Kötélhúzás
A kötélhúzás korábban az ókori olimpiákon bevett szokás volt. Az újkorban a kötélhúzás 1900 és 1920 között szerepelt a nyári olimpiai játékok programjában, valamint az 1906-os „pánhellén” olimpián is megrendezték.
A szabályok egyszerűek: a két nyolc fős csapatból győzelemhez az egyik csapatnak át kellett húznia a középvonalon a másik oldalról legalább hat lábat. Öt perc elteltével a vonalhoz képest az éppen jobban álló csapatot kiáltották ki győztesnek.
Feljegyzések szerint a kötélhúzás 20 éves olimpiai pályafutásának nagy részében a britek uralták a sportágat.
Pisztolypárbaj
Rögtön az elején tisztázzuk: szerencsére nem két ember lőtte egymást ebben a szokatlan sportágban. 1912-ben a stockholmi viadalon a két szemben álló fél egy 170 centi magas kitömött célpontra lőtt, amit külön pontzónákra osztottak fel. Egyéniben az amerikai Alfred Lane lőtt a legjobban 30 méterről, csapatként viszont a házigazda svédek értek fel a csúcsra. Korábban 1906-ban és 1908-ban is megrendezték a párbajt, de 1912 után soha többet nem került be olimpiára.
Napjainkban az öttusában lelhető fel hasonló lövészet.
Szóló szinkronúszás
A szinkronúszás (más néven vízi balett vagy műúszás) történelme visszanyúlik egészen az ókori görögökhöz és rómaiakhoz: ezt tanúsítják a cserépvázák, melyeken nem egyszer vízben úszó hölgyalakokat örökítettek meg. Történelmi múltját tekintve közel sem meglepő, hogy a szinkronúszás a mai napig szerepel a nyári olimpiák programjában, de csak páros és csoportos versenyszámban.
A sportág szóló verziója egészen más volt, mint a ma ismertek: egyetlen úszó volt csak a medencében, aki csapattárs híján a zenével szinkronizálta össze mozdulatait. A sportágat 1984-ben vezették be, és egyéni szinkronúszásban 1992-ben avattak utoljára bajnokot. Négy évvel később, 1996-ban már kizárólag csapatversenyben lehetett indulni, de a 2000-es olimpiai játékoktól ismét engedélyezik a páros versenyeket is.
Élőgalamb-lövészet
Ez a sportág csupán egyszer fordult elő az olimpiák történetében. Az 1900-as párizsi játékokon a játék célja az volt, hogy lehetőleg minél több madarat lőjön le az adott versenyző. A madarakat a sportág résztvevőjével szemben egyesével engedték szabadon, és az lett a győztes, akinek a sörétjei a legtöbb galambot találták el. Ha két egymást követő lehetőséget is „elpuskázott” valaki, akkor kiesett.
Ez a játék már akkoriban is sok ellenszenvet váltott ki, de ma már végképp elképzelhetetlen lenne. Az olimpia végére közel 300 madár vesztette életét, amelyek maradványai beborították az egész versenypályát. A győztes végül egy belga versenyző, Leon de Lunden lett 21 találattal.
A sportág részben megmaradt, de agyagedényeket lőnek a galambok helyett.
Kötélmászás
A kötélmászás már az első újkori, 1896-os athéni olimpián debütált, amikor csupán két görög tudott feljutni a kötél tetejéig: Nikolaos Andriakopoulos és Thomas Xenakis. Kissé furcsa, hogy egészen 1932-ig (megszakításokkal) szerepelt is a programban ez a leginkább gyerekkori testnevelés órák hangulatát idéző sportág.
(Borítókép: Aranyérmes férfi. Illusztráció: Tom and Steve/Getty)