Megint sikerült elmennem egy olyan eseményre, aminek a meghívója százszorta izgalmasabb volt, mint maga az esemény.
Álszent program
Az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottsága és a Magyar Sörgyártók Szövetsége közös programot indított az ittas vezetés ellen, aminek keretében az újságírókat Németh Kristóf sörnagykövet vezényletével és egy pár pofa sör társaságában elszállították a főváros leglátogatottabb szórakozóhelyeire (Alcatraz, B7 és a Bank Dance Hall helyett az Old Man’s Pub). Szürreálisan hangzik, ugye. Hogy jönnek a sörgyártók és a B7 a kultúrált alkoholfogyasztáshoz, amikor sörözni csak alpári módon lehet? (Jajj, azok a diszkrétnek szánt, mélyről jövő büfögések, amiket látva elnézően fordulunk a másik irányba…)
Hogy lehet „Bulizz józanul” nevet adni egy rendezvénynek, aminek a végére mindenki mata részeg lesz, és promóciós ajándékként vagy öt sörnyitót adnak? Létezik-e tudatos és felelős alkoholfogyasztás? És mi az a hóvirágszex? Ezekre a kérdésekre az utolsó kivételével nem kaptunk választ, de utunk során még az élettől is elment a kedvünk. (A hóvirágszex, mint azt az egyik kulturáltan besörözött vicces fickótól megtudtuk, az, amikor a tehenész elkapja a tehenet, és azt mondja, hogy „Hó, Virág!”)
Németh Kristóf színlelt
A meghívóban az állt, hogy mindenféle izgalmas szimulációs teszteket végezhetünk majd el, ami a valóságban úgy nézett ki, hogy az eseménynek otthont adó rendőrségi kiképző bázis pszichológiai laborjában két tesztet lehetett kipróbálni. Az egyik egy rendkívül izgalmas reakcióidő-mérés volt: felvillant egy szám és le kellett írni. Németh Kristóf élvezte. A másik szimuláció során egy Commodore 64-es időket idéző designú autóspályán kellett végighaladni egy kis ponttal jelzett autóval. Németh Kristóf ezt is élvezte. A rendezvény elején józanul kellett rajta végigmenni (megjegyzem, már ekkor is mindenki ivott minimum egy sört rajtam kívül, de ez ugye még nem számít), majd a szórakozóhely-körút végeztével részegen is végig kellett menni a pályán, és az eredményből kiderült, hogy mennyivel rosszabbul teljesít az ember ittasan. Namost a tétel beigazolására nem került sor, mert én komolyan vettem, hogy bulizzak józanul, és egy korty sör sem ment le a torkomon. Azért sem, mert a félelmetes gagyisörteszt óta teljesen elment a kedvem a sör fogyasztásától.
A kiképzőbázison Németh Kristóf átadta a „szót a sörgyártók szövetsége” képviselőjének, aki a részeg rendőrtanoncok az ablakon beszűrődő dalolását túlharsogva elmondta, hogy éppen egy egynapos akció folyik három belvárosi szórakozóhelyen, amit mi meg fogunk nézni. Az akció lényege, hogy a bejáratnál hosztesszek felajánlanak egy csomó hasznos ajándékot (sörhűtő táska, sörnyitó, söralátét) annak a személynek a bulizó társaságból, aki vállalja, hogy józanul hazavezeti a haverjait, hogy azok ne üljenek ittasan a volán mögé. Ehhez a bulizás végeztével szondát kellett megfújniuk az úgynevezett bulisofőröknek. Az OBB megbízottjától megtudtuk, hogy jövőre nálunk is be akarják vezetni a Belgiumban már létező „bulisofőr” fogalmát, amit nálunk jobb lenne, ha egyből a „marha” vagy „barom” néven hirdetnének meg, amennyire kulturáltak vagyunk mi ittas vezetés terén.
A szórakozás fellegvára
Hátrahagyva a kiképzőbázist Gajdos „Szerencsekerék” Tamással és barátnőjével, meg egy csomó sörhasú férfival buszba ültünk, és az Alcatraz nevű helyig meg se álltunk. A bejáratnál meggyőződtem, hogy valóban voltak hosztesszek. Jött velünk egy férfi, aki a társadalmi szerepvállalás jegyében egy „Felhívás” feliratú A4-es lapot osztott, ami egy táblázatot tartalmazott arról, hogy milyen alkoholok mennyi idő alatt ürülnek ki a szervezetből, azaz mennyi idő után lehet mondjuk egy feles rum után autóba ülni (kommersz esetében 2-3 óra, erős rum esetében 3-4 óra, fél liter sör pedig 3 óra). Az Alcatrazról csak annyit, hogy a funky zene szerelmeseinek egy kis paradicsom, de a jólszituált francia turisták röhögve fordultak ki a helyről egy körbepillantás után. A helyszínen egy mikrobűvész szórakoztatott minket Rodolfó-bűvészkészletének legalapabb trükkjeivel, majd vezényszóra átmentünk a B7-be.
Diszkó
A B7 is olyan hely, mint az Alcatraz, csak még annál is rosszabb. Fél tizenkettő tájban értünk oda, és szólt a dizsi, de még alig volt fizetővendég. Elgondolkodtam, hogy ehhez lehet-e köze annak, hogy legutóbbi véletlen látogatásomkor magamhoz ragadtam a mikrofont, és a buli tetőfokán odaraktam a barátnőm elé, akivel előtte megbeszéltük, hogy bele fogja üvölteni, hogy „szaaaaaaaar”. Ezután egyből eliszkoltunk, de legnagyobb meglepetésünkre vagy tíz ember szaladt utánunk, akik azt kiabálták, hogy „várjatok, lányok, szerintünk is szar”. Itt egy mixer fiú sörös koktélokat kevert a csapatnak, de valahogy nem hangzott jól se a fantás, se a sprite-os sör, úgyhogy nem ittam, nem vagyok én német.
Dante sírna
A B7 után következett a pokol legmélyebb bugyra, az Old Man’s Pub. Itt a mi osztályfőnökünk, Németh Kristóf még az eddigieknél is tovább alázta magát, és egy olyan játékot vezetett be, aminek során bele kellett nyúlni egy jeges-vizes vödörbe, és a benne található sörösüvegek közül ki kellett húzni a teli sörösüveget. Mondanom sem kell, még a Blikk fotósa is megtalálta a nyertes üveget, mert csak annyit kellett hozzá tenni, hogy egy olyat választ, amin van kupak. Ehhez nem kell Szász Marcinak lenni. Tartalmas időtöltésünk végeztével kifele menet még tanúi lehettünk, amint a hétfős izomagyú kidobó gárda a kijárattól elkerget egy félig arab, félig magyar fiatalembert, „én vagyok a magyar, nem te, érted, szétverem a mocskos pofádat” indoklással a kulturált szórakozás jegyében.