„A Pókerarc nem igazán az én testemre szabott játék. Amikor például felvetődött az Avignoni kisasszonyok című Picasso-kép, akkor én nagyon szívesen beszélgettem volna a játékosokkal arról, hogy ez egy barcelonai utca neve, ahol egy bordélyház van, és ezek a kisasszonyok az utcában található bordély lányai. Ha én ezt nem mondhatom el, akkor kielégületlen vagyok. Nekem ezért inkább a Milliomos való, mert szeretek elcsócsálni egy-egy kérdésen. Meg akarom mutatni a nézőnek, egy kérdés miért érdekes, és ha belegebed, akkor is élvezni fogja”- mondta Vágó István, aki egyébként jól kitalált játéknak tartja a Pókerarcot.
Vannak katartikus pontok
„Volt, hogy két olyan pali került a döntőbe, akiknek fillérre ugyannyi pénzük lett a végén. Telejesen valószínűtlen eset. Nagyon sok más olyan szituáció is teremtődött, amelyeknek a kimenetele nem lehetett más, csak a meglepetés. Egy korszerű vetélkedőben mindig vannak olyan katartikus pontok, amelyek érdekes drámai szituációk megoldásai.”
A televíziós első alkalommal vezetett közös vetélkedőt Sebestyén Balázzsal, és a Pókerarc döntője után külön folytatják tovább. Sebestyén Balázs a hamarosan induló Széf című vetélkedőt vezeti majd, amelyben nem klasszikus műveltségi kérdések vetődnek fel, sokkal inkább a jelentkezők vizuális memóriáját teszi próbára a játékvezető.
Amíg valami méltánytalanság nem ér
Vágó István pedig a Legyen Ön is Milliomos! című, hét évig sikeres vetélkedőjét vezeti majd ismét. Mielőtt a műsorvezetővel beszélgetni kezdtünk volna, a legutóbbi média megjelenései alapján arról próbáltunk tájékozódni, milyen az a kép, amelyet a bulvársajtó fest róla.
Legutóbb a szakállának elemzésére külön cikket szántak, de Vágó szerint fölösleges az ehhez hasonló megjelenésekből messzemenő következtetéseket levonni, azért szerepel korlátozottan, mert nem minden bulvárlappal áll szóba. „Addig működik a kapcsolat, amíg valami méltánytalanság nem történik, onnantól kezdve nem adok interjút”- zárta le a témát Vágó, így az előző felvetésére reagálva arról kérdeztük, elképzelhető-e még kvízműsor dráma nélkül.
A kérdés-felelet nem korszerű
„Nem képzelhető el. Előfordul, hogy felkérnek: Vágó úr, vezessen le nálunk egy vetélkedőt: itt vannak a kérdések. A hetvenes években ez még működött, de ma már a kérdés-felelet játék nem korszerű forma, ki kell még találni valamit, amitől percnyi rendszerességgel érkezik egy drámai fordulópont.” Vágó István több évtizedes tapasztalatot szerzett a hazai kvízműsorokban, ezért arra kértük, mondja el, milyen lenne az ideális vetélkedő, amit már bizonyára jó néhányszor megtervezett. „Csak nem gondolja, hogy ezt elmondom?”- mosolygott Vágó, így inkább arról kérdeztük, szerinte milyen vetélkedőkre van igényük a televíziónézőknek.
„Van, amikor a nézők ki vannak éhezve az okos fejekre, van, amikor elegük van az okoskodásból, ez szinusz-görbeként változik. Ha sokáig nincs kvíz, akkor lesz rá igény. Ha sok a valóságshow, akkor igény van a műveltségi kvízre. Ha nincs valóságshow, akkor bulváros kvízre lesz igény”- mondta Vágó és kitért arra, hogy a tematikus televízió-csatornákon mérhető le a leginkább, mire van ez embereknek igényük.
„Én magam nem vagyok tipikus tévénéző, a beszélő csatornákat szeretem. Semmi fiction. Filmet nem nagyon nézek, szépirodalmat ritkán olvasok. Inkább a személyes tapasztalás. Így például előszeretettel járok szőlővidékekre, legközelebb Argentína és Chile borospincéit szeretném végiglátogatni, szüretidőben. Most már nem az foglalkoztat a legjobban, hogy milyen saját vetélkedőim lesznek, hanem hogy milyen új vetélkedőket vezet majd Balázs”- fogalmazta meg zárómondatát Vágó.