Mialatt az igen vegyes közönség a sorban álldogált cédéket szorongatva a Mammutban, Zséda pedig bőszen aláírta friss lemezét egy négymillió forintos tévé előtt, mi a legfurcsább, a legfiatalabb és a leghasonlóbb rajongót kérdeztük érzéseikről, mert fejünkbe vettük, hogy megismerjük az igazi Zsédát.
A csizma, a táncos és a leendő menedzser
A legextrémebb csizma, amit valaha láttam, például már négy éve szereti. "Ez már nem is rajongás, ez barátság" - vélte, ám Zséda ezt nem erősítette meg. - "Egy kicsit túlérzékeny vagyok, de ő segít." Ezen felül nőiesnek, pozitívnak és emberinek tartotta, majd végül kinyögte, hogy az énekesnő tulajdonképpen egy nagybetűs ember, bármit is jelentsen ez.
A leghasonlóbb rajongóról kiderült, hogy nem is rajongó, hanem Zséda extáncosa, akitől megváltak, mivel a sztár "már a saját lábán is meg tudott állni, nem volt szükség látványelemre". A legfiatalabból meg kettő is volt, és bár pici Zsédák voltak, nem énekesnőnek, hanem menedzsernek készültek. Mindketten.
"Már egyszer bemondta a rádióba, hogy köszöni a dvd-t, amit tőlünk kapott" - mesélte ragyogó arccal egyikük. Ők is a kisugárzásáról beszéltek, meg arról, hogy az énekesnő ragyog és borzasztó kedves meg közvetlen.
Rakonczai Viktor, az album egyik szerzője szerint viszont ritka, hogy valakit ilyen visszafogott elegancia övezzen. Tovább vártunk, mert bár ez mind szép és jó, de mi az igazi Zsédát akartuk, akit meg is kaptunk végül egy villáminterjúra.
Zséda és a carpe diem
Elkenődött szemfestékkel úgy ült le velünk szembe, mint egy esetlen őzike, kicsit fáradtnak és nagyon meghatottnak tűnt. "Három év telt el az utolsóhoz képest, hihetetlenül sok munkánk van benne, talán még egy lemezemért sem küzdöttem annyit mint ezért a mostaniért" - mondta, miután elmesélte, hogy pont három éve karácsonykor tartott utoljára dedikálást. - "Annyira megélem ezeket a napokat, mint még soha korábban."
"Ez nem azért van, mert öregszem vagy mert édesanyaként szentimentálisabb vagyok. Sok érzés sűrűsödik ezekben dalokban. Ilyenkor én magamból adok egy darabot, olyan, mintha meztelenül állnék az emberek előtt" - magyarázta meghatottságát, majd hozzátette, mégis amikor a közönség találkozik a dalokkal, az már neki a múlt.
Zséda szerencsésnek érezheti magát, mert mostanában nem rohan, nem jár előbbre a gondolataiban, hanem megéli a mindennapokat. Véleménye szerint,amit az emberek befolyásolhatóságnak látnak benne, z csak nyitottság, és őt mindenki naívabbnak gondolja, mint amilyen. Ennek ellenére szeretné azt hinni, hogy a szomorú történetek egyszer, valahol hepiendre végződnek.
A nem kitalált Zséda
Zséda karrierje nem volt előre felépítve, nem volt kitalálva egy stílus, nem kellett megfelenie senkinek. "Biztos, hogy szerencsém is volt, megláttam a lehetőségeket, Gyermeki daccal és eltökéltséggel hiszek az éneklésben és a színpadban. Nem tervezek évekre előre, da a következő lépés az mindig nagyon határozottan kirajzolódik a fejemben."
Arra a kérdésre, hogy indulna-e tehetségkutatón, nem tudott felelni, mivel sosem volt ilyen helyzetben, de nem zárja ki, hogy ott is megjelenjen egy legendás előadó, aki éveken át elkápráztatja az embereket. "Valahogy én azt látom, hogy a nagy egyéniségek nem itt születnek. Ettől függetlenül a tehetség mindig megtalálja a módot, hogy felszínre kerüljön."
A rosszalkodó Zséda és Szofi kalandjai
Azt is megtudhattuk, hogy azért nem volt mindig ilyen jó kislány. "Volt nekem is tombolós korszakom, hiszen Volt nekem is tombolós korszakom, hiszen pápai vagyok és mikor Szentes után felkerültem Budapestre, kollégista lettem. Aki ismeri a művészeti középiskolákat, annak nem kell bemutatni, hogy milyen fazonok járnak oda. Elég korán a lábamra kellett állnom, el kellett magam tartani, ami persze nem azt jelenti, hogy kényszerből kezdtem el énekelni, csak ez megfegyelmezett."
Talán senki nem gondolta volna, de amikor diáklány volt, ő is kipróbálta például a cigarettát. "Valami nagyon durvát, talán Sopianaét szívtam és nagyon izgalmasnak tartottam. Nem is annyira a füstöt, inkább a mozdulatokat. Egy idő után persze dönteni kellett, az éneklés, vagy a füstölgés."
Egy lelazult, fiús anya
Szerencsére Zséda a hangot választotta, de a vagányság azért nem áll távol tőle. "Van egy része az életemnek, amit nem szeretnék megmutatni. Nem azért mert szörnyű titkaim vannak, hanem mert igénylem a családi élet békéjét. Az utóbbi időben egyébként sokkal lazább vagyok, tudom könnyedebben venni a dolgokat." - az énekesnő biztos abban, hogy sokban hozzájárult ehhez, hogy van egy kisfia, aki egy igazi férfi. - "Attól, hogy fiús anya lettem, lelazultam."
Zsédát még az sem zavarja, hogy feltűnt a színen Csézy, egyszerűen nem foglalkozik vele. "Nagy erőt érzek magamban, készülök az Aréna koncertemre, a karácsonyi turnémra. A zenémmel együtt változom én is."