Szubjektív, visszafogott hangulatkép a Stílus Magazin második születésnapi bulijáról a Rendőrfőkapitányság tőszomszédságából. Brigádvezetőnek öltözött Réz András, belterjes celebspotting és Matthias, a hangulatmester.

A Teve utca 18-ban, nem messze a Rendőrfőkapitányságtól van egy nagy üres raktár. Gondolom a helyszín ihlette a Termelési parti bulinevet.

Intro

Tekintse meg képeinket!

Eleinte azt hiszem, magánemberként veszek részt az eseményen: kikapcsolódom, figyelem a stílus hívószóra érkező embereket, átfogó képet alakítok ki magamban, iszom egy ingyenkoktélt, nyerek a tombolán és csak akkor ütök le egyetlen betűt is, ha történik valami rendkívüli esemény - teszem azt Réz András orra elkezd önálló életet élni -, ami megüti az önök egyre magasodó ingerküszöbét. Lazulós terveim azonban szép lassan köddé válnak, mivel meglátom Barakonyi fotós kollégát, aki látványosan dolgozik.

Réz András brigádvezetőként is szép

Innentől fél szememet a történéseken tartom. Megfigyelem például a helyszínt és a dekorációt: nekem tetszik a hely retróromantikája, sőt, ha csinálnának valamit az akusztikával, még középkategóriás amerikai zenekarok koncertjeit is meg lehetne itt rendezni. Egyelőre viszont csak akkor értek bármit is abból, amit a lap főszerkesztője, Réz András mond, ha közvetlen a közelébe megyek és megpróbálok olvasni a szájáról. Mivel ez viszonylag ritkán fordult elő, inkább outfitjét írom le: a termelési buli imidzsének megfelelően munkás köpenyt ölt, így szakasztott olyan, mint egy brigádvezető, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy még jól is áll neki. Csak a pipája zavarja meg néha az összképet, meg az, hogy olyan szavakat használ, hogy posztmodern. Személyes interakciónk kimerül annyiban, hogy egyszer rám mosolyog, de ez nem azért van, mert elhatárolódna a sajtó kérdései elől, hanem azért, mert nem ismer és én sem megyek oda hozzá. Így ezúttal nem tudok olyan első kézből származó érdekességekkel szolgálni, mint egy évvel ezelőtt dns kolléganőm az Erzsébet térről.

Divatbemutató, mikulás sapka, képfelismerés

Az eseményen volt divatbemutató, lehetett kisautókkal versenyezni, osztogattak mikulás sapkákat, a legjobb mégis a tárgyfelismerős vetélkedő volt, ahol a dizájnvilág újdonságainak - persze a legfelismerhetetlenebb helyzetből készített - fotóját kellett beazonosítani egy dizájnkönyvért cserébe. Mindez kedves dolgok egy olyan magazintól, mely csak tízszer jelenik meg egy évben, nincs többszázezres olvasótábora és melynek beköszönőjében hónapról-hónapra Réz András ül kacagó Buddha képében.

Az est fénypontja

Klikk a képre!

Az est fénypontja számomra mégiscsak Matthias, aki transzvesztita. A mellettem állók a művésznevét találgatják, amikor egy kijelentés ("Holnap majd megtudjuk, valamelyik újság úgyis megírja.") miatt végleg összekapom magam: lehull rólam magánemberi álruhám, belső szemeim előtt elfut egy rózsaszín-sárga-zöld-világoskék-piros neoncsík, Velvet feliratú passtartóm hirtelen elkezd ólomsúlyként nehezedni nyakamba, mutató és hüvelykujjam közé beékelődik egy Pax toll. Lázasan kutatni kezdek a hangulatmester neve után, és meg is lelem: Matthias!

A tombolán persze - mint életemben mindig - most sem nyertem, így lassacskán távozom. A kijárat felé haladva még celebszpottolom kollégámat, Bazsó "Karotta" Gábort a Totalcarból, akit egyébként is minden nap látok, mivel épp szemben ül. Üdvözöljük egymást, a társaságában lévő vidám hölgy egy kis koktélt loccsant a csizmám orrára, amit aztán kint hamar lemos a csendesen hömpölygő eső. Nem mintha érdekelne, van-e rajta folt, már rég nem hiszek a mikulásban.