Egy interjúdban említetted, az új lemezetek, a Cannot Walk Fly Instead a szerelem, az egyedüllét, a hiúság, a spiritualitás, és a rock’n’roll témáját járja körbe. Arra kérlek, hogy minden felsorolt témához tedd hozzá azt a gondolatodat, ami legutoljára foglalkoztatott.
Kezdjük akkor a hiúsággal. Dorian Gray arcképének olvasása közben gondolkoztam azon, mi a fontosabb, hogy valójában milyen vagy, vagy az a kép, amit rólad kialakítanak. Az, hogy ez a gondolat a zenében megjelenik, nem új, a glam és a dandy jelenség Oscar Wilde nyomán indult el, aki egyébként úgy tartotta, hogy a szépség magában hordozza a zseniálitást. Börtönben is ült – hogy finoman fogalmazzak – a szépség hajszolása miatt. Wilde volt az első dandy, akinek az eszmeiségéből táplálkozott aztán David Bowie és még sok más zenész a glam korszakban.
A zenekarodban a külsőségek inkább a koncertek közbeni vetítésekben jelennek meg, ugye?
Igen, nálunk nem valószínű, hogy festeni fogjuk magunkat vagy pávatollakkal fogunk fellépni, de a jelenség érdekel. Nálunk a vetítésekben jelenik meg mindez, de ott is csak utalásszerűen.
A következő téma legyen a spiritualitás.
Az ember megpróbál kézzelfogható adatokat találni az életre vonatkozóan, és közben azt gondolja, hogy mindent megold a tudomány segítségével. Azt hisszük, hogy a klónozással már a halál problematikája is megoldódni látszik, közben pedig ha teremtünk egy lényt, azt meg is kell tölteni valamiféle lelkülettel.
Egyfelől ragaszkodunk a kézzelfogható adatokhoz, másfelől az önismeretre és boldogságkeresésre komoly ipar épült.
Igen, ahogy jöttem az előbb a villamossal, láttam egy csomó boldogságkereséssel foglalkozó könyv hirdetését. A racionális, nyugati ember úgy látszik rájött, hogy nem elég, ha van kurva jó autóm, lakásom, jó ruháim, és csak a külsőségekkel definiálom magam. Az új évezred legnagyobb problémája szerintem a hit hiánya és itt nem a vallásra gondolok, bár szerintem Amerika terrorizmus elleni harca - vagy fordítva - is vallásháború.
Az egyedüllétről mit gondolsz?
Nem a szakítást követő egyedüllét foglalkoztat, hanem például amikor valaki észreveszi, hogy a barátai nem is igazából barátok, hanem csak haverok és rájön, hogy erről ő is tehet. Az ember végülis mindig egyedül van. Sokan azért akarnak kapcsolatot, hogy valahogy eltöltsék a szabadidejüket, és a másiktól várják a saját boldogságukat. Úgy gondolkoznak, hogy ha megtalálom az igazit, csak akkor leszek boldog.
Szereted az egyedüllétet, vagy inkább a társaságot keresed?
Mindkettő igaz. Nem is az a jellemző rám, hogy annyira egyedül lenni szeretek, hanem magamnak való vagyok. Az a rosszabbik, nagyon unalmas és fárasztó egy idő után másoknak és magamnak is (nevet).
Térjünk rá a szerelemre.
Az élet mozgatórugója ez. A szerelem utáni vágy meg is jelenik pár számban; A North Pole Samba című dal egy olyan emberről szól, aki szakítás után el akarja hagyni a jég birodalmát és utazni akar. Nem célirányosan, mert nem az a fontos, hogy eljusson valahova, hanem hogy úton legyen, és talán az úton találja majd meg az igazi szerelmet. A Learn to Fall is végső soron a szerelemről szól, csak másképp. Ha kicsit ironikusan is, de a szüzesség elvesztésére buzdít, hogy tanuljunk meg esendőnek lenni.
Zagar, Wings of Love (feat. Underground Divas)
A rock’n’ roll maradt a felsorolás végére.
Volt egy korábbi, a 80-as években gyökerező, punk hevületű zenekar, az Éhező Apácák, amelyikben játszottam. Az egyik számban szerepelt ez a sor: „a rock’n’roll csak a lányoké, a fiúk már másról beszélnek”. Ez a mondat szerintem ma nagyon aktuális lett, az utóbbi években nagyon sok rockzenekar nőtt ki a földből. Az lett a mainstream egyik fő ága, hogy gitár-basszus-dob felállásban garázsrockot játszanak fiatalok.
A hatvanas években, amikor a rock’n’roll elindult, lázadó, előrehaladó volt, megpróbálta felrúgni a társadalmi és zenei konvenciókat egyaránt. Azóta elvesztette ezt a hevületét, önmagát ismétlő kommersz ügy lett. Nem feltétlenül a lázadást hiányolom, hiszen az ma szinte nevetséges lenne, hanem csak azt az őszinte attitüdöt, amit nekem a rock’n’roll jelent, az pedig nem egy tánc. A lányok persze továbbra is őrjöngenek a koncerteken és ugyanúgy próbálnak bejutni a backstage-be, mint hajdanán. A gond az, amire a dal szövegében is utalunk: hogy letolhatod a gatyád, akkor is maximum csak az eladást növeled. Nézd meg a cosmo-horoszkópodat, az megmondja, mit egyél, mit vegyél és hova menj táncolni! Ez egy görbe tükör a kozmopolita, majmoló világ előtt.
