Házi tücsök, lisztkukac, sáska, illetve az alombogár lárvája: az ezekből a rovarokból kivont fehérjék használatát engedélyezte az Európai Unió, így nemsokára hazánkba is eljuthatnak azok az élelmiszerek, amelyek ezeket a hozzávalókat tartalmazzák. Bár a legtöbben viszolyognak az ilyen típusú ételektől, tagadhatatlan, hogy környezetünket egyre jobban terheli a fokozódó hústermelés, így a rovari eredetű tápanyagok hasznosítása egy hosszútávon sokkal fenntarthatóbb megoldást jelent.
„Az ehető rovarfajok, mint a lisztkukac vagy a vándorsáska viszont a megtermelt fehérjéhez mérten más állatfajokkal összehasonlítva sokkal kisebb mértékű ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. Amellett, hogy a rovarok kevesebb ráfordítást igényelnek a tenyésztés során, sokkal hatékonyabban alakítják a takarmányt saját testtömegükké, mint más állatfajok. Ez annak tudható be, hogy nem szükséges külön energia a testhőmérsékletük megtartásához, mivel környezetük hőtartalmát veszik fel. Ráadásul takarmányként felhasználhatók olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari vagy éppen faipari melléktermékek, amelyeket ma sok esetben hulladékként tartunk számon” – közölte a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) még 2016-ban.
Bár számos ázsiai és afrikai gasztronómiai kultúrának jelenleg is szerves része a rovarfogyasztás, az európai, köztük a magyar emberektől igencsak idegen, sokak számára pedig egyenesen undorító tevékenység. Ettől függetlenül érdemes tisztában lenni vele, hogy a környezetvédelmi indokokon túl
a különböző rovarok fehérjetartalma igen magas, fogyasztásuk ellenőrzött körülmények között pedig biztonságos, így az emberi szervezet számára maximális mértékben hasznosítható.
Mint azt a Nébih közölte, az Unióban és így hazánkban esetlegesen forgalomba kerülő, rovarfehérjét tartalmazó élelmiszerek kizárólag szigorú ellenőrzés alapján, uniós szintű engedélyeztetést követően kerülnek majd a boltok a polcaira, ahol az élelmiszerek jelölési rendeletének megváltoztatását követően
kizárólag elkülönített részen kaphatnak helyet. Ezen kívül az ilyen termékek egyedi jelölést kapnak, valamint a bennük fellelhető rovari összetevőt jól látható helyen fel kell majd tüntetni.
Ahogy a jelenlét elhallgatásától, úgy attól sem kell tartani, hogy E-számnak „álcázva” rejtik el a rovarok jelenlétét a gyártók a termékekben
– hívta fel a figyelmet a Nébih, miután többen is attól kezdtek tartani, hogy valamilyen kódszám alá rejtik majd a gyártók, ha termékük rovari eredetű összetevőt tartalmaz. A felvetés egyébként nem légből kapott, ugyanis egyes élelmiszerek jelenleg is tartalmaznak rovaroktól származó adalékanyagokat, amelyeket sokszor E-betűvel jelölnek. Ezzel a kóddal azonban kizárólag adalékanyagokat lehet jelölni, összetevőket – amiről újabban szól a fáma – nem.
E120, E904
Az élelmiszerekben jelenleg is megtalálható, rovari eredetű adalékanyagok az E120 kóddal jelzett kármin, valamint az E904-es kóddal jelzett sellak. Előbbit az úgynevezett kosnil, vagyis nőstény bíbortetű szárított testéből állítják elő és vörös színező anyagként használják többnyire cukorkák, desszertek, gyümölcskocsonyák, húskészítmények, italok, joghurtok pirosas árnyalására.
A sellak a Laccifer lacca indiai pajzstetű gyantás váladékából készült tisztított és fehérített bevonat, amelyet a gyógyszer- és élelmiszeriparban a termékek felületének fényesítésére használnak például csokoládék, gyümölcsök, kekszek és drazsék esetében.
Nem kell tőle viszolyogni
Az afrikai és ázsiai népeken túl túlélőshow-k főszereplői és vetélkedők résztvevői is többször fogyasztanak rovarokat kamerák előtt. A világsztárok között akad olyan, aki önszántából falatozik a fehérjedús fogásokból: Nicole Kidman például nem rovarokból kivont fehérje-tartalmú készételeket lakomázik, hanem élve csipeget lárvákból és szöcskékből. Íme:
(Borítókép: Tücsök egy citromon. Illusztráció: Getty Images)