L.L. Juniort mindig is nyitott és közlékeny énekesnek ismertük, ezért is tőle kérdeztük meg, hogy miként látja a veszprémi gyilkosságot, romaként. A Robin Hood-i tudattal megáldott tinilányok kedvence most nem tudta megőrizni buddhai nyugalmát, és óriási károkat említett. „Szomorúnak tartom és mélyen elítélem ezeket a tettek. Ha magyar követte volna, akkor is mélyen elítélném. Ez szörnyű. Szomorúsággal tölt el, és szeretnék részvétet nyilvánítani ezúton is a hozzátartozóknak. Nagyon-nagyon sajnálom. Egy ilyen gyilkosság sec-perc alatt tönkreteszi, amit 12 év alatt felépítettem. El tudja tüntetni a munkát, a presztízst. Csak abban bízhatok, hogy azokat a roma embereket nem bélyegzik meg, akik normálisan végzik a munkájukat, beilleszkedtek a társadalomba, itt adóznak, akik szeretnék jobbá tenni az országot.”
Az énekes mindig is vállalta roma származását, és igyekezett segíteni a rászorulókon, amellett, hogy részt vett a hátrányos helyzetűek integrálódásában. „Ennyire elmebeteg, primitív, nem is tudom milyen démonokkal megszállt emberek, akik ilyen kegyetlenséget el tudnak követni, minden jóravaló törekvésünket tönkreteszik” – mondta indulatosan L.L. Junior. Hangsúlyozta, hogy a roma ifjúság számára mutatott más utat, mint az utcai verekedés, vagy éppen a drogozás, hiszen a zenéje tagadhatatlanul jó hatással van rájuk, és sok esetben megváltoztatta a világhoz való hozzáállásukat. „A romák közül csak exhibicionistákat ismerek, de nem tudom van-e olyan polgárjogi harcos köztük, aki tenne a romák integrációjáért. Bár biztos sokan tüntetik fel magukat ilyen színben. Én 14 tánciskolát üzemeltetek, ebből 4 ingyenes. Én teszek azért, hogy országszerte elfogadják a romákat.”
Minden roma szégyelli magát
Az énekes kiemelte: egy ilyen tragédia megtöri, és csak remélni tudja, hogy a társadalom nem fordul a romák ellen. „Érünk annyit, mint akármilyen más ember. Biztos vagyok benne, hogy a romák 99 százaléka elítéli és szégyelli azt, ami történt. Ha Magyarországon egy anyuka kidobja a gyermekét, az csak egy hír, és azt mondjuk: ó de szörnyű. De nem fogjuk magunkat szégyellni miatta. Ha látunk egy magyart, aki büdös és igénytelen, azt mondjuk: igénytelen. De nem fogja magát a társadalom szégyenben érezni. Ha viszont halljuk, hogy egy roma megölt egy embert, akkor minden roma szégyelli magát, és ez az, amit én is érzek. Szégyellem magam.”
A roma polgárjogi harcos azt is elmondta, hogy az Olaszliszkán meglincselt tanárnak írt egy dalt zongorára. „Nagyon szép. Az elmúlásról szól, de a végén nem küldtem el a hozzátartozóknak, mert nem tudtam, hogy vette volna ki magát, hogy romaként egy ilyennel állok elő.” L.L. Junior arra is felhívta a figyelmünket, hogy valószínűleg rajta kívül senkit nem találunk, aki bármit is hozzátenne a történtekhez a közszereplők közül, hacsak a nem nyilatkozom nem számít annak.