maradni, aki volt.