A Képviselő funky című szerzeményed miatt értek nemtelen politikai támadások?
Semmi nem volt. Én is csodálkoztam. Mindenki azt mondta, hogy "úgy be fognak perelni!", de végülis mindenkit egyszerre szidok, egyet jobbra, egyet balra. Lehet, hogy ezért nem perelt be senki.
Egy része meg már úgyis meghalt.
Ja, a Sztálin, meg a Szálasi. Hát igen. Halottakról vagy rosszat, vagy semmit.
Mi ez a düh? Ennyire rémesek a politikai vezetőink, vagy a politika általában szar?
Is. Mindkettő. Ami itt zajlik, az kész, és ha az ember látja, hogy mi van, akkor csak ki tud akadni rajta. Jó ürügy arra, hogy lehessen gyalázkodni, de különben meg iszonyú sok szar van, amit ha elkezd látni az ember, akkor dühös lesz, aztán jól kiszitkozódja magát a saját honlapján például.
Igen. Még találkozásunk előtt megállapítottuk, hogy nagy nyelvújítónak tartunk.
Na. Hát én direkt szép hosszú brutális körmondatokat tudok javasolni mindenkinek.
A szitkozódásnak van amúgy külön funkciója? Mert élőben, így délután szinte nem is káromkodsz.
Van funkciója, persze. A nyelv az egy olyan széles dolog, amibe a brutális és a trágár is beletartozik, és ha azt próbálják korlátozni, akkor a nyelvnek az önálló életét próbálják megnyirbálni. Ha néha jól berúgok, űzöm persze élőben is. Szerintem nem szabad szeleteket levenni a nyelvből, mert az egy élő egész. De belefér a finomkodás is. Mondjuk, van a Lábnyom című szám, speciel elég rég lett írva, de elég érzelmesre is sikerült. Abban például nincs szitok.
Mikor írtál utoljára számot? És mikor fogsz?
Két-három éve. Legalább egy szám lesz az elkövetkező tizenöt évben is. Egy vagy több biztosan.
A politika tehát nem érdekel, de társadalmilag aktívnak mondanád magad?
Igen, sokat koncertezünk például. Kurva unalmas ebben az országban, hogy mindig a kisebbik rosszat kell választani, ebből vagy kiszáll az ember - mint én például -, vagy végtelen sokáig belemegy. Mondjuk, most itt van, hogy Demszky vagy Tarlós. Most e kettő közül mégis kit válasszak? Mind a kettő egy féreg.
Úgy értettem, hogy az, hogy szociális munkás vagy, az például egyfajta társadalmi érzékenységet feltételez.
Volt állami gondozottaknak van egy ilyen, hogy utógondozás. Hat évig lakhatnak egy helyen, de közben dolgozniuk vagy tanulniuk kell. Ez egy lakásotthonhoz hasonlít a Ferihegyi úton. A munka nagyrészt abból áll, hogy van két emberem, és azokat rugdosom. Szólok nekik, hogy most már ne szívjanak annyit, meg hogy kapják össze magukat és csak akkor lakhatnak ott, ha dolgoznak vagy tanulnak. De egyébként nem is kell nagyon rugdosni őket, mert ha szót ért velük az ember, akkor megértik. Régen jártak koncertre is testületileg, aztán rájöttek, hogy ez nem az ő műfajuk. Táncoltak, pogózgattak. Egyébként ez a munka a főiskola mellé is kell, ahol szociális munkásként tanulok, mert ehhez a munkához szakirányú végzettségre van szükség. Van egy honlapunk is, azt én szerkesztem, oda puskákat szoktam felrakni. Az az én saját bejáratú diákallűröm. Annak semmi ideológiája nincs.
Saját magadból meríted a tapasztalatot, amikor ilyen kallódó figurákkal foglalkozol?
Másból nem is lehetne nagyon. Van olyan munkatársam, aki odaül, az se tudja, hogy mi van, és nem is tud velük kommunikálni. Nem is bíznak benne, nem is veszik, hogy mit akar. Az első mondatra lejön nekik, ha valakinek fogalma sincs erről.
Akkor a polgári foglalkozások közül még ez fekszik neked a legjobban?
Másban nem nagyon tudom elképzelni magam.
Mennyit foglalkozol a Flash-sel?
Egy-kettőt próbálunk, de alapvetően koncerteztünk. Most van egy új gitárosunk, de már vagy négy éve ugyanez a felállás a Flashben. Előtte volt tisztogatás. Az új gitáros kőkemény, brutál, dühös stílusban nyomul. Az előző nem szeretett próbálni, csak nyögve. Így egy évben egyszer, ha összejöttünk a koncerteken kívül. Ha nem próbálsz, akkor viszont nincs meg az új-számos hangulat.
Honnan ez az anarcho-életérzés?
A világhoz való viszonyulás. Amikor ilyen undorító gennyes dolgokat észrevesz az ember, azon felidegesíti magát. Tinédzserkortól így maradtam. Lehet, hogy ezt valami lelki defektnek mondaná egy pszichiáter, de nem az. Ami idegesít, ami nem tetszik, az kiakaszt. De nem csak nagy társadalmi folyamatok idegesítenek, hanem van, ha embereken látok olyasmit, mint a sznobber, szolgalelkű hozzáállás. Azt például nem tudom elviselni emberileg. Ezért szortírozom is erősen a barátaimat ilyen szemmel, hogy azért ne idegeskedjek túl sokat.
Egy interjúban azt mondtad, hogy a kasztrendszer különösen zavar.
A társadalomnak van egy ilyen beállása és fejlődésképtelensége, amikor kasztok, kasztszerű rétegek alakulnak ki, ahol semmi átjárás nincs. Ezek idegesítenek majdnem a legjobban. Amikor valakinek a saját sorsa már előre meg van írva a születéstől. És ebben a pre-kapitalista rendszerben amiben élünk, most nagyon így van. A Flash szövegek például egyszerre brutálisak és bonyolultak, mert azt gondolom, hogy a kasztrendszert nyelvileg ez oldhatja fel. A jobb arcok például Flasht hallgatnak.
Emellett az viszont tény, hogy a kasztrendszer azoknak jó, akik jó helyre születtek.
Hát nyilván, de a társadalom összessége szempontjából ez beteg állapot. Akkor lehet kétezer évig is egyforma a rendszer, mint Indiában, nem fejlődik semmi, és minden szépen beszilárdul. Nem az egyenlőtlenség maga a rossz, hanem az egyenlőtlenség kasztszerű alkalmazása.
Ez nyilvánvalóan az egyik tengelye a munkásságodnak, emellett meg feltűnik a szexualitás iránti erős elkötelezettség. (Egyikőnk zavarodottan elpirul)
Igen. (Hosszú, megnyújtott í, érdeklődő tekintet) Igen?
A motivációkra lennénk kíváncsiak.
Igen?
Szóval kibonthatnánk ezt a másik tengelyt is. Mármint a szexualitás-tengelyt.
Jó. Figyelek. Jöhetnének többen a 15-16 éves lányok, valóban. A korosztályok közeledése is megtörténhetne a kasztrendszer felhígulása mellett a szex egyesítő erejével. Ez is egy gyönyörű gondolat.
Akkor erről nincs is több konkrét kérdésünk, az viszont feltűnő, hogy alig van lány a Flash koncerteken.
Hát igen, sajnos. Pedig toborzunk csajokat a hírhedt Izzó Csikló Trióban. A lányoknak ez nyilván túl brutál. Én meg sajnos nem tudok máshogy. De hát miért nem néznek mögé? (Mondja dr. Flash hangon.)
Van családod?
Van. Az asszony nem olvassa a weboldalamat, nem tetszik neki. Idegesíti. Nem csodálom egyébként. Meg van egy négyéves fiam.
Van még valami, ami izgat az egyenlőtlenség eltörlése és a szex mellett?
Régóta izgat a rendszerváltás körüli 6-8 éves időszak. Ahogy a szockó típusú rendszer átment egy ilyen origón keresztül ebbe a nyugatiba. És akkor volt egy érdekes hatalom nélküli állapot, amikor mondjuk a rendőrök előre köszöntek. Féltek azok is, mert nem éreztek a fejük fölött konkrét államhatalmat. Én ezzel nem a szalonanarchizmust propagálom, hanem hogy ez egy olyan furcsa érzés volt, amit valószínűleg soha többet nem fogunk érezni. Megéltük, hogy az egyik rendszer a nullán keresztül átment a másikba. És akkor volt néhány év, ami nem is tudatosult az emberekben, de nagyon lehetett érezni. Mindenki iszonyúan bulizott, mondjuk 1989-től majdnem 1997-ig. Az életmódhoz hozzátartozott, hogy nem volt megállás. Egy héten keresztül egyhetes buli volt. Nekem ez nagyon jól szűrődött le, persze volt, aki belehalt, meg belerokkant, meg beleszegényedett. Hatalmas kavalkád volt. Idősebbek és fiatalok csak buliztak. Belefért, mert minden belefért, mert semmiféle kontroll nem volt. Amikor aztán gazdaságilag érződött, hogy el kell menni dolgozni, hogy ne halj éhen, akkor lett vége. Ezt elemezni kéne, és senki sem foglalkozik vele. Hatalomnélküliség volt. A pártpolitika megszűnt, az új politika meg még nem jött elő.
És mi van most?
Most cseng le a partikultúra. Azért kezd megint előtérbe kerülni a hangszeres zene. Nem jött a technó helyett még új, és most kiegyenlítődnek a stílusirányok.
De ez nem azért van, mert már szinte minden népréteget átjárt a partikultúra?
Igen, fölülről elindult, szétterjedt és megsemmisült. Bekerült a mainstreambe. Az mindig érdekes, amikor az undergroundből mainstream lesz. Ezeknek a legjellemzőbb példája a Bakács, az a szerencsétlen bohóc, meg a Soma, akik a legszélsőségesebbek. A legbrutálisabb TV2-höz szegődtek el. Vagy még súlyos a Kispál és a Borz esete Tóth Marival, akik teljesen széterjednek és csinálnak húsz teljesen egyforma lemezt, amit persze a Flash is megcsinálhatott volna, de az már megint szemétdomb lett volna. Akkor kell számot írni, ha tíz évben egyszer jön. Voltak persze olyan korszakok is, amikor voltak kultúróriások. Persze ez nem jelenti azt, hogy a mainstream mindig szar, csak úgy 95 százalékban. Néha a trágyadombból is kinő egy szép virágocska. A Garaczi például megtartotta magát. A másik súlyos ellenpélda a Bada Dada, aki belehalt a korba. Vele mondjuk nem találkoztunk sokat, mert ha együtt berúgtunk ott kő kövön nem maradt, de a Bada egy szuper csávó volt.