Hirtelen jött szívrohamban életét vesztette egy kórházban megfigyelt férfi, akinek ottléte során folyamatosan monitorozták az agyi tevékenységét. Az EEG a halál pillanatában is működésben volt, így olyan felfedezést tettek az orvosok, amilyenre eddig még nem volt példa.

Balesetet szenvedett és kórházba került egy 87 éves idős férfi Észtországban tavaly. Az intenzív osztályon fekvő páciensnek folyamatosan monitorozta az agyi tevékenységét dr. Raul Vicente, a Tartui Egyetem munkatársa. A vizsgálat során a beteg egy epilepsziás roham következtében végzetes szívrohamot kapott és elhunyt. Miután az EEG végig működésben volt, a történelem során először sikerült feljegyezni a haldokló emberi agy tevékenységét.

Az orvosok összesen 900 másodpercnyi agyi aktivitást rögzítettek a beteg halála előtt és után.

Mint kiderült, a szívroham előtti és utáni 30 másodpercben a férfi agyhullámai ugyanazokat a mintákat követték, mint az álmodozás vagy az emlékek felidézése során. Az ilyen típusú agyi tevékenység azt sugallhatja, hogy az utolsó pillanatainkban a klinikai halálból visszatért személyek élménybeszámolójához hasonlóan felidézhetjük életünk meghatározó pillanatait – írja a Frontiers in Aging Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány nyomán a femcafe.hu.

via GIPHY

„Közvetlenül a szív működésének leállása előtt és után változásokat láttunk az idegi rezgések egy meghatározott sávjában, az úgynevezett gamma-oszcillációban, de más esetekben is, mint például a delta-, théta-, alfa- és béta-oszcillációkban. Az agyi oszcillációk (közismertebb nevén „agyhullámok”) a ritmikus agyi tevékenység olyan mintái, amelyek általában jelen vannak az élő emberi agyban. A különböző típusú rezgések, köztük a gamma, olyan magas kognitív funkciókban vesznek részt, mint a koncentráció, az álmodás, a meditáció, és az emlékezés. Az emlékezet-visszakeresésben szerepet játszó oszcillációk generálásával az agy éppen a halálunk előtti fontos életeseményeket játszhat le, hasonlóan a halálközeli élményekben leírtakhoz” – mondta dr. Ajmal Zemmar, a Louisville-i Egyetem idegsebésze és a tanulmány társszerzője. Hozzátette ugyanakkor, hogy egyetlen tanulmányból nem lehet általános következtetéseket levonni, pláne, hogy az epilepsziás roham is befolyásolhatta a beteg agyhullámait. Bizakodásra ad okot ugyanakkor, hogy egy 2013-as, patkányokon végzett amerikai kutatás során a tudósok csakugyan magas gamma-oszcillációról számoltak be a halál pillanatában, egészen 30 másodpercig azután, hogy a rágcsálók szíve leállt.

A tanulmányok közötti hasonlóságok elképesztőek

– mutatott rá dr. Zemmar, aki szerint az utolsó pillanatokban történő visszaemlékezés minden emlősre igaz lehet. Ezt állítja az a  2017-es pszichológiai tanulmány is, amelyben kimutatták: azok, akiknek halálközeli élményben volt részük, nem lineárisan emlékeztek vissza, hanem életük véletlenszerű pontjait idézték fel.

( Borítókép: Halott férfi. Illusztráció: Getty Images)