„Két éve, amióta Amerikából hazaköltöztem, azon gondolkozom, milyen is a magyar szépség”- sóhajtott Szipál Péter a Velvet Arca fotózás szünetében. A fotóművész az első saját szépségversenyünk jelentkezőiről készíti a bemutatkozó fotókat műtermében hetente több alkalommal, közben - kedvenc kifejezésével élve - pontifikál (latin: főpapi szertartást végez) esztétikai kérdésekről. Izgatottan vártuk az új gondolatokat, hátha túlmutatnak a szépségversenyeken már megszokott aranybölcseleteken, mint például hogy „a szépség belülről fakad.”
Eltorzult a magyar szépségideál
„Figyelem a hivatalos magyar szépségeket. Akiket szép nőként ismerünk a magyar sajtóból, azok pont nem szépek. Bármelyik lány, aki eljött ennek a szépségversenynek a nevezőjeként a fotózásra, jobban néz ki. El van itthon torzítva a szépségideál, olyan lett, mint amilyet a közönség látni akar. A televízió sem azért csinál hülye programokat, mert szereti a hülyeséget, hanem azért, mert valamiért ezt akarják a nézők. Ugyanúgy, amelyik úgynevezett szép nőre vevő a néző, azt fogják nyomni. Nem értem, miért van az, hogy néhány embert rángat a média, és oda teszi őket, ahol nekik nincs helyük.” Szipál Péterről hiába kértük, részletezze, kik jutottak eszébe, amikor a torz ideált tükröző hivatalos magyar szépségeket említette, de a magyar celebek közül nem szeretett volna neveket említeni.
„Mondok inkább egy amerikai példát. Emlékszem egy Angelyne nevű nőre, aki óriásplakátokon szerepelt. A kutya sem tudta, ki ő, mi a foglalkozása, hogyan kerül a plakátra, egyáltalán miért kell látnunk. A nő nem volt fiatal, és finoman szólva sem volt szép: egy plasztikázott csúnyaság volt. Semmiféle teljesítmény nem állt a szereplése mögött. Azt hiszem, akkortájt terjedt el a mondás, hogy ő arról híres, hogy híres”- állította párhuzamba a nyolcvanas évek ijesztő Barbie-karikatúráját a mai magyar bulvárszereplőkkel a fotós, aki a legtöbb interjújában hangsúlyozza, az esztétikai sebészet vívmányait nem értékeli kifejezetten. A helyreállító és más plasztikai beavatkozásokat azonban nem kritizálja.
Olyan ember szobrászkodik, aki orvos
„Az esztétikai sebészet annyit jelent, hogy egy olyan embert kérsz meg, hogy szobrászkodjon, aki nem művész. Aki amiatt boldogtalan, mert kicsinek érzi a mellét, vagy úgy látja, sehogy sem hasonlít a feneke J.Lo-éra, annak nem a testét, hanem a lelkét kellene kezelni. Mindenben van szépség, amit a természet kreált. Persze, amikor ezt kimondom, felvetődik bennem a kérdés: vajon mit gondolt a természet, amikor a pókot kreálta? Én ugyan rettegek a pókoktól, de ha elnézed, némelyik szép, ha másért nem, legalább a háló szép, amit sző”- morfondírozott Szipál Péter.
A fotós korábban megosztotta a Velvettel azt a gondolatát, amelyik szerint Hugh Hefnerhez, a Playboy alapítójához köthető a szőke, szilikon-implantátummal támogatott modellek elterjedése, a lapalapító ugyanis személyes ízlését alapul véve magazinjában ezt a szépségideált diktálja a kezdetek óta. Most erre a gondolatára ismét utalt.„Az emberek elfogadták ezt a karaktert hivatalos szépségnek, és a nők azt hiszik, úgy is kell kinézniük. Így van igény a szörnyű harcsaszájakra, szilikonmellekre.”
A szépséggel nem szabad felvágni
Geronazzo Mária esztétikai elemzését sikeresen elkerültük, de ekkor azt is hittük, a szépség témáját minden oldalról megvizsgáltuk már. A fotós azonban tovább szőtte a gondolatait. „A szépség genetikai örökség. Ha öröklöd a vagyont, azzal nem szabad felvágni, a szépség nem ad privilégiumot. Az igazi szépségnek semmi köze a fizikai adottságokhoz. Ha szép vagy, és hozzá tudsz tenni egy nagyszerű egyéniséget, és olyan agyad van, mint Einsteinnek, akkor az a rock’n’roll.”
A szép lány és a jó modell közti különbségről is kérdeztük a fotóst, aki röviden így foglalta össze: az előbbi a természet ajándéka, az utóbbi egy foglalkozás.„A divatmodellek adottságai meg vannak kötve, mert ugyanannak a ruhának fittolni kell egy modellre Milánóban, Los Angelesben és Pekingben is, és persze az is lényeges szempont, hogy jóval könnyebb ruhát szabni kevesebb görbületre. Az erotikus modell nem sovány, minél gömbölydedebb, annál szexisebb. A modellek harmadik kategóriája pedig a reklámmodell, amelyik egy komplett egyéniség. Olyan arca kell, hogy legyen, amit mindenki el tud fogadni, tehát úgy kell kinéznie, mint a lánynak a szomszédból, akiről el lehet hinni, hogy valóban elmenne a Tescóba megvenni néhány olcsó farmert, és valóban beülne egy kiskategóriás autóba. Ha ez hihető, akkor sikeres commercial model.”
Bizonyos fényszögből bárki gyönyörű
A fotóst arról is kérdeztük, milyen tapasztalatai vannak a stúdiójában megjelent szépségversenyzőkről, és mint már megszokhattuk, általánosságban válaszolt, kiemelni senkit sem szeretett volna. „Egy bizonyos fényszögből bárki gyönyörű. Fotogénnek azt az embert mondják, akinek ezer beállítás áll jól, bárhonnan világítod, bárhonnan nézed és fotózod, egyformán szép. Aki nem fotogén, annak kevesebb beállítás áll jól. Nekem az a dolgom, hogy megtaláljam a modellek számára legszebb pózt, fényszöget. Ehhez még tehetség sem kell sok, negyven éve ezt csinálom”- mondta Szipál Péter, aki a jelentkezőket a stilisztikai egység miatt hasonló beállításban fotózza, és ez a rutin is feldobja.
„Hadd gondolkozzam, mit szeretek ebben a munkában. Körül vagyok véve gyönyörűszép lányokkal, meg még fotózom is közben, azt hiszem, ez összességében jó munka.” Mint elmondta, legtöbbször érezhető, ha egy modell már gyakorlott, de az amatőr modelleket sem nehéz instuálni, ha "jelen vannak, és nem mentek el fejben vidékre, ahonnan vissza kell hozni őket." Szipál úgy tartja, azt a modellt könnyű fényképezni, akinek érdekes és kedves a személyisége. Arra a témára nem volt érdemes részletesebben kitérnünk, hogy szükséges-e annyi szépségverseny, mint amennyit évente rendeznek szerte az országban, a fotós szerint amíg az embereket ez szórakoztatja, addig a szépségversenyzés "jó dolog".
Most érzed, hogy jelentkeznél?
Nem késtél le semmiről, olvasd el a felhívást, és küldd el a jelentkezésed nekünk!
Szipál Péter debreceni fotóscsaládból származik, a nagyapja a Monarchia korában foglalkoztatott fényképész volt, édesapja Szipál Márton, aki nem szerette volna ezt a hivatást választani, mégis ennek szentelte az elmúlt több mint hatvan évét. Szipál Márton 1956-ban "ötletszerűen" hagyta el az országot, fia 1975-ben követte, épp azt követően, hogy akkori munkahelyén, a Fényszövben elő akarták léptetni. Óriási szerencsének tartja, hogy nem édesapjával együtt költözött ki az Egyesült Államokba, mert elképzelése szerint akkor Vietnámban végezte volna. Los Angelesben divatfotózással és aktfotózással is foglalkozott, olyan nemzetközi hírességeket is fotózott, mint Madonna, Johnny Depp. Családot nem alapított, és két éve úgy döntött, hazaköltözik Magyarországra, ahol továbbra is fotózik és tanít. A szakmájáról úgy tartja, csaka legutolsó fotósorozata számít, a húsz évvel ezelőtti képeit már nem is szeretné látni. Ennek ellenére az elmúlt negyven évben készült kedvenc portréi és aktjai sorakoznak a műterme falán. Mint azt megállapítottuk, a legtöbbször nem Madonna, vagy Johnny Depp képe látható a falakon, hanem Katona Klári szerepel a legtöbb példányban.