Az angol szövegek ellenére egy külföldi hallgató érzi azt, hogy amit játszotok, az magyar zene, vagy legalábbis kelet-európai?
Erre egy példával válaszolok. Jiri Menzel filmjein rögtön érezni, hogy cseh alkotások, ahogyan isszák a sört, amilyen grimaszokat vágnak a színészek, azonnal átjön a kelet-európai attitűd, közben semmi szláv folklór nem jelenik meg. Talán nálunk is hasonló a helyzet. A nyugatiak a mi zenénket is sötétebbnek, de legalábbis melankólikusabbnak találják.
Nekem optimista zenének tűnik.
Nekünk is. De például az előző lemezünket egy külföldi kiadó azért nem adta ki, mert borúsnak, komornak találta és vigasztalásul azt mondta: majd biztos lesz jobb korszakotok. Számomra egyébként két igazán elváló zenei megnyilvánulás van, és az nem a pesszimista-optimista, nem is az underground-overground, hanem a kommersz zene és az őszinte zene. A kommesz zene eladásra készül, tehát pénzkereset céljából, így ezzel az indíttatással nehezen lehet őszinte.
Úgy tudom, korábban informatikusként is dolgoztál, de jó néhány éve csak a zenélésből élsz. Minden zenéd őszinte?
Nekem is megvannak azok a munkáim, amelyeket nem teszek ki a kirakatba. Tudnék olyan zenét is csinálni, amiből nagy lóvét lehetne keresni, de nem állnék ki vele. A Zagar viszont olyan brand, amit mindannyian vállalunk. Amíg a színpadon vagy, addig csináld azt, amit szeretsz és amit őszintén vállasz. Amikor úgy érzem, le kell jönnöm onnan, akkor szívesen írok talán majd másoknak. Van egy olyan része a személyiségemnek, ami sokkal fölényesebb. Szeretem a tűzdelt őzgerincet, de néha eszem ocsmány gyorséttermi hamburgert is, és ugyanúgy jól esne néha a zenében is valami fölényes szart csinálni. Egyébként vannak zenék - inkább forgácsoknak hívom - amik felgyülemlettek az évek során a lemezkészítések közben, de idegenek a Zagar hangzásvilágától. Ezeket lehet, hogy kiadom egyszer álnéven.
Az előző lemezeteket, a Local Broadcastot a média kritikájának tartottad. Hogyan jelent meg a média kritikája?
Úgy, hogy abban az időben mi nagyon a periférián voltunk. Tudtuk, ezt a lemezt nem fogják játszani a rádiók, sem a zenetévék, hiába csinálunk klipet. Azért is lett a címe Helyi adás, ami egyúttal egyfajta kivonulás volt az akkori média elfogult megítélése alól.
Akkor biztos erősítette ezt a szándékot az is, hogy a Bossa Astoriát azért nem játszotta a Viva televízió, mert véleményük szerint tele van reklámmal.
Igen. Akkor nem gondoltunk bele, hogy a fényreklámok nem ugyanazt jelentik másoknak, mint nekünk. Egy archív, budapesti körképet szerettünk volna csinálni az akkor még létező régi neonreklámokból. Akkoriban érdekelt minket az urbánus lét, a mostani lemez pedig egy újabb kivonulás, ezúttal pont az urbánus világból.
Ez érdekes. Úgy tudom, nagyon is követed az urbánus világot, ha csak azt vesszük, hogy női lapokat is olvasol.
A kivonulás nem azt jelenti, hogy mostantól kútból húzom a vizet, inkább csak hogy a közvetlen városi környezetem helyett jobban érdekelnek a földtől elrugaszkodottabb dolgok. Továbbra is foglalkoztat az engem körülvevő világ, bár néha besokallok tőle. Néha beleolvasok egy-két kozmolapba, hogy mivel szédítik a fiatalokat, tudni szeretném, mi a divat, miről beszélnek a nők, stb. De az internet is egy ilyen fórum, volt, hogy a neten böngészve felfedeztem egy japán blogban a zenénket. A kanjik közt látom beillesztve a klipünket. Fogalmam sincs, hogy találtak rá Japánban, meg hogy mit írnak rólunk.
Van olyan tervetek, hogy Japánban is terjesztitek a zenéteket? Marék Veronika meséinek sikere arra enged következtetni, hogy a japánok nyitottak a magyar kultúrára.
Így van, éppen tárgyalunk egy japán kiadóval, és reméljük, tudunk olyan dealt kötni, hogy oda is eljusson a zenénk. Mondhatjuk, hogy ez most egy hőn áhított dolog számunkra.
És milyen más hőn áhított tervetek van még?
Hogy ameddig lehet, maradjon így minden, megéljünk a zenéből és ne kelljen elmenni dolgozni (nevet